A történet az író 10 éves korában kezdődik, mikor is a tanítónő azzal ösztönzi tanulásra a gyermekeket, hogy a legjobbak ülhetnek az első sorba, majd a gyengébben teljesítők egyre hátrébb. Főhősünk ült az első, de az utolsó sorban is. Általában a második sor utolsó széke volt az övé, ami azt jelentette, hogy úgy 60-70%-ra értékelték tanulmányi eredményei alapján. A kényszer, hogy az első sorban kell lennie, még vagy 20 évig nyomta előre, egészen addig, míg kezdődő vastagbélgyulladást nem állapítottak meg nála. Az orvos javaslata, hogy lassítson életvitelén, hozzásegítette ahhoz a felismeréshez, hogy tulajdonképpen a második sorban ő mindig jobban érezte magát.

Biztos, hogy az első sor a cél? Vajon boldogabbak, akik ott ülnek?

Persze most mondhatod azt, hogy miért baj az, ha valaki szereti, amit csinál, egyre feljebb jut a ranglétrán és még jól is keres vele? Ez nagyon dicséretes, de ha megnézed a környezetét, biztosan van a háttérben valaki, aki szereti és támogatja, de valószínűleg ő csak az utolsó sorban kapna helyet. Talán azt is mérlegelnünk kellene, hogy muszáj még az iskolai elfoglaltságon túl 4-5 különórára járnia a gyereknek? Ő akar ennyi mindent, vagy mi szeretnénk, hogy megvalósítsa azokat az álmainkat, amelyeket esetleg mi nem tudtunk elérni?

Kérlek, hunyd le a szemed egy percre és gondold át, mely dolgok a legfontosabbak az életedben. Család, hivatás, barátok, kikapcsolódás, hobbi, utazás, sport, kreativitás és még sorolhatnám. Mindenki élete más és más és ez így van rendjén. De foglalkozol azzal is, amit igazán szeretnél? Jut elég időd azokra, akik a legfontosabbak számodra? Nem érzed úgy néha, hogy meg akarod állítani a mókuskereket?

Fogyasztói társadalmunk azt sulykolja belénk, hogy ha elromlik, dobd ki, vegyél újat. Ráadásul a legújabbat, mert megérdemled. Minden lecserélhető, pótolható. Én nem akarok új telefont, és új televíziót sem, a szarkalábakat sem akarom eltüntetni a szemem körül. „Csak" annyit szeretnék, hogy este azzal a jóleső érzéssel hunyjam le a szemem, hogy ma is szép napom volt. A munkahelyemen jól érzem magam, szeretetteljes családban élek, van 1-2 jó barátom, akikre számíthatok, és néha kikapcsolódni is van időm. Ez lehet, hogy csak a második sorhoz elegendő, de én boldog vagyok ezen a helyen! Nyugodtan csatlakozhattok, vannak még kiadó helyek!