Mi is az áldás?

Egyszerűen szólva személyes jókívánság valaki másnak. Hivatalosabban, ha az isteni energiát szívünkön át közvetítve felajánljuk valaminek, vagy valakinek. Tibeti nyelven az áldás szó átváltozást jelent valamilyen felsőbb erő segítségével. A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az Univerzum legmagasabb erejét képviseli, mert az isteni szeretetet mozgósítja. Egy olyan energiaközvetítés, amely nem csak pusztán szavakból áll, hanem szükség van hozzá őszinte, jó szándékra. Alapja az a spirituális törvény, hogy amit másnak kívánunk, az visszaszáll ránk. Igaz ez akár pozitív, akár negatív kijelentések esetén. Láthatjuk tehát, hogy ha szebb életet szeretnénk magunknak, akkor érdemes jót kívánni embertársainknak. Fontos viszont, hogyha elvárással áldunk meg valakit, pusztán azért, hogy velünk valami jó történjen, akkor nem fog akkora hatékonysággal működni, mintha őszintén szívből tesszük ugyanezt.

Isteni energiát mozgósítunk

Azzal, hogy áldást küldünk, mozgósítjuk az isteni energiákat, hogy segítsék az adott személyt, helyzetet, helyet. Az áldás ereje a szándék erősségével egyenesen arányos. Minden esetben hat, lehet, hogy nem azonnal, de a változás mindig elindul. Fontos azonban, hogy ilyenkor ne a külső jelenségekre figyeljünk, ami adott esetben talán nem tökéletes, hanem fókuszáljunk a jóra, a tökéletességre, a harmóniára. Ha így teszünk ezeket a kellemes történéseket életre is keltjük, hiszen amire figyelmünket irányítjuk, az lesz a valóságunk.

Mit lehet megáldani?

Mindent. Személyt, állatot, növényt, tárgyakat, helyzeteket. Az áldás formája többféle lehet. Kérhetjük szóban, gondolatban, érzés formájában, lényeg, hogy tiszta szívvel tegyük. Láthatjuk akár úgy is, hogy az általunk küldött áldás fénysugárként beburkolja az adott személyt vagy helyzetet, de lehet, csak egyszerűen hagyni, hogy az áldás magától megtörténjen. Megáldható minden létező, minden tárgy, akár anyagi helyzet is, hiszen amit megáldunk az mindenképpen áldás lesz számunkra. Ha betegek vagyunk, megáldhatjuk önmagunkat, de soha nem a betegséget, hanem a nagyszerű egészségünket.

Ne felejtkezzünk el, a régen használt, de ma már elfeledett asztali áldásról sem, hiszen nem mindegy, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe, de még ennél is fontosabb, hogy hogyan, milyen szándékkal tesszük ezt. Gondoljunk az „én a levegőtől is hízom" mondásra. Persze lényeges, hogy amennyire lehetőségünk van, válogassuk meg a táplálékunkat, de ha nincs, vagy nem mindig van erre lehetőség használjuk az áldás erejét! Éljünk áldásban minél többen, mert a morfogenetikus mező segítségével a hatásai hatványozottan növekedhetnek. Így előbb-utóbb csodálatos dolgok történhetnek a saját életünkön túl a világban is.