Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
LELKIPATIKA

A módszer, ami után görbe tükörbe is nézhetsz, mindig egyenes képet fog mutatni

Szerző:
Szabó Anna
A módszer, ami túlmutat önmagán. Az eszköz, ami nem tudni hogyan, de működik. Bert Hellinger családállításáról van szó. A szakember a többi között teológiai, pszichológiai és pedagógiai ismeretei segítségével rájött arra, hogy az „én” mellőzésével hatékonyan tudjuk megoldani a problémáinkat.

 

A módszer a családlélek fogalmán nyugszik, amihez minden olyan ember hozzátartozik, aki hatással volt ránk: például az osztályfőnökünk, vagy nem is gondolnánk, de egy korábbi egyéjszakás kalandunk is ide sorolható. Egyszóval mindenki. Dr. Szollár György, a szegedi Szent Gellért Orvoscentrum pszichológusa segített abban, hogyan érdemes látni és láttatni a családállítást.

Hogyan kezdenek hozzá egy ilyen foglalkozáshoz?

Először is fontos azt tudni, hogy egy olyan légkörben dolgozik a csapat, amiből kizárjuk a racionális gondolkodást. Ezt morfogenetikus erőtérnek is nevezzük másképpen. Nagyjából hatan, nyolcan gyűlünk össze, és szerencsés, ha nem ismerősökről van szó. A ráhangolódás után különvonulok az állítóval, és megbeszélem vele az alapszituációt, azt a kérdéskört, ami foglalkoztatja. Ha ez készen van, akkor visszahívjuk a többieket, és kiosztjuk a szerepeket. Általában az állító teszi meg. Nincs más segítségére ebben, csak az érzése, mert semmit sem tud a csapattagokról. Számokkal helyettesítjük az egyes személyeket, hogy ne tudjon az elme azonosulni vele. Ezután, ha már minden szám gazdára talált, kezdetét veheti a családállítás.

Mi történik ezután az erőtérben?

A kommunikációnak több szintjét ismerjük: az első a verbális, a második a nonverbális, a harmadik a metakommunikáció. Mi a negyediket használjuk, amikor megteremtjük a családállítás terét, vagyis érzékekkel, érzésekkel adjuk és vesszük az információkat. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden szereplő arra a helyre áll, ahol a létrehozott erőtérben a legjobban érzi magát. Őket közben folyamatosan kérdezem az érzésekről. A szakember feladata, hogy a meglévő információk alapján irányítsa a történetet, és ebből kirajzolódjon az állító számára a valós kép. Mint egy filmet, akként látja élete eseményeit a valóságban. Döbbenetes látvány szokott ez lenni. A szerepek visszaadása után persze megvitatjuk, hogy ki mit formált meg, és levonhatja magának a megfelelő következtetéseket a saját életével kapcsolatban is.

Akkor hallgathatunk a női megérzésünkre… Miben nyilvánul meg az ilyen információáramlás?

Aki részt vesz ebben, az átlényegül, mert egy olyan szerep birtokosa lesz, amiről fogalma sincs. A résztvevőknek nincs arról tudomása, hogy anyát, apát, gyereket, vagy esetleg holtat alakít. Ez segít abban, hogy a racionális gátakat lebontva a saját érzékelésére támaszkodjon az állításban résztvevő többi szereplővel szemben. Sokan kétségbe vonják, hogy ilyenkor nem keverik bele saját élethelyzetüket, de az az igazság, hogy a szerep megtalálja a hozzá tartozó személyt.

Mintha OFF-ot nyomtunk volna az ÉN-nek, és ON-t az érzékszerveknek. Elkezdünk befelé figyelni, és nem figyelünk a folyamatos kommunikációra a fejünkben?


Igen. Említenék is egy erre vonatkozó példát. Volt olyan szereplő, aki nagyon haragudott az édesanyjára. A szülő még a kórházban mondott le írásban saját gyerekéről, és ezek után örökbe fogadták. A leánynak nagyon is boldog gyerekkora volt, de amikor megtudta, hogy őt nevelőszülőkhöz adták, elementáris gyűlöletre lobbant a szülőanyja iránt. Ez a fájdalom elkísérte a párkapcsolataiban, és rányomta a bélyegét az egész életére.

Nem csoda, hogy haragudott rá, hiszen úgy érezhette, hogy cserbenhagyták

Javasoltam neki, hogy jöjjön el egy Hellinger-terápiára. Amikor sor került a szembesülésre, ő egy másik résztvevő állításán vállalt szerepet. Egy nőt formált meg, akit egy katona megerőszakolt a második világháborúban. A gyermek megszületett, de az édesanya lemondott róla, mert mikor rátekintett, mindig csak az a bizonyos becsületén esett szégyenfolt jutott róla eszébe. A lány így a szeme előtt lezajló események által tudta feloldani saját élete problémáját is.

Tehát átélte, amit az ő anyja is átélt. Hoznia kellett egy döntést, ami abban a helyzetben a legjobbnak tűnt

Megértette, hogy bárki kerülhet ilyen élethelyzetbe. Itt a gyerek érdekében kellett megtenni ezt a lépést, mert csak így kaphatott esélyt arra, hogy boldog életet élhessen. A lány életében persze nem tudni, hogy mi volt a lemondás oka, de azzal, hogy egy anya bőrébe bújt, megértette a dolog lényegét. Azt, hogy vannak élethelyzetek, amikor bizonyos döntéseket meg kell hoznunk, és nem éri meg fenntartani a gyűlöletet, mert csak magunkat mérgezzük vele. Az eset után fel is kereste szülőjét, és rendbe is tudták tenni ezt a régi keserűséget.

Ez a példa nagyon jól szemlélteti, hogy működik a Hellinger-terápia. Mégis több, a módszert ellenző véleménnyel lehet találkozni az interneten. Mi áll a félelmek hátterében?

Egy nagy ellentmondás. Amire Hellinger is felfigyelt. Az elme gondolkodásmódját vette alapul. Az énképre úgy tekint, mint egy külön lényre. Én is vagyok Valaki, Te is. Ő is. Ha mindenki egy elszigetelt világban él, nincs érintkezési pont. Ha nincs érintkezési pont, nincs kommunikáció, és megoldás sincs. Ha viszont kizárjuk magát a gondolkodást, akkor mindenki egy szintre kerül. Ezt egy tóval tudnám leképezni. A családlélek maga a tó. Ebben mindenkinek van egy kis öble. Ha most megnézzük, hogy erre hogy tekint az elme, a következőt kapjuk:


• Ez az én öblöm, az meg a tiéd. Én körbe is kerítem, mert ez csak az enyém. Lehet, hogy része a tónak, de engem ez nem érdekel. Én írom elő, hogy milyen hajókat engedek be. A barátokat igen, az ellenséget kizárom.
Most pedig lássuk, mi a valóság:
• Ha körbekerítem az öblöm, az én szemszögemből lehet, hogy különálló, de ha kicsit magasabbról vesszük szemügye, ugyanolyan fjord, mint a többieké. Ezek alapján, ha azt hisszük, hogy az általam nevezett barátok a barátok, akkor mi a helyzet az ellenségekkel?

Kinek mit segíthet ez a módszer, hogyan áll be egy új egyensúly?

Mindenkinek segít, hiszen mindenkinek vannak megoldatlan problémái. A szkeptikusoknak pedig még inkább. Több olyan páciensem volt, aki először kételkedett a módszerben, utána igazi „Hellingerfan” lett. Pont azért, mert az összes érzéket megmozgatja, és mintegy átéljük az élethelyzetet. Mert amit átélünk, amit megtapasztalunk, az a miénk. Azt már nem veheti el tőlünk senki. Ezért tekinthető szerintem a Hellinger-terápia az egyik leghatékonyabb gyógyulási módszernek az életben.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL