A mennyország létezik - Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról

Dr. Eben Alexander amerikai idegsebész 2008-ban élt át egy halálközeli élményt. Egy hétfői reggelen arra ébredt, hogy ahogy megmozdul komoly fájdalmai vannak a gerincében, a hátában, majd teljesen elveszítette az eszméletét és egy egész héten át kómában volt. A felesége mentőt hívott és Eben-t aki a végtagjaival csapkodott, rángatózott bevitték a sürgősségi osztályra. Elvégezték az ilyenkor szokásos vizsgálatokat és arra a következtetésre jutottak, hogy Eben-nek E-coli bakteriális agyhártya gyulladása van, ami felnőttek esetében nagyon ritka. Az orvosok természetesen mindent megtettek, hogy megmentsék Eben életét, lélegeztető gépen volt és háromféle antibiotikumot kapott intravénásan. Úgy ítélték meg, hogy 10% esélye van az életben maradásra, ahogy telt az idő már csak 2-3 százalék esélyt latolgattak a túlélésre és arra lehetett számítani, hogy nem fog felkelni az ágyból hátralévő életében.

Ezekről a történésekről azonban Eben már semmit sem tudott. A teste jelen volt, de ő máshol járt. Először az alvilágban járt, amelyet ő a Földigiliszta-nézőpont birodalmának nevezett el, koszos, sáros gyökérszerű növényzet, állatias arcok üvöltései, borzalmas halál szag vette körül. Bár Eben úgy érezte, hogy nincs itt teste, mégis jelen van, ami egy idő után már kellemetlen volt számára és akkor megjelent egy csodálatosan gyönyörű lény. A lény forogva, fényesen egyre közeledett és elvezette Eben-t egy átjáróhoz egy különös, ragyogó világba. Itt vidéki táj fogadta, rétek, patakok, vízesések, és emberek, gyerekek, akik boldogan nevetgéltek. Egy lány kísérte Eben-t az útján. Az, hogy szép, vagy bájos, kedves nem igazán megfelelő szavak ebben a világban. Szavak nincsenek is ebben a világban mégis fontos információt kapott Eben, hogy szeretik, megbecsülik, nincs mitől félnie és nem hibázik, hogy sok mindent fog látni ebből a világból, de utána vissza fog térni. Aztán eljutottak a Magba, ahol angyalszerű lények voltak, és megtapasztalták Isten jelenlétét, több dimenziót is. De ennek a csodálatos útnak is vége lett és el kellett indulnia visszafelé, mert szerettei vártak rá.

Fantasztikus családja, akik beosztották, hogy mindig fogja valaki a kezét, hogy érezze, hogy várják vissza és szeretik, ebben a kétségbeejtő helyzetben is imádkozott érte és bízott a gyógyulásában. És egy hét után a teljes eszméletlenség után kinyitotta a szemét és visszatért az életbe. Pár napig még kavargott benne a múlt és a jelen, ami ebben a helyzetben érthető volt. De teljesen felépült, újra praktizál, és megírta történetét, mert úgy érezte el kell mondania, hogy ahol ő járt az valóság és ennek a valóságnak a szeretet a legfontosabb üzenete.