LELKIPATIKA

A közösségi oldalak stresszelő, negatív hatása - Avagy a Facebook szerepjáték

Minden nap ismerőseid posztjainak áradatát olvasod, amiben taglalják, hogy az életük csúcsszuper, és emiatt frusztráltnak érzed magad? Titokban irigy is vagy rájuk? Nem vagy egyedül, sőt, sokkal több „sorstársad” van, mint hinnéd!

A „like"-ok korát éljük

Egy like felér egy dicsérettel, kézfogással, vagy akár simogatással, és hajszolt világunkban, ahol oly sok szeretethiányos ember teker a mókuskerékben, ez a délibáb nagyon sokat jelenthet. Annyira, hogy sokakkal elszalad a ló - bármit megtesznek, akár hazudnak is egy kis virtuális szeretet reményében.

Először mindenkinél egyformán kezdődik: csak néhány kollégát, családtagot, csoportot, osztálytársat jelöl be ismerősnek, velük levelezik. Aztán elkezd megosztani, bejegyzéseket készíteni. Eddig rendben is volna a dolog, de rengetegen ennél sokkal tovább mennek. Az életük minden percéről, vagy kicsit is jelentőségteljesebbnek vélt momentumairól posztolnak, fényképet készítenek, majd szinte kétségbeesetten lesik, hányan nyomnak rá arra a bizonyos kis kézre. Mert tudatlanul, de belegázoltak abba az ingoványba, amiből nehezen lehet kikeveredni. Ugyanis a szeretetéhség, a vágyakozás az elismerésre minden emberben jelen van különböző mértékben. De a közösségi oldalak megjelenésével azok, akik stresszes, nehéz időszakon mentek/mennek keresztül, vagy egy bizonyos ürességet éreznek - esetleg nem is tudják megfogalmazni, hogy mi is okozza az űrt, vagy nincsenek is tudatában a jelenlétének- ez már rég nem arról szól, hogy fontosabb élményeiket, gondolataikat megosszák azokkal, akikkel nem tudnak „élőben" találkozni, beszélgetni. Ebben az esetben beszélhetünk a like-vadászokról.

Kik a like-vadászok?

Általában ezeknek az embereknek irreálisan nagy számú ismerősük van, rengeteg csoport tagjai, folyamatosan vicceket, cuki képeket osztanak meg, sőt nem kirívó eset, hogy ezen a platformon élik a szerelmi vagy családi életüket. Nagyon magányosak, és úgy érzik, így végre a középpontban lehetnek, folyton részt akarnak venni a barátaik, ismerőseik életében, és ha csak online is, de úgy érzik, így sikerül nekik.

A dicsekvők

A dicsekvők csoportjának tényleg mindene megvan, amit csak megkíván, legalábbis egy kívülállónak elsőre úgy tűnhet: boldog párkapcsolat, kiegyensúlyozott anyagi háttér, státuszszimbólumok - legyen az egy drága ékszer, autó, óra, ruha, ebéd egy drága étteremben, luxusnyaralás. Ők ezt napi rendszerességgel tudatják ismerőseikkel. Ennek hátterében (akár elfojtott) kisebbségi komplexus áll: „nézzétek, nekem minden megvan, amiről ti csak álmodhattok!". Fontos a folytonos önigazolás - a „jobb vagyok, mint mások", „én ezt megérdemlem, nekem ez jár". Ezek a legtöbbször a szegénysorból kiemelkedett, régen emiatt gúny tárgyává tett felnőttek gyerekes megnyilvánulásai. Akiknek egész életükben luxusban volt részük, ám mégis dicsekednek, valószínűleg kompenzálnak, nem kaptak annyi szeretetet, elismerést, figyelmet, amennyire szükségük lett volna, csakúgy, mint a fent említett like-vadászok – csak ők nem egy aranyos állatos képpel, hanem a legújabb dizájner táskával próbálnak kicsikarni tiszteletet, nem egy esetben irigységet az emberekből. Sajnos sok esetben ez sikerül is.

 

A kényszerből hazudók

Így jutunk el a kényszerből hazudók csoportjához. Ezeknek az embereknek rendszerint egy vagy több dicsekvő is van az ismerősei között, ő viszont nem él olyan körülmények között, mint amilyet szeretne, amit szerinte megérdemelne, amilyet másoknál - akár az összes ismerősénél - lát. Átlagos felhasználókként kezdik ők is, ám mikor sikertelenségek érik őket, nem érzik magukat boldognak, nincs stabil hátterük – érzelmileg és/vagy anyagilag, úgy vélik csőd az életük –, ekkor meglátják az értesítőt, a dicsekvők posztjait, és megtörik bennük valami. Ezután már a „normális" felhasználók pozitív élményeit is saját sikertelenségük megerősítéseként látják: egy fárasztó, rossz nap után bejelentkeznek, és az világít a képernyőn, hogy rajtuk kívül mindenkinek mesés élete van: „Nekem miért nem lehet ilyenem? Én miért nem tudok elmenni, nyaralni? Én miért vagyok egyedül? Ők megérdemlik, akkor én miért nem? És honnan és miért van ennyi barátjuk?" Bizonyára nagyon sok Olvasónknak is vannak dicsekvő ismerősei, ám mégsem kerülnek bele a kényszerből hazudók csoportjába.

A kiegyensúlyozott, jó önismerettel rendelkező, objektív, racionális emberekben is felmerülnek a fenti kérdések, de ők képesek ezen túllendülni, sőt, örülni is a másik örömének. Erre a kényszerből hazudó általában képtelen, amit sokszor saját magának sem vall be, és így elindul a virtuálisan végrehajtott önleamortizálás útján. Valótlan dolgokat ír ki az üzenőfalára, olyan tárgyakkal pózol, amik nincsenek a tulajdonába, súlyosabb esetek képeket hamisítanak meg nem történt csodás élményeikről, vadidegeneket is bejelöl ismerősnek, mert a cél: legalább online jobb lenni másoknál - de legfőképp önmagánál, ha már az életben ez nem megy. Így válnak a kényszerből hazudók látens dicsekvőkké.

Hadd éljek egy személyes példával: az egyik ismerősömnek romokban volt a szerelmi élete, hetekig minden nap sírt a szakítás után, mégis megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy nap alatt többször is kiírta, hogy „szép az élet", „olyan boldog vagyok, mint még soha". Feltöltött egy régi fotót, amit úgy kommentált: „ma csodás sétát tettem a parkban" - ezek természetesen bővelkedtek a mosolygós smiley-ban. Azt a képet mutatta, amilyenné válni akart. Erre persze érkeztek a like-ok, a pozitív üzenetek, olyanoktól, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy az egész csak hazugság, kompenzáció.

Frusztráció

És most érkeztünk meg a cikk leglényegesebb részéhez: mert mindennek a közepén a mit sem sejtő átlagos felhasználó szintén frusztrációt érez, hiszen ezeknek az embereknek a hatására tényleg úgy tűnik, hogy mindenki élete szebb, jobb, mindenki sikeresebb, mindenki jobban kezeli az életben felmerülő problémákat, mint ő. Bár nem válik egyik fent említett csoport tagjává sem, mégis úgy jelentkezik ki, hogy lehangoltabb, akár depresszív állapotban, csüggedten tölti a nap további részét, hiszen az akár több száz ismerőse közül csupán neki jut ki a kudarcokból. Neki nem alakulnak úgy az emberi kapcsolatai, ahogy szeretné, csak az ő napjai egyhangúak, unalmasak. Ez természetesen nem igaz, sokan lódítanak kisebbet-nagyobbat, de a hétköznapi felhasználó erről nem tud.

Pontosan ez ihlette Shaun Higton norvég rendezőt is. Két testvérével kezdett rövidfilmeket gyártani, később reklámfilmekkel is foglalkoztak. Saját bevallása szerint azért készítette el 2014-ben a What's on your mind? című rövidfilmet, mert eleinte ő is csak a jó oldalát látta a közösségi hálónak: sokkal könnyebb megosztani a munkáit, ezáltal sokkal szélesebb réteghez tudja eljuttatnia azokat, könnyebb kapcsolatokat építenie, amely elengedhetetlen a munkája során. De egy idő után ő is elkezdte érezni a nyomást.

A mindennapi élet ihlette a filmet. Mikor egyik nap bejelentkeztem és az újdonságokra kattintottam, a következőket láttam: „vettem egy új kocsit", „imádom a csajom" „a tengerparton süttetem magam". Én pedig azt gondoltam, hogy mikor lesz már ennek vége? Nem lehet mindig mindenkinek csodálatos napja – és a saját átlagos életem miatt rosszul éreztem magamat a bőrömben, pedig nem volt rá igazi okom. Ekkor villámcsapásként hasított belém, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ebből egész jó rövidfilmet lehetne csinálni. Akkortájt épp kerestem egy témát, mert csinálni akartam valamit, forgatni, alkotni, és egyszer csak szöget ütött a fejembe ez a facebook-dolog."

Higton direkt videómegosztó oldalakra szánta a filmet, hogy mindenki láthassa legálisan, ingyenesen. A videóhoz sok felirat készült, többek között magyar is:

A rendező elérte a célját, a rövidfilm magáért beszél. Ezt bizonyítja a több mint 11 milliós nézettsége, rengeteg facebook megosztása „ironikus módon" - jegyzi meg Shaun Higton. Csupán két és fél perces, mégis sok levelet kapott olyanoktól, akik a videó hatására átértékelték a dolgokat, már nem a facebook-on élik az életüket, nem másokéhoz viszonyítják a saját életüket, ahogy eddig abszurd módon tették, és rájöttek, hogy nem a virtuális „barátok" véleménye, illetve azok száma számít, csakis a való élet.

Szólj hozzá Te is !
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL