Egyikünk sem kizárólag a jelenben él, a lelkünk életről életre vándorol tovább. Az énünk állandó, de a létezését a karma törvénye szabályozza. Újjászületéseink három dimenzióban, az anyagi-, az asztrális-, és a kauzális síkon valósulnak meg.

Az ok-okozat törvénye

Minden tett következményekkel jár. Minden ami velünk vagy a világban történik, az valaminek a következménye. A karma nem azonos a sors fogalmával, nem eleve elrendelt dolog. Egy okozat, amelyet előző életbeli tetteink hoznak létre, s egy ok, amellyel pozitív, vagy negatív történéseket termelünk a következő életünkre. Ezért kell tudatosan élni, önmagunkat jobban megismerni, mert a karmánkat igenis befolyásolhatjuk.

Gyakran sóhajtunk fel: "Jaj! Miért kell szenvednem, hisz annyi jót tettem ebben az életben?" A fenti törvény fényében azonban megérthetjük, hogy miért kell nagyszerű embereknek gyötrődniük, miért megy jól egy hazudozó, csaló ember sora, vagy miért válik egy jó családból származó, nyugodt gyerek, erőszakos felnőtté.

Hajlamosak vagyunk azt várni, hogy a jó, még ebben ez életben jutalmat hozzon, a rossz pedig, elnyerje méltó büntetését. Ez ennyire egyszerűen és egyértelműen csak a népmesékben történik. Azért születtünk a világra, hogy a karmikus kötelékeinket feloldjuk, ami néha megmagyarázhatatlan szerencsével, néha szenvedéssel jár.

Személyes karma

Az emberi elme heves kötődésekre képes. Nehéz a nemi vágyat féken tartani, gyakran félünk sok mindentől (munkahely elvesztése, betegség), rögeszmésen ragaszkodunk a magunk igazához akkor is, ha már nem állja meg a helyét. Az evés élvezete is nagy úr, a pénz pedig, pláne fontos szerepet játszik a fizikai síkon. Az ezekhez való heves ragaszkodás karmát halmoz fel.

A világ állandóan változik. Ami ma fehér volt, az holnapra piros lesz, aztán fekete. Amikor azonban rögeszméinkhez, megszokott beidegződéseinkhez kezdünk ragaszkodni, akkor minden csak fehér lesz, vagy csak fekete. Tudatunkat az én, vagyis az egó börtönbe zárja.

Nem cselekvés a cselekvésben

Tudnunk kell elszakadni a megszokott kötődéseinktől, ennek jó módja, amikor csak tesszük a dolgunkat. Úgy is hívjuk ezt, hogy „nem cselekvés a cselekvésben”. Bonyolultnak hangzik, de nem az. Ez egyszerűen megfogalmazva azt jelenti, hogy tesszük a dolgunkat anélkül, hogy bármit várnánk érte. Nem azt jelenti, hogy ha valaki segítséget kér tőlünk, akkor azt megtagadjuk, de nem is azt, hogy ettől önteltté, felsőbbrendűvé válunk.

Valljuk be őszintén, be-bekúszik az agyunkba néha: "Ha a munkahelyemen lelkiismeretesen elvégzem a munkámat, és kedves próbálok lenni a főnökömmel, akkor majd több pénzt kapok, vagy előléptetnek. Ha adok egy kis pénzt ennek a koldusnak, akkor biztos a jótettemért rám kacsint a szerencse."

Ezek a gondolatok, elvárások karmát termelnek. A jó az, ha bármit, amit teszünk, érdektől mentesen és érzelmi kilengésektől mentesen tesszük. Nem könnyű feladat. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy ha bármihez vagy bárkihez foggal-körömmel ragaszkodunk, az élet elveszi tőlünk.

Családi karma

A világrajövetelkor mindenki kap egy anyát és egy apát és egy családot különféle társadalmi körülményekkel. A kis újszülött önálló lénynek tűnik, pedig nem az, mert számtalan kötelék kapcsolja őt össze a környezetével. A családi karma lehet szülő-gyermek között, testvér-testvér között, férj-feleség között.

Házastársi karma

Ez a karma típus sokféle lehet. Van, hogy két embert elmúlt kapcsolatok karmája sodorja egymás útjába. Általában előző inkarnációjukban egymás ellenségei voltak, vagy rossz házasságban éltek, szélsőséges esetben az egyik, akár a másik gyilkosa is lehetett. Ezek a házasságok, együttélések boldogtalanok. Ebben az életben a régmúlt gondjai újra előjönnek, kezdődnek a csatározások, a féltékenykedés, a túlzott ragaszkodás.
Bármily furcsán is hangzik, ezek az emberek akkor tudják csak a karmájukat feloldani, ha együtt maradnak és megpróbálnak a hibáikra figyelni, a problémáikat higgadtan megbeszélni.

Létezik olyan eset is, amikor egy párt a múltból hozott kedvező karma tart össze. Ezek az emberek valamikor hosszú, boldog párkapcsolatban éltek egymással és olyan adag jó karmát halmoztak fel, hogy az jelenleg is kitart. Itt azonban megvan annak a veszélye, hogy a házaspár hozzászokik a szerencséjéhez és elfelejtkezik arról, hogy a spirituális fejlődésükért tenniük kell.

Egy férfit és nőt összetarthat csak a nemiség, a szexualitás is. Itt nincs szó korábbi karmáról, ebben az esetben a karmát most termelik az anyagias vágyukkal és az önzésükkel.

A külügyminiszter és a követ esete

Az alábbi történet Dr. Hirosi Motojama, japán orvos, parapszichológus, látnok és karma kutató szüleiről szól, mely Karma és Reinkarnáció című könyvében jelent meg.

„ A szüleim házassága pokoli volt, s válással végződött még gyerekkoromban . Apám durván bántalmazta anyámat.
…A mai napig kísértenek azok a rettenetes emlékek, amelyek néha vérontással is járó összetűzéseikhez fűződnek. Anyám látszólag teljesen ártalmatlan volt ebben az egészben. Vajon miért kell elszenvednie apám kegyetlenkedését? - tépelődtem. Az évek során aztán rájöttem, hogy ezek az élethelyzetek nem véletlenek: valódi, rejtett okuk a múltba vezethető vissza. Anyám mélyen vallásos, érti a karma működését. Előtte is kezdett felderengeni, hogy nagyot véthetett apám ellen a múltban.
…Naponta meditált, a következők világosodtak meg előtte a múltjukról.
Dzsingu császárnő uralkodása idején (i.sz. 201 - 269) anyám férfiként, külügyminiszterként állt a császárnő szolgálatában. Őfelsége ez idő tájt iparkodott meghódítani Koreát. Apám Korea egyik tartományának követeként tartózkodott az udvarában.
Minden igyekezetével azon volt, hogy békét szerezzen a két ország között. A császárnő szívesen látta udvarában, ahol hosszú évekig élt. Vesztére azonban a kelleténél többet tudott meg a kormányzat belső titkairól, s a főtisztviselők egyetértettek abban, hogy mivel veszélyt jelent a nemzet biztonságára, el kell tenni láb alól. Maga a császárnő úgy vélte, hogy fáradozásainak fejében meg kell kímélni az életét.
…Csakhogy a külügyminiszter (anyám) túl veszedelmesnek találta apám személyét, saját kezével végzett vele.
Ez a közös karma magáért beszél.”

Szülő-gyermek karma

Az ilyen természetű karmikus kötelék feloldása óriási feladat. Nemritkán egy szülő áldozatot hoz a gyermekéért, vagy épp nem tudja őt elengedni akkor sem, ha már felnőtt. Manapság egyre gyakrabban hallunk gyermekbántalmazásokról, családon belüli erőszakról. Fontos, hogy önálló lényként kezeljük a gyermekünket, hagyjuk a maga útját járni, akkor is, ha nehéz. A gyermektől pedig, lényeges, hogy felnőttként is ápolja a kapcsolatot szüleivel. A kulcsszó a törődés, odafigyelés és nem az erőltetés és a kényszer.

Nemzeti-, faji-, földrajzi karma

Az, hogy melyik kontinensre, melyik országba születünk, nem a véletlen műve. Minden népnek megvan a maga szellemisége, ezt kell megértenünk, elsajátítanunk. Tennünk kell a népünkért, a környezetünkért. A természetben sem garázdálkodhatunk szabadon, következmények nélkül.

A karma nem büntetés

A karma egy fantasztikus lehetőség. Lehetőség a tanulásra és a fejlődésre. Nélkülözhetetlen velejárója az életnek, hogy tanuljunk meg különbséget tenni jó és rossz között, tanuljuk meg értékelni a jót, tanuljunk meg felelősséget vállalni és másokkal együtt érezni.

A lét mindkét pólusát megtapasztalhatjuk általa. Ha megbántunk másokat, akkor minket is megbántanak. Ha jót teszünk, velünk is jó történik. Nem biztos, hogy azonnal, lehet, hogy hónapok, évek múlva, vagy következő életünkben, de a karma elől menekülni nem lehet.

Éljünk tehát tudatosan, nyitottan és kezeljük a nehézségeket is lehetőségként.