Mit is keresünk?

A boldogság nem létezhet teljesség nélkül. Kiteljesedés pedig csak kellő önismeret birtokában történhet meg. Tehát a boldogság receptje mindenki számára más és más arányban tartalmazza az „összetevőket”.

Hogyan lehet mégis univerzális receptet adni a boldogság elérésére?

A titka, hogy ne hajszoljuk, mert nem kívülről, nem a külvilágból érhető el. Ott van mindenkiben, ott csillog, szikrázik, és meleg fényt ad. Boldognak születünk, de ahogy cseperedünk, mindenféle hatások érnek bennünket, és gondolkozni kezdünk az életünkről. Az első „Milyen színű hajgumit tegyen anya a hajamba?” típusú dilemma az első lépés afelé, hogy a boldogságunkra fátylakat borítsunk, és minél több fátylunk lesz, annál messzebb kerülünk a bennünk lévő boldogságtól.

Nem azt mondom ezzel, hogy minden eseményt hagyjunk folyni a maga útján, hanem azt, hogy üljünk le, és gondoljuk át egyszer, mi az, ami tényleg fontos, és mi az a rengeteg dolog, aminek valójában nincs semmi jelentősége az életünkben, és szelektáljunk. Gyakran olyan dolgokon stresszelünk, amik másnapra, vagy egy hét múlva már nem csak nem fontosak, de teljesen feledésbe is merülnek. Akkor érdemes volt figyelmet fordítani rá? Persze, hogy nem.

Mit kell tenni tehát?

Egyszerű. Meg kell tanulni észrevenni az apró szépségeket, örömöket, és nem komolyan venni a bosszúságokat. Elcsépelt klisének hangzik, tudom, és azt hiszem így elég ködös is, mire kellene gondolni. Reggel a kávé illata, a napsugár, ami besüt, és a benne szálló porszemek, amin megtörik a fény, a parfüm illata, egy jó zene a rádióból… Végtelen hosszan sorolhatnám. Csak a fantáziánk szab határt.

Van, amikor nagyon nehéz észrevenni a szépet, a jót, és szkeptikusan, cinikusan szemléljük a környezetünket, azt gondolva, hogy mi magunk is nevetségesek vagyunk az egész „legyek pozitív” erőlködéssel. Ugye ismerős? Semmi baj, csak feladni nem szabad.

Úgy tűnhet, hogy a módszer mégiscsak kívülről, a külvilágból veszi a boldogságot, pedig nem így van. Észrevenni a világ csodálatosságát csak egy eszköz, hogy a boldogságot borító fátylakat le tudjuk söpörni. Lelki táplálék. Egy idő után aztán már megy magától minden. A szemünk, a lelkünk megtanulja, mit vegyünk észre inkább, mitől érezzük jól magunkat. Végtelen boldogság fog átjárni, szinte mintha repülnénk. A gondolkodásunk optimistább lesz, többet mosolygunk, és a mindennapi bosszúságok el sem érnek majd igazán bennünket. Testileg is jobban fogjuk érezni magunkat. Képesek leszünk a körülöttünk élőket is megtölteni jó érzésekkel, a boldogság ragadós.

Mit kell kerülni, hogy megmaradjunk boldog állapotunkban?

A mindig elégedetlenkedő, rosszindulatú embereket. Az irigység, a bosszúálló gondolatok még akkor is rossz energiákat teremtenek, ha nem mi, hanem a környezetünkben táplálja őket valaki, így az ilyen emberekkel jobb megtartani azt a bizonyos három lépést.

Tilos kritizálni a személyünket, a külsőnket. Ez nem összekeverendő a cselekedeteink felülvizsgálatával! Olyat viszont nem szabad mondogatni, hogy, „Huh, ma milyen vacakul nézek ki!” vagy „De hülye vagyok!”, netán a „Nekem ez nem megy!” … és az ezekhez hasonló abszolút negatív kijelentéseket abszolút kerüljük. Ezeknek ugyanis teremtő erejük van. Viszont az a pozitív kijelentéseknek is van, így bátran biztassuk magunkat mindenféle jóval! Először kényelmetlen lesz, de ezzel nem kell törődni, a tükör előtt, mikor senki nem lát, hall, akkor dicsérjük magunkat, bármiért, ami eszünkbe jut.

Ne tegyünk meg olyasmit, amihez határozottan semmi kedvünk nincs, amitől görcsösnek érezzük magunkat. Természetesen tele van az életünk kellemetlen kötelességekkel, de azoknak egy jó része nem olyan fontos, mint ahogyan azt gondoljuk. Mindig szánjunk időt rá, hogy feltegyük magunknak a kérdést: „Fontos ez? Tényleg fontos, most azonnal?” Például egy kellemes kerti vacsora után, ha nincs kedvünk, ne rohanjunk mosogatni, élvezzük ki a hangulatot, a színeket, a madarak, rovarok ezer féle hangját, a frissen vágott fű illatát, ahogy elkeveredik az enyhe füsttel. Ezek mind egységesen hozzájárulnak az este hangulatához, így a füst miatt sem ér bosszankodni!

Szóval…

Mosolyogj, szeresd magad, kényeztesd a lelked, ne csak a tested, éld meg a pillanatot, és tekintsd egy egész szerves részeként, ne bosszankodj, ne akarj mindenáron változtatni, engedd magad az áramlatba! Vedd észre azt is, ami természetes. Egyetlen napsugár, egy finom illat, egy kedves mosoly, egy udvarias gesztus, mind-mind eszköz a belső boldogságod felszabadításához. Élj vele, légy boldog!