Velünk élő hagyomány: megfázásos betegségek tüneteinek enyhítése gyógycukorkákkal

A megfázásos betegségek fitoterápiája elsősorban a tünetek enyhítésére irányul, de vannak olyan növényi termékek is (pl. Echinacea készítmények), amelyek segíthetnek megelőzni a betegséget. Ha már kialakult a betegség, a vírusos eredetű közönséges náthával társuló torokgyulladás (és az ennek következtében jelentkező torokfájás) helyi kezelésére számos szintetikus torokfertőtlenítő készítmény és antiszeptikus hatású növényi eredetű szer alkalmazható. Az ilyen célra használatos toroköblögetők, szájvizek illóolajokat, illóolaj-tartalmú növények alkoholos kivonatát, tiszta vegyületeket (pl. mentol), cserzőanyagokat tartalmaznak.

A torokfájás, köhögés csillapítására használt termékek speciális csoportját jelentik a gyógycukorkák. Bár ezek a termékek mára kiszorultak a gyógyszerek köréből, hasznosságukat senki nem vitatja. A különböző céllal használt gyógycukorkáknak több évszázados múltja van, de csak egyetlen csoportjuk, a megfázásban használhat cukorkák őrizték meg máig népszerűségüket. A cukorkák fő alapanyaga a szacharóz, de számos termék mézet is tartalmaz, és egyre több cukormentes termék is található a piacon. A felhasznált növények között szép számmal találunk bizonyított antimikróbás, gyulladáscsökkentő hatással rendelkezőket.

A cukorkákban felhasznált antiszeptikus növények zöme illóolajat tartalmaz. Az növényi eredetű illó vegyületek jelentős része antimikróbás hatású, de alkalmazásuk azért is előnyös, mert javítják a torokfájás esetén gyakran kellemetlen szájízt és -szagot. A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) illóolajában található timol az egyik legerőteljesebb erős baktericidhatással rendelkező természetes anyag. Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) is tartalmaz illóolajat, de levelének antibakteriális, vírus- és gombaellenes, adsztringens hatása főleg fenolosanyag-tartalmának tulajdonítható. Egyes illóolaj- tartalmú növények (pl. menta, eukaliptusz) nem csak antiszeptikus hatásuk miatt nyernek felhasználást, hanem azért is, mert a megfázással együtt járó orrdugulást is enyhítik.

A gyógycukorkák gyakori komponensei azok a hagyományosan alkalmazott gyógynövények, amelyek hatásának lényegét a több évszázados felhasználás ellenére máig sem ismerjük. Ezek között említhető a hársfavirág (Tiliae flos) és a fekete bodza (Sambucus nigra) virága. Mindkét növényi drog nyálkatartalmú, hatásuk hátterében a poliszacharidok ma még teljesen fel nem tárt immunmoduláns hatása állhat. Az viszont bizonyos, hogy ez a két növény épp poliszacharidtartalma miatt csökkenti a köhögési ingert, így a kivonatukat tartalmazó cukorkák a torokfájáson kívül ezt a tünetet is mérséklik. Hazánkban nagy múltja van a pemetefű (Marrubium vulgare) alkalmazásának megfázásos betegségekben. Ez a növény köptető hatással is rendelkezik, de gyógyászati potenciálja napjainkban sincs teljesen feltárva.

A segédanyagok a legtöbb gyógyszer esetén nem befolyásolják nagyon jelentősen a hatást, azonban a gyógycukorkák esetén más a helyzet. Már az is enyhíti a tüneteket, hogy a szopogatás hatására fokozódó nyáltermelés miatt csökken a torokfájás és a köhögési inger, de mindezt fokozhatja az összetevők között felhasznált méz vagy propolisz. A méz elsősorban cukrot, illóolajat, ásványi sókat és vizet tartalmaz. Szekretolítikus és baktericid hatása miatt meghűléses, hurutos betegségekben alkalmazzák. A propolisz gyulladáscsökkentő és roboráns hatása miatt előnyös. Több cukorka C-vitamint s tartalmaz, amely a téli időszakban csökkent C-vitaminbevitelt hivatott pótolni. A C-vitamin egyes esetekben magas aszkorbinsav-tartalmú növények (pl. csipkebogyó) kivonataként kerül a termékekbe.

A gyógycukorkák több évszázados múltjuk ellenére megfelelnek a velük szemben támasztható elvárásoknak: a szopogatásra szánt termékekből „retard" módon, a hatás helyén szabadul fel a hatóanyag. Ha a felhasznált növényi kivonat minősége és mennyisége is megfelelő, nem kételkedhetünk a hatás kialakulásában.

További hasznos információk: www.verbena.hu

Forrás: Magyar Családorvosok Lapja
Csupor Dezső
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet