Az ősember számára a tánc nem szórakozás volt, nem is művészet. A tánc az életet jelentette: mágikus táncot lejtett az egészségéért, de akkor is, ha betegségből akart gyógyulni. Ösztönösen, a természettel összhangban cselekedett. Sokat hangoztatjuk, és igaz is, hogy eltávolodunk a természettől, bár igyekszünk visszatalálni, mégis egyre szorosabban magunk köré csavarunk egy művi életet, alig érzékeljük már az igazi világ működésének ritmusát. Használjuk a testünket, szinte elnyűjük, de csak akkor foglalkozunk vele, amikor már baj van, amikor már bebábozódtak sejtjeikbe a betegítő információk, amelyekkel naponta találkozunk. Lehet ez egy lélekbe vájó szó, akár egy vállrándítás... A problémák, lelki terhek súlya „görbíti" a gerincet, fájdalmas csomópontokat hoz létre a nyak és váll tájékán.

Hogyan gyógyít a tánc?

Megtisztítja, szó szerint átmozgatja a testet. Oldódnak az energiablokkok, harmonizálja a vér- és nyirokkeringést. Az örömért felelős hormonok, a szerotonin, dopamin termelődése fokozódik, kedélyállapotunkban jelentős, pozitív változás áll be. A mozgás művészete kiváló a közérzetre, jelentősen javítja a mozgáskoordinációt, fejleszti az egyensúlyérzéket. Az érzelmi problémákat tárolja a test, ez az izmokban okoz feszültséget – a tánc ezt is megszünteti. „Átmasszírozza" szinte az összes izomcsoportot, attól függően, milyen táncot járunk. A két agyfélteke harmonizálására is kiváló.

A táncterápia jótékony hatása

A legjobb módszer nem a kötött, koreografált tánc, hanem a szabad tánccal gyógyító táncterápia. Módszertana tulajdonképpen a klasszikus táncokból és a pszichoanalízisből született meg. A tánc során olyan tudatállapotba kerül az ember, amely a testtudatot, önkifejezést, kreativitást fejleszti, feldolgozza a traumákat és megszabadul a frusztrációtól. Kinyílunk, mint egy virág és javulnak az emberi kapcsolataink.