A címbéli felszólítás ismerős az orvosi rendelőből. Tegyünk eleget neki, és miközben sóhajtunk, gondoljunk arra, hogy most az átlagos légzésünk levegőtérfogatánál legalább kétszer annyi „zúdul" a tüdőnkbe. A belgiumi Leuven Egyetem kutatói megállapították, hogy a sóhajtás előtt és után teljesen más a légzés dinamikája. Ha sokáig egy adott ütemben lélegzünk, a tüdőfunkció romlik. Ha idegesek vagyunk, szaporább a légzésünk, ezért tudjuk a sóhajtással mintegy újraindítani a légzőrendszert. A magyar nyelvben több kifejezés is van a légvételre, illetve arra is, ha kevésnek bizonyul a levegő. Ezek mindenképp összefüggnek a lelkiállapottal is, hiszen aki nem kap levegőt, az kaphatott egy rossz hírt, vagy épp rengeteg tennivaló várja és örül, ha végre lélegzethez jut.

Légzésünk minősége pontos képet ad testi-lelki állapotunkról

Éppen ezért visszafelé is hat: légzőgyakorlatokkal módosíthatunk ezen, jótékony hatást gyakorolva a szervezetre. Sóhajtsunk még egyet, hosszan, mélyen, szinte „harapjunk bele" ebbe a tavaszi légtérbe. Az úgynevezett mély légzés során szerveink felfrissülnek, erősödik a tüdőnk, tisztítjuk a vérünket, tavaszi erőtől duzzad az immunrendszer.

A jógalégzés, mint helyes légzés, csodálatos gyógyhatással rendelkezik. Kitisztítja a tüdőt, optimális gázcserét biztosít, a szervezet pH-ját beállítja. Három részből áll a folyamat: belégzés, légzés benntartása, és a kilégzés. A legfontosabb ezek helyes aránya. Az alap jógalégzésnél az orron szívjuk be a levegőt, majd benntartjuk és − akár szaggatottan − kifújjuk. A két agyfélteke harmonizálására kitűnő a tudatosan alkalmazott váltott orrlyukú légzés. Javítja a koncentrálóképességet, és méregtelenít is.

Végül, amikor átmostuk sejtjeinket az oxigénmolekulákkal, hosszan fújjunk ki, akár hanggal kísérve, engedjünk el minden olyat, amit nem csak testünk, hanem lelkünk is elengedni kíván. A legjobb nyitott ablaknál vagy kint, a természetben friss levegőt szívni, kiszellőztetni a fejünket.