Rejtőzködő egészségromboló

Valószínűleg már az ókorban is tudtak a különféle sugárzások létezéséről – gondolj, csak az ókori falfestményeken-fametszeteken megjelenő „vesszős” emberekre. Ezután még nagyon sok évnek kellett eltelnie, hogy a tudósok is komolyan kutatni kezdjék. 1932-ben és 1978-ban dr. Henrich elismert német fizikus méret be, majd bizonyította káros hatását a vízereknek.

De mi is valójában a vízér?

A vízerek káros hatásukat az emberi fül számára a még nem hallható (infra) tartományban, a 1-7 Hz közötti frekvencián fejtik ki. Ez a még nem hallható, de az élőlények által tudat alatt érzékelhető sugárzás embereknél elsősorban az agyat „veszi” célba, és ott fejti ki káros tevékenységét. Az agyat stimulálva idegrendszeri károsodásokat, személyiségzavarokat, valamint a hormonháztartás és az immunrendszer kibillentésével rákos daganatokat okozhatnak a test bármely pontján. Természetesen az első „jelek” a káros sugárzásnak kitett testrészeken jelentkeznek. A vízér sugárzása hatással van az összes élő szervezetre, így a körülöttünk élő összes növényre, valamint az állatokra is.

Természeti megfigyelések alapján olyan már-már fantasztikusnak tűnő tényt is megállapítottak, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Például, hogy a barackfa nem ereszt gyökeret vízér fölött, vagy ha ilyen helyre ültetik nagyon hamar kipusztul. A gólya kerüli a vízeres helyeket, és meglepő módon a villám soha nem csap olyan fába vagy épületbe, amin fészke van. Ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy a villám mindig a vízerek keresztezési pontjába csapódik be, függetlenül attól, hol található – egy ház vagy fa alatt. Ha tartasz cicát vagy kutyát – netán mindkettőt – akkor viselkedésükből, te magad is megtudhatod, hol van és van-e egyáltalán vízér otthonod alatt. A macskák kifejezetten keresik az ilyen helyeket, sőt, a sugárzásuk nélkül számukra nehezen elképzelhető az élet, míg a kutyák nagy ívben kerülik a vízereket.

Míg az élő szervezetre a vízerek sugárzása egyértelműen káros, a hullákat konzerválja. A legújabb megfigyelések, tapasztalatok szerint a legtöbb daganatos beteg a kórházi „gyógyuló” tendencia után otthonába hazatérve, hihetetlen gyorsasággal kerül rosszabb, mondhatni kritikus állapotba. Sokan ezt annak a ténynek tudják be, hogy ismét visszakerült arra a „vízeres” helyre, ahol eredetileg is a daganatait szerezte. Tehát gyógyulása érdekében a fekhelyét vízérmentes helyen kellene elhelyeznie, illetve tennie kellene a káros sugárzások semlegesítéséért. Azért e kitüntetett figyelem a fekhelyek pontos elhelyezkedése iránt, mivel az éjszakai órákban nagyjából háromszorosára növekszik a káros sugárzások intenzitása.

Betegségek jelzik útját

Ezután természetes igényed lehet, hogy megtudd, mégis milyen betegségek formájában jelentkezhet szervezetedben, ha „vízérrel együtt élsz” otthonodban. Ilyen például a szürke hályog, halláskárosodás, asztma, tüdőbetegség, szív, nyaki problémák, ödéma, vese, májbetegség, emésztési problémák, alhasi panaszok, vérellátási zavarok, reuma, érszűkület, leukémia, szklerózis multiplex, Parkinson-kór, érszűkület és daganatos megbetegedések…

Hálók és keresztezési pontok

Dr. Ernst Hartmann és Manfred Curry mérései és megállapításai szerint, az 1950-es években általuk „ismét” felfedezett sugárzás hálószerűen befedi Földünk teljes felületét. A „hálók” szerkezete és annak elhelyezkedése, nyilván a földmágnesesség rácsszerű elhelyezkedésének függvényei.

A dr. E. Hartmann által felfedezett sugárzás, az ún. Hartmann-háló, pontosan észak-déli, valamint pontosan kelet-nyugati irányban egy olyan hálót alkot, melynek „falai” kb. 20-25 cm vastagságúak. Az így létrejövő háló „szemeinek” mérete észak-déli irányban mintegy 220- 240 cm, kelet-nyugati irányban pedig 180-190 cm. A háló szemeinek mérete a hosszúsági fokok függvényében, valamint a külső és a belső térben elég erőteljesen változik. Nálunk, Magyarországon ezen méretek külső térben mintegy 170x180 cm-re tehetők, míg belső térben, pl. vasbetonból készült falak esetén ez lényegesen kisebb, akár 140x150 cm is lehet. Sőt, ilyenkor kialakulhat egy ún. másodlagos háló, melynek falai párhuzamosak a helyiség falaival, viszont ezek sugárzása éppen olyan veszélyes, mint az „eredetié”. Az egészségre a keresztezési pontok, a csomópontok a legveszélyesebbek.

A Curry által felfedezett sugárzás, az úgynevezett Curry-háló. A Hartmann-hálóhoz képest pontosan 45°-al van „elforgatva”. Így pontosan észak-nyugat és dél-kelet, valamint pontosan dél-nyugat és észak-keleti irányban alkot egy kb. 35 cm falvastagságú hálót. A háló szemei mintegy 320x320 cm nagyságúak. Az egészségre kevésbé veszélyes, mint a Hartmann háló, sőt egyes tapasztalatok szerint, a nulla-pontja egyenesen ajánlott az ott tartózkodásra. Viszont csomópontjai veszélyesebbek, mint a Hartmann hálóé.

Hogyan védekezhetsz?

Az emberek egy része (egy szűk köre), már nagyon régen tisztában volt a káros sugárzások létezésével és annak hatásaival, de ezen ismereteit nem szívesen osztotta meg embertársaival. Így ezen ismeretek hosszú ideig csak a sámánok, majd később a papok birtokában voltak. Majd a „tudás”, lassan-lassan (hisz előbb önmagukat is meg kellett győzniük) a fizikusok és az orvosok körében is elterjedt. A korabeli rajzok és fametszetek szerint, már a római légiók éjszakai szálláshelyeit is védték a szervezetre káros sugárzásokkal szemben. Itt állati fehérjével kevert meszet szórtak szét vékony rétegben, mely a kozmikus sugárzások ellen is bizonyos védelmet biztosít. Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban ma is használják ezt a módszert a haszonállatok védelmére. A „történelmi” korokban, pl. a baldachinos ágy is bizonyos védelmet biztosított a káros sugárzások ellen használójának, mivel gyapjas bőr (birka vagy bárány gyapjú) fedte mind az ágyat, mind pedig az ágy mennyezetét. Ma már köztudott, hogy ezek az ún. gyapjas bőrök (így működik az ún. bio-gyapjú ágynemű is) semlegesíthetik a káros sugárzások egy részét.

Természetesen az akkori kor „hétköznapi” embere nem feküdhetett baldachinos ágyban, így a sugárzások elleni védekezése sem ez lehetett. Ő (tudattalanul) a szalmát „használta”, és igaza is volt mivel eddigi tudásunk szerint, a szalma a leghatásosabb védekező eszköz e sugárzásokkal szemben. Szalmatetős házban, szalmán (szalmazsák) feküdve pihente ki fáradalmait, így majdnem tökéletes biztonságban volt a sugárzásokkal szemben. Vagy gondoljunk csak a juhászokra!

Miből is készül a subájuk?

Sokan „esküsznek” a tükörre, mint sugárzásmentesítő eszközre. A fekhely aljára kell felszerelni úgy, hogy a tükörfelület a padló felé nézzen. Állítólag így visszaveri a vízerek káros sugárzásának egy részét.

Hol van ekkor a tükör védelme?

Nem is beszélve arról, hogy a tükör által visszavert sugárzás szétszóródhat a helyiségben, és egy ún. másodlagos sugárzás jöhet létre. De azért vannak jól bevált mentesítők is, mint pl. a Kilianek atya által készített, „K” típusú mentesítő. Ez lényegében két motorolajjal megtöltött üveg, melyeket 3-6 mm vastag rézdrót köt össze. Gondoljuk csak el, hogyan lehet együtt élni egy szobában három-négy ilyen eszközzel? Nem is beszélve arról, hogy ez a mentesítő sem biztosítja a teljes sugárzásmentességet, és elég hamar ki is merül, azaz telítődik káros sugárzással. Újabban kezd elterjedni a sugárzással közömbösített sugárzás. Itt arról van szó, hogy az eredeti sugárzással teljesen azonos, de ellentétes fázisú sugárzást keltenek. Így a két sugárzás kioltja egymást, és kialakulhat egy sugárzásmentes terület. De! Mint tudjuk a különböző káros sugárzások a nap folyamán más és más intenzitással „működnek”. A napi intenzitás igen tág keretek között mozog, így esténként elérheti a „normál” sugárzási energia négyszeresét is. A probléma abból adódik, hogy a készülék - lévén egy passzív elem - állandó jelleggel egy azonos intenzitású sugárzást bocsát ki. Mivel nem képes követni a sugárzások intenzitásának hullámzását, hol az eredeti sugárforrástól, hol a mesterséges készülék sugárzásától szenvedhetünk.