Régi-új betegség: fitneszmánia

Elsősorban azokat fenyegeti a fitneszfüggőség, akik sosem voltak hivatásos sportolók, mégis kizárólag a testedzés foglalkoztatja őket. Mint a legtöbb, az utóbbi évtizedekben felbukkanó szenvedélybetegség esetében, itt elsősorban a külsőségekre túlzottan adó társadalom tehető felelőssé.

Többnyire úgy kezdődik, hogy az illető egyszerűen szeretne jobban kinézni. Aztán ez átcsap az egészségmánia egyik fajtájába, a fitneszfüggőségbe. A legnagyobb csapda éppen az, hogy miközben valóban becsülendő, ha valaki napi rendszerességgel sportol, azonban a mértéket itt is tartani kell.

Az egészségen innen és túl

Hivatalosan fitneszfüggőségről akkor beszélhetünk, ha az alak (és a testsúly) állandó felügyelete miatt, egyre emelkedik az edzések száma. Az egészséges(nek induló) mozgásigény fellépésekor a szervezetnek van ideje regenerálódni, ellenkező esetben az energiatartalékok kimerülnek, és vészesen lecsökkennek. Kórosnak onnantól nevezhetjük a sportolást, amikor a munkahelyen, a baráti összejöveteleken… ill. minden más élethelyzetben is kizárólag a testedzésre koncentrálódnak a gondolatok.

Ha nincs más örömforrás…

Ráadásul divatos sportolni – legnagyobb örömünkre – ami miatt még a közeli barátok, hozzátartozók is nehezen veszik észre az intő jeleket. Többnyire csak akkor észlelik a problémát, ha a túlzásba vitt testedzés teljesen felborította a szervezet egyensúlyát. Éppúgy mint a legtöbb szenvedélybetegség esetén, itt is van magyarázat, vagy „miért baj” kezdetű kirohanás, ha szóvá teszik a problémát. Hisz olyannyira sportfüggővé válhat valaki, hogy a végén semmi más nem okoz örömöt számára. Nem meglepő módon ez a fajta probléma is inkább a nőket, azon belül is a harmincon felülieket érinti leginkább.

Élvezeti érték az első helyen

Hibáztathatnánk a médiát is, hiszen egymásra kontráz az egészségőrületre. Mindig más és más hozzávalót űz ki a kedveltek köréből. Arról nem beszélve, hogy magától értetődő álomcélként kezeli a minél egészségesebb – ez talán nem is baj – főként pedig fitt, szép, és karcsú életet. Nem alakot, életet. Teszi mindezt úgy, hogy az ételre már nem, mint éhségünk csillapítójára, hanem gasztronómiai élvezetre tekint.