Pszichológiai problémák I. rész

A pánik roham

Éles, feszült pillanatban ránk törő hirtelen bizonytalanság, intenzív rémület és félelemérzet gyakran halálfélelemmel társulva.

A pánik roham fájdalomérzés és félelem egy körül nem írható ok nélküli, értelmetlen valamitől, ami a testre fókuszál, és amitől nem találjuk az egyensúlyunkat. Talajvesztettek leszünk anélkül, hogy megérthetnénk, mitől félünk és, hogy honnan ered ez az erős szorongató érzés. Minden, amit azelőtt természetes történésként éltünk meg hirtelen félelmetes és idegen lesz. Elképzelhető, hogy néhány testrészünk érzéketlenné válik. Súlyos fáradtság tör ránk, másnak érezzük magunkat, meg vagyunk győződve a halál közelségéről. Különös benyomásainkat az őrültség jelének hisszük.


A gondolkodási funkció ilyenkor kikapcsolhat

A pánik roham alatt a rettegés nem kötődhet tárgyakhoz, a veszély mindig belülről jön, tehát egyre intenzívebbé válik az érzés, hogy nem tudjuk saját magunkat irányítani. Átéljük a rettenetes élményt, hogy nem vagyunk urai önmagunknak, ugyanakkor reménytelenül próbálkozunk.


A pánikrohamban minden csak látszat, mint egy horror filmben

Miközben nézzük, tudjuk, hogy mindez csak egy film mégis félünk. A félelem, hogy megőrülünk, a félelem a kontrol elvesztésétől ugyanaz marad: még senki sem őrült meg, még senki sem veszítette el az önkontrollját, de mégis ott van a félelem a félelemtől.

Valójában a pánikba senki sem hal bele, csak úgy érezzük, hogy belehalunk.
Nem őrülünk bele, de a biztonság keresése közben felvehetünk olyan viselkedésformákat, hogy őrültnek tűnhetünk.

Félünk az izgalmaktól, a vágyainkat elfojtjuk, és távol tartjuk magunkat a konfliktusoktól. Szoros a kapcsolat a pánikroham és az elválástól való félelem között, ami megnehezíti az egyébként sem könnyű együttélést. Sajnos a pánik közeledése fölébresztheti a bennünk szunnyadó régóta elfojtott erős agresszív haragot, amit a párunkkal szemben táplálunk valós, vagy vélt sérelmekért. A legnagyobb baj az, hogy egyszerre félünk a magánytól és vágyunk a párunk által nyújtott biztonságra, ugyanakkor bennünk van a természetes vágy az elismerésre és a szabad döntéshozatal gyönyörűségére. Ezt a kaotikus lelki csatát oldja föl az érkező pánik. Talán közelebb kerülhetünk a rohamok legyőzéséhez, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a pánik alattomosan támad ugyan de nem végtelen az ereje. A legfontosabb, hogy a félelmünk alaptalanságával legyünk tisztában. Nem a halál vagy az őrület közeledik csak talán túl feszültek vagyunk és nem ismerjük eléggé önmagunkat.

Cikksorozatunk következő fejezeteiben a szexuális problémákkal foglalkozunk.