Vissza a természethez!

Az egyik legfontosabb szabály, hogy amennyit csak lehet, legyünk mezítláb. Amikor hazaértünk, szabaduljunk meg minél hamarabb a cipőnktől. Nyáron, illetve ha az időjárás engedi, járkáljunk a parkban, erdei úton, a fűben, vízparti köveken vagy homokban is csupasz lábbal. Ne törődjünk a csodálkozó tekintetekkel, koncentráljunk arra, hogy milyen kellemesen masszírozza és tornáztatja a talpunkat és a lábfejünket a talaj.

És ha már a vízparton járunk, szedjünk néhány kavicsot, kisebbeket, nagyobbakat, ügyelve arra, hogy a szélük ne éles, hanem lekerekített legyen. Így aztán otthon is folytathatjuk a parkban vagy a parton megkezdett „sétát”, de ezúttal egy széken ülve. Görgessük a talpunk alatt előre hátra a kavicsot. Próbáljuk lábujjainkkal megmarkolni, megemelni, majd lassan letenni, aztán köröket leírni a padlón és kinyújtott lábbal a levegőben is. Ez utóbbi gyakorlathoz egy kisebb, laposabb példányt válasszunk, hiszen egy ököl nagyságú gömbölyű darabot nehezen tudnánk lábujjaink közé szorítani, pláne megemelni.

Talpmasszírozó guriga használata is sokaknál bevált, enyhe nyomást gyakorolva rá görgessük a talpunk alatt, akár naponta többször is.

Pumpáljuk fel a vérkeringést!

Megdolgoztatva a vádlijainkat nem tovább fárasztjuk azokat, hanem hosszabb távon erősebbé, ellenállóbbá tesszük őket.

1. Guggoljunk le, kezünket helyezzük a talajra. Térdünket az állunkhoz közelítjük, majd vissza, közben végig lábujjhegyen vagyunk.

2. Szintén guggoló helyzetben támaszkodjunk meg a talajon, és nyújtsuk ki a lábunkat, karunkat, majd újra térjünk vissza guggoló állásba. Próbáljuk kezünket a talajon hagyni. Nem baj, ha nem vagyunk annyira hajlékonyak, és nem tudjuk teljes mértékben kinyújtani a lábat, ez egy idő után valószínűleg egyre könnyebb lesz. Ha mégis nehéz és kényelmetlen, kezünket megtámaszthatjuk egy széken is.

Lazíts, ha bírsz!

Otthon, amikor csak lehet, polcoljuk fel a lábat. Ülő helyzetben mondjuk egy másik széken pihentetve; ágyon fekve pedig vagy a támlának vagy a falnak támasztva, enyhén behajlítva.

Egy lábfürdő, mely ellazít, igazán jólesik esténként. Kamillavirág és levendula kell hozzá, mindkettőből egy-egy maréknyi, amit forrázzunk le másfél liter vízzel. Hagyjuk 10 percig állni, majd adjuk a lábáztató vizéhez. Bőrünknek is jót tesz, és illata is megnyugtat.
Hasonlót készíthetünk ugyanezek illóolajaiból is, tehetünk hozzá mirha-, teacserje-, rozmaring-, mirtusz- vagy zsályaolajat is. Egy ilyen fürdő szabályozza a verejtékezést is.

Amennyiben izomláz is gyötri megfáradt lábainkat, vegyünk húsz perces kádfürdőt, melynek vizébe egy marék tengeri sót tettünk. Nem múlik el garantáltan másnapra a fájdalom, de az izmok ellazulnak és hamarabb regenerálódnak.

A következő lábfürdő elősegítheti a méregtelenítést is, amellett, hogy kitűnően relaxál. Egy lavórnyi forró vízbe tegyünk 2 evőkanál szódabikarbónát, és áztassuk benne addig a lábunkat, amíg ki nem hűl a víz. A talprészeken felhalmozódott savas bomlástermékeket semlegesíti az így kialakult lúgos közeg. A végén kenjük be a lábfejünket eukaliptuszolajjal, ami még inkább elősegíti, hogy másnap pihenten, frissen ébredjünk.

Tejjel és mézzel ugyan kánaánban nem, de finom kényeztetésben lehet része elgyötört futóművünknek, ha a nem túl forró lábvizünket fél deciliter mézzel, 1 deciliter tejjel és 3 evőkanál kakukkfűvel dúsítjuk. Legalább 10 percig élvezzük a fürdőt.
Ha inkább egy masszírozás esne jól, akkor rozmaring- és borókaolaj keverékét hívjuk segítségül, lentről felfelé haladva átgyurmázva a feszülő bokát és lábszárat.
Ki gondolta volna, hogy a paradicsom erre is jó? Vágjunk félbe egy jól megtermett példányt és dörzsöljük be vele körkörös mozdulatokkal a lábszárunkat. Egy órát hagyjuk a vádlinkon a pépet.