Betegség kontra képzelt betegség

A háziorvosoknál jelentkezők negyede eltúlozza betegségét, sőt gyakran a tünet is csak a betegségtől való rettegés miatt alakul ki. A szívspecialisták például a „súlyos panaszokkal" érkezők kétharmadát hazaküldik. A valódi és a képzelt betegségek megkülönböztetése nem egyszerű. A félelem ugyanis igazi tüneteket produkálhat.


Ilyenek a képzelt betegek

- Az első csoportba tartozók szinte minden betegség tüneteit felfedezik magukon. Az „általános hipochondriában" szenvedők rendszeres látogatói az orvosoknak.

- A „betegségfanatikusok" egyetlen bajra specializálják magukat. Arról viszont mindent elolvasnak - és az írottak alapján tökéletes és meggyőző tüneteket produkálnak.

- Harmadik típus az „orvosvadász". Akár valódi, akár képzelt betegségről van szó, nem hisz orvosának, mindig konzíliumot akar összehivatni. Addig folytatja a rohangálást, amíg az egyik doktor fel nem ismer nála valamilyen betegséget.

- A kóros „orvoskerülő" is a hipochonder egyik típusa. A képzelődő annyira betegnek érzi magát, hogy már nem is akar meggyógyulni. Csak a családját és ismerőseit gyötri a betegségéről szóló részletes beszámolókkal.


Mi a kiváltó ok?

Általában 18-35 éves kor körül jelentkezik a tünet. A kiváltó ok általában lelki eredetű. Ez lehet egy nagy veszteség – például egy családtag elveszítése, munkahely megszűnése, partnerkapcsolat véget érése. De mély nyomot hagyhat egy hosszan tartó betegeskedés is, legyen az egy influenza, vagy bármely más, súlyosabb betegség. Sokan nem is hinnék, hogy gyermekkorunkból is hozhatunk tüneteket. A helytelen beidegződések, az egészségről való téveszmék mind, mind lehetnek a hipochondria alapkövei. Ha például egy kisgyermek azt hiszi, hogy ő csak akkor egészséges, ha semmije sem fáj, az ugye egy téveszme?! És ha egyszer bekövetkezik valamilyen enyhe fájdalom, máris megijed, pániktüneteket képes produkálni. Ha ez nincs időben kezelve, bizony nagy az esélye, hogy később már minden apró testi tünetre, jelre eltúlzottan reagál, és felnőtt korára minden esélye meg van arra, hogy hipochonder legyen.


Felelős a stressz is…

Rohanó világunkban majdnem minden harmadik ember stresszben él. A stressz pedig komoly betegség tüneteit okozhatja. Sokan depresszióba esnek. A depressziótól megváltozhat az étvágy, állandó fáradtságérzet, életkedv hiány, folyamatos szorongás, pánik léphet fel, amely később súlycsökkenést vagy éppen súlynövekedést eredményez. A pánik, a szorongás együtt járnak a testi tünetekkel: gombócérzet a torokban, izzadás, magas vérnyomás, erős szívdobogás, izom- és gyomorgörcsök, stb. Ezt sajnos a hipochondriára hajlamos emberek gyakorta félreértelmezik, és máris bebeszélik maguknak, hogy súlyos betegek. 

Tisztában van vele a beteg, hogy hipochonder?

Azzal valószínűleg tökéletesen tisztában van, hogy ő beteg. Ezek az emberek nem alulképzettek, nem buták, nem primitívek. Sőt, nagy többségük az egészségügyben dolgozik, vagy legalábbis teljes mértékben tisztában van azzal, hogy „mi is az ő betegsége”. Valójában azonban nem a hipochondriával van tisztában, hanem azzal, hogy ő bizony beteg. Szorgalmasan utána is jár, a betegségről már szinte mindent tud, abszolút jártas e témában. És pontosan e jártasság miatt fordul elő, hogy nem hisz az orvosának, másikat keres fel. És ha az a másik is azt állítja, hogy kutya baja, akkor egy harmadikat, és így tovább. Ez egészen addig megy, amíg egyszer azt nem hallja, hogy igaza volt, valóban beteg. Ilyenkor azonban már általában a félelem, a rettegés, a bizonytalanság váltja ki azt a bizonyos betegséget.

Hogyan lehet gyógyítani?

1. Elsősorban a nyugtató, lazító gyakorlatok vezetnek eredményre. Fontos lenne a rendszeres meditáció, relaxáció. Meg kell tanulni kikapcsolni, kikapcsolódni. Találni kell egy olyan elfoglaltságot, hobbit, amely teljesen lefoglal, és megszűnik olyankor a külvilág. Meg kell tanulni tehát levezetni a stresszt.

2. Törekedni kell az egészséges életmódra. A rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás kiegyensúlyozottságot biztosít, így kisebb az esély arra, hogy a beteg újból szembesüljön a testi tünetekkel.

3. Meg kell próbálni abbahagyni a kutatást a betegségekkel kapcsolatban. Ha például hasmenésed van, vagy fáj a gyomrod, nem feltétlenül kell hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizálni, és rohanni a könyvtárba, hogy utánajárhass ennek a fránya betegségnek.

4. Szintén célravezető lehet, ha a képzelt betegség valódi tüneteivel szembesítik a képzelődőt. A gyógyuláshoz fontos, hogy a képzelődő megtanulja elfogadni a fájdalmakat. Ezek nem feltétlenül halálos betegségek tünetei. Ha ugyanis napi tíz óra munka után jelentkezik a fejfájás, biztosan a munka és nem agydaganat okozza.

A legtöbbet talán mégis a környezet teheti a betegért

Ha a családtagok figyelemmel kísérik a képzelődéses időszakok alakulását, könnyebb megállapítani, milyen megterhelés, stressz váltja ki a hipochondriát. Ezeket célszerű fel is jegyezni, hogy a későbbiekben könnyebben be lehessen azonosítani a tüneteket.

Fontos: a hipochondert nem szabad összekeverni a szimulánssal. A képzelődő valóban átéli a betegséget; tünetei valódiak. A szimuláns viszont feldörzsöli a hőmérőt, és csak állítja, hogy fájdalmat érez.

Híres rettegők

J. W. Goethe- fiatalkorától hipochonder volt. Képzelt betegségei ellenére igen magas kort élt meg. 83 évesen hunyt el. 

Franz Kafka - nemcsak hipochonder volt, rendszeresen szenvedett a depressziótól is.

Thomas Mann - rettegett a betegségektől, de tisztában volt saját hipochondriájával. Félelmeit „kiírta" magából. 

Woody Allen - szintén kibeszéli magából a félelmeit. Több filmjéből is tudhatjuk, mennyire retteg a betegségektől.


Hipochonder kerestetik

Ha szeretnéd tudni, vannak-e hipochonder hajlamaid, válaszolj az alábbi kérdésekre:

1. Sokszor hiszed, hogy valamilyen súlyos betegségben szenvedsz?
2. Gyakran vannak fájdalmaid?
3. Mindig figyeled a szervezetedet?
4. Sokszor előfordult már, hogy súlyos betegség tüneteit fedezted fel magadon?
5. Megijedsz, ha súlyos betegségről olvasol?
6. Nem szereted, ha megjegyzik a barátai: milyen jól nézel ki, különösen, ha nem érzed jól magad?
7. Sok panaszod szokott lenni egyszerre?
8. Elhiszed az orvosnak, ha azt mondja, „nem kell aggódni, teljesen egészséges"?
9. Előfordul, hogy mások nem hiszik a betegségedet?
10. Többet törődsz az egészségeddel másoknál?
11. Meggyőződésed, hogy szervi bajod van?
12. Félsz, hogy esetleg megbetegszel?


Értékelés

Ha igennel válaszoltál a:

- 1., 4. és 8. kérdésre:

Sokat panaszkodsz, ha fájdalmaid vannak. De meg tudod különböztetni a komoly betegségeket a jelentéktelen apróságoktól. Nem vagy hipochonder!

- 2., 3. és 7. kérdésre:

Gondolataid rendszerint az egészséged körül forognak. Sokat olvasol, többet tudsz a betegségekről, mint az átlagember. Ezért aztán gyakrabban is aggódsz. Mégsem vagy hipochonder.

- 6., 9. és 11. kérdésre:

Ha valamiért ideges vagy, különböző tüneteket képzelsz be magadnak. Fájdalmaid azonban valódiak. A legfontosabb, hogy beismerd: hajlamos vagy a hipochondriára. Menj el pszichológushoz! A félelmeknek mindenképp a végére kell járni. Hiszen valódi fájdalmakat is okozhatnak. 

- 5., 10. és 12. kérdésre (viszont a 9.-re nemmel):

Biztos vagy benne, hogy valamilyen kórban szenvedsz. Gondolataid állandóan betegséged körül forognak. Főként stresszes időszakokban foglalkozol sokat magaddal. Menj orvoshoz, vizsgáltasd ki magad. És légy óvatos: az egészségért való aggódás könnyen egészségtelenné válhat!