Az immunrendszer hisztije

Hazánkban az elmúl tíz évben megduplázódott az allergiások száma, így körülbelül a magyarok negyede, tüsszög, vakaródzik, orrot fúj, könnyezik, köhög, puffad stb., hogy csak néhányat soroljunk a kínzó tünetek közül. Márpedig, ha ez a tendencia így folytatódik, egy-két évtizeden belül minden második ember garantáltan allergiás lesz. Tehát, ha ma még nem is vagy allergiás, akkor is röpke tíz-húsz év múlva 50% esélyed lesz a „klubtagságra”. Ez pedig nem túl jó hír…

Miért válunk allergiássá?

Az allergia nem más, mint immunrendszerünk túlzott reakciója, „hisztije” olyan anyagokra, amelyek egészséges – nem allergiás – embereknél semmilyen problémát nem okoznak. Sajnos a civilizáció olyan mértékben felgyorsította környezetünk megváltozását, hogy szervezetünk már nem tudja felvenni a versenyt és nem tud hasonló iramban alkalmazkodni az új, s újabb körülményekhez, ezért egyre gyakrabban előfordul(hat), hogy immunrendszerünk a normálistól eltérően reagál, s a valóban káros és az ártalmatlan „betolakodók” között nem tud különbséget tenni... Ha ehhez még hozávesszük, hogy tulajdonképpen minden allergia, amit a testünk elutasít, akkor vannak akik allergiásak a fizikai megterhelésre, a lelki csapásokra. Ergo az allergia, bármikor bárkinél „beköszönhet“, ha olyan terhelés éri – akár lelki, akár fizikai eredetű –, ami szervezetétől hosszú távon túl sok energiát követel.

Okok és következmények

Az allergiás tüneteket okozó anyagokat allergéneknek nevezzük. Népes táborukba tartoznak például a növények pollenjei, az állati szőrök, a poratka, a gomba spórák, bizonyos élelmiszerek, különböző állatok mérgei, gyógyszerek, vegyszerek, fémek stb., hosszú még a sor. Bár az allergéneket ismerjük az allergiás megbetegedés kialakulásának pontos folyamatában vannak még vakfoltok, annak ellenére, hogy az már közismert vannak olyan körülmények, amelyek bűnbaknak tekinthetők. Ilyen például a családon belüli genetikai hajlam, a dohányzás, a házi kedvencek jelenléte, és persze az életterünk – lakókörnyezet/munkahely – jellemzői: légszennyeződés, páratartalom. És persze ne feledkezzünk meg a stresszről sem!

Így támad az allergia

Az allergia kellemetlen tünetei test szerte megnyilvánulhatnak. Leggyakrabban azonban az alsó-, és felső légutakban (köhögés, tüsszögés, légszomj), bőrünkön (viszketés, kiütés, ekcéma), gyomor-bélrendszerünkben (puffadás, hányás, hasmenés) tapasztalhatjuk meg ezeket. Az allergia lehetséges tüneteiről – orrfolyás, orrdugulás, szájpadlás és torok viszketés, könnyezés, szemviszketés, csalánkiütés, ödémásodás, stb. – akár kisregényt is lehetne írni, ám ettől most eltekintünk, csupán annyit jegyzünk meg, hogy attól függnek mi okozza őket. Ám csavart jelent a dologban, hogy a tünetek bárhol megjelenhetnek a testünkön függetlenül attól, hogy szervezetünk hol „randizott” az allergénnel. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor az ételallergia bőrtüneteket produkál.

Mi lehet a megoldás?

Az allergia kialakulásának megelőzése, a már meglévő tünetek felszámolása nem egyszerű, és ráadásul mindenkinél más! Annyi azonban bizonyos, hogy az immunrendszerünket stabilizáló módszerek előnyt élveznek. A klasszikus orvoslás terápiáin túl – különösen, ha szimpatizálsz velük – érdemes bevetni a szervezetünket nem terhelő természetes/gyengéd gyógymódokat is. Ezek sorába tartozik például a vitamin-kúra (A, B, E, C), a nyomelemek pótlása (cink, szelén), gyógynövények használata (bíbor kasvirág, szibériai tajgagyökér, séd kenderfű, izlandi zuzmó), a sajátvér injekciós kúra, és a bélflóra-rendező baktérium-készítmények alkalmazása. De talán, mindenek előtt a rendszeres böjtölés, salaktalanítás, ami elősegíti immunrendszerünk megzabolázását azáltal, hogy szervezetünkből, annak legrejtettebb „zugaiból” is segít kiüríteni a méreg- és salakanyagokat. Mindezt kiegészítheti homeopátiás kezelés, akupunktúra, akupresszúra, masszázs, aromaterápia, jóga, reflexológia, meditáció, hipnoterápia, pszichoterápia, autogén tréning, kineziológia, stb. (Mindezekről részletesen olvashatsz a www.allergiafigyelo.hu weboldalon!)

Summa summarum: az allergia kezelése nem könnyű – különösen hosszabb ideje fennálló, panaszoknál –, de nem is reménytelen, bár időnként lemondást és teljes életmód-reformot követel. Ám az holtbiztos: megéri a fáradozást!