,,Két fenyő között mindig van egy ajtó, ami az új élethez vezet” – John Muir

Az élet napi tempója könyörtelen. Vajon mikor van esély arra, hogy lassíts és meghalld azt a csendes belső hangot? Vagy arra, hogy elegendő ideig figyelj rá, és felismerd a hívást, kövesd azt?

A kötelesség mindenhonnan érkezik – család, főnök, e-mail, telefon… Minden pillanatban zaj vesz körül. Még a rövid szünetünket is zajjal töltjük meg: szórakozás, hírek vagy valamilyen telefonos játék. A belső világunk nem csendes; részletek, tervek és az aggodalmak hullámainak sokasága. Tehát, hogyan is koncentrálhatnál magadra, befelé, ebben a nyüzsgő életben? Hogyan tudnál befelé figyelni? Talán van pár trükk a tarsolyodban: meditáció, imádság, testmozgás, háziállatok, kedvencek. De, amikor eljött az idő a NAGY hallgatásra, ez nem elég.

A természet varázsa

Sokan otthon érzik magukat a természetben. Ha nem tartod magad természetbarátnak, minden bizonnyal akkor is jól esik átsétálni egy parkon munkába menet. Emlékezz arra, amikor utoljára sétáltál vagy ültél a természetben, amikor tényleg megálltál és hallgattál… A fény, a fejed fölött lévő levelek, a szél, a madarak hangja vagy a tücskök és a békák éjszakai koncertje volt csak körülötted. Emlékszel milyen megnyugtató érzés volt?Ez a természet varázsa!

Egy hely a perspektívához

A megújulás bizonytalan és zavaró érzéseket kelt bennünk. Iránymutatást akarunk, gyakran megkérdőjelezzük magunkat – új utat keresünk. A természet az, ahol megfelelő módon átgondolhatod az előtted álló változásokat, nehézségeket. Emlékeztet arra, hogy bármilyen zavaros is most a helyzet, az élet annak ellenére jó és szép. Megnyugszol, a kavargó gondolataid elcsendesednek. Valami másnak adsz helyet, a hálának, az életnek és az örömnek.

„Amint belépsz a természetbe, olyan mintha egy magasabb hatalomhoz szólnál” – Julia Cameron

Ahol elakadunk

A legtöbb ember, amikor nem tud változtatni, megtenni a következő lépést, az nem a körülmények miatt van, hanem a fejben lévő gondolatok miatt. Mindenkiben ott lakozik a valódi érték és kreatív erő. Az újjászervezés későbbi szakaszaiban létfontosságú partnerek. Mégis fennáll a veszély – és minél nagyobb a változás, annál nagyobb a veszély. Mert itt szoktunk elakadni.

Megpróbáljuk kitalálni, hogy mit tegyünk, de nem megy. Mérlegeljük a lehetőségeket; zavartak vagyunk; tele vagyunk a bizonytalanság, a kétely és a félelem érzésével. Egy bizonyos részünk nem akarja a változást, így ott ragadunk. Ez egy belső csata – kimerít, de végül bátorsággal tölt el bennünket.

Amikor a szíved és az elméd elzárkózik a megújulástól, kritikus helyzetbe kerül a boldogságod, a józan gondolkodásod. Mert ha a fejed tele van óvatos tervekkel, kritikus hangokkal vagy éppen csodálatos ötletekkel, az még nem elég. A hívást nem az elmédben fogod megtalálni. Soha. Ilyenkor a legjobb, ha szívünkre, megérzéseinkre hallgatunk.

Ahol belép a természet

A természetben visszatalálsz önmagadhoz. Lehetővé teszi, hogy közvetlenül megérintsd az életet, visszaállítsd a ritmusodat, megérintsd a lelkedet, hogy mélyen hallgass.

Add hozzá a természet érintését

Természetesen a természet, nem helyettesit egy jó edzőt, ha fogyni akarunk vagy egy karrier-tanácsadót, ha munkát akarunk váltani. Nem feltétlenül szükséges a sikeres újjászületéshez. De egy ideális környezet és egy erős katalizátor, amely felgyorsíthatja erőfeszítéseink hatékonyságát és támogat minket.

Mi a helyzet veled?

Szükséged van egy kis szünetre, új perspektívákra? Figyelsz a hívásra? Ha úgy érzed szükséges, vonulj vissza és tölts egy kis időt a természet lágy ölén. Gyorsítsd fel a változást, a megújulást a természet segítségével. Csak az ajtón kell kilépned!