A stressz - mi is az valójában?

A pulzus felszökik, a lélegzet elakad – a stressz akár valami nagyszerű is lehet: ha pl. éppen szerelmesek vagyunk. Akár szerelemről, akár gyűlöletről, örömről vagy megrázkódtatásról, élvezetről vagy frusztrációról van szó, a test hasonlóan reagál a pozitív és a negatív stresszjelenségekre. Az érzelmi érték nyomán válik egy jelenség valami pozitív, szárnyakat adó, és nem is sejtett erőket felszabadító dologgá, más esemény pedig negatívvá, ami bénít és felemészti erőnket, és ami akár betegséghez is vezethet.

A stresszreakciók három fokozatát különböztetjük meg:

1. Riasztásreakció: először bekövetkezik a megrázkódtatás, ami rövid időre csökkenti az ellenállást. Ilyenkor szinte fel sem fogjuk, mi történik velünk főleg, ha egy hatalmas problémával nézünk szembe. Ezután következik az ellenreakció, ami aktivizálja a menekülési vagy a támadókészséget: adrenalin képződik, a pulzus felgyorsul, a szív több oxigéndús vért pumpál keresztül a testen, a pupillák kitágulnak, az izmok megfeszülnek.

2. Ellenállás: ebben a pillanatban a szervezet teljesen alkalmazkodik a veszélyes helyzethez: ekkorra elegendő erő gyűlt össze akár a támadásra, akár a menekülésre. Ilyenkor minden erőnkkel küzdünk, próbáljuk megoldani a problémáinkat. Ezután a szervezet reakciói visszaállnak a normális, kiegyensúlyozott állapotra.

3. Kimerülés: ha a stresszinger túl sokáig tart, vagy elviselhetetlenül nagy, akkor az alkalmazkodást és az átvészelést segítő mechanizmusok összeomlanak. Csökken a fizikai és a lelki ingerküszöb. Nem viselünk el több terhelést és hamarabb megbetegszünk.

A stresszreakciók már a kőkorszakban élt embereknél is ugyanígy működtek. Amikor vadállatok támadtak rájuk, két lehetőségük volt: vagy harcoltak, vagy menekültek. Mi viszont, amikor az agresszió feltámad bennünk, általában se nem harcolunk, se nem menekülünk. Lenyeljük a mérgünket, ahelyett, hogy kitombolnánk magunkat.

Ha ez gyakran bekövetkezik, a szervezet állandó védekező állásba helyezkedik, ami állandó stressz helyzetet jelent. Életünk során egyre gyűlnek a stressztényezők. A hivatásunk gyakorlása általában sok idegeskedéssel jár. Ha becsvágyók vagyunk, és el akarunk valamit érni, még többet vállalunk. A városban zaj és rossz levegő vesz körül bennünket, túlságosan sok időt töltünk a közlekedési dugókban. A magánélet is kimerítheti az embert. Konfliktusok a partnerrel vagy a családdal, gondok a gyerekek körül – vagy „csupán” a háztartás és az étkezés mindennapi megszervezése. Különösen a nők élnek igen nagy feszültségben, és hajlanak arra, hogy túlterheljék magukat, mert túl sok mindennek akarnak tökéletesen eleget tenni – még vendégeket is hívnak…. és csinosak akarnak lenni… és igyekeznek a súlyukat is tartani….és még a vasárnapi ebédnek is készen kell lennie, mire asztalhoz ül a család.

Hogy egyes nők hogyan képesek mindenre?!