A férfi meddőség pszichés háttere

Azt gondoljuk, készen állunk a gyermekvállalásra, miközben a gyermek- (vagy akár csecsemő-) korban szüleink részéről elszenvedett, majd felnőttkorba magunkkal „cipelt” traumák, a lelkünk mélyén eltemetett, lezáratlan vagy fel nem dolgozott konfliktusok miatt a tudatalattink hevesen tiltakozik? Esetleg az jelent gondot, hogy már- már túlságosan görcsösen akarjuk azt a babát, és emiatt nem jön össze? A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a fertilizációs és a megtermékenyülési folyamatban, a psziché reprodukciós kapcsolata nagyon fontos szempont.

A meddőség nem egy végleges állapot, hanem az esetek többségében a reprodukciós rendszer megfelelő kezelésekkel orvosolható betegsége, melynek nem feltétlenül csak organikus, hormonális, illetve genetikai okai lehetnek. A meddőség sok más betegséghez hasonlóan - még ha kisebb százalékban is - lelki eredetű, azaz pszichoszomatikus is lehet. A külvilági ingerek, az életünk során bennünket érő negatív pszichés hatások, a tudatalatti (belső félelmeink, megoldatlan konfliktusok), sőt mi több, akár a felénk támasztott társadalmi, családi elvárások (a családalapítás kapcsán belénk nevelt viselkedési normák) is befolyásolhatják testünk- lelkünk működését, valamint az agyi, s általa a reprodukciós folyamatokat. Mindezek a férfiaknál kihathatnak a gyermeknemző- képességre, illetve nőknél fertilitási zavarokat okozhatnak. Elsőként vegyünk górcső alá két gyakori esetet…

 

Kép forrása: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig című album

 

„Mindenáron gyerek”- igyekezet

Anna (30) és Péter (32) még az egyetemen ismerték meg egymást, szerelem volt első látásra… Tökéletes volt köztük a testi- lelki összhang, a romantika még évek multával sem illant el kapcsolatukból, szerelmük nem halványult. Házasság után egy évvel döntötték el, boldogságuk egy csöppséggel lehetne még teljesebb. Miután fél év elteltével sem jött össze a baba, úgy gondolták, biztosra mennek: kezdetben akkor voltak együtt, mikor megkívánták egymást, mígnem a szexuális együttlétek lassan mindennapos, szinte már kötelező programként szerepeltek napirendjükben… Mikor a természetes kívánalom, vagyis a szexuális aktivitásra irányuló, belülről fakadó vágy hiányában van együtt a pár, a szexuális élet egy idő után már kényszeressé vagy rutinszerűvé válik, mely kihathat a pár mindkét tagjának pszichéjére is. Egyikük - leginkább a férfi - görcsös, merev lesz, a másik kedvében járva a gyerek- projekt feltétlen megvalósítására összpontosít, s azon „munkálkodik”, hogy párjával összehozzanak egy gyereket, míg a másik félnek ez lesz a berögződése.

Ugyanez a helyzet az egy adott időponthoz igazított együttléttel: a majdhogynem kizárólag peteérésre, illetve a tüszőrepedés idejére koncentrált szexuális élet szintén kihat a lelkiállapotra, ugyanis a megtermékenyítő szereppel bíró férfi egy idő után gátlásos lesz. Mindezen kényszeres próbálkozások a párkapcsolatnak sem tesznek jót, s a gyermeknemzés esélyei is csökkenhetnek.

Dr. Süli Ágota

A meddőség pszichikai okainak feltárásában Dr. Süli Ágota segített nekünk, aki jelenleg a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben pszichiáterként és pszichoterapeutaként dolgozik. „Amit fontos kihangsúlyozni, hogy a meddőség lelki okait számba véve nem különíthetjük el teljesen a férfi és női oldalt egymástól, mert a szexuális élet, melynek gyümölcseként megfoganhat a közösen vágyott gyermek, a két oldal együtt működik. Mikor megjelennek nálam a párok, a leggyakoribb, hogy elsősorban a hölgyek jönnek el. Ebből is arra lehet következtetni, hogy az erősebb nem képviselői kevésbé kérnek segítséget: a férfiak inkább egyedül próbálják megoldani problémáikat, visszahúzódnak és magukban őrlődnek, vagyis egyfajta passzív ellenállásban fejeződik ki a problémájuk. Így többnyire a párjuktól kapok olyan információkat, melyekből el lehet indulni.”

Ha egy pár már nagyon régóta szeretne kisbabát, akkor ez a férfiaknál gyakran egyfajta teljesítménykényszerré válik, függetlenül attól, hogy ténylegesen van vagy nincs vágyuk a szexuális együttlétre az adott napon. Ahogyan Dr. Süli mondja, a szeretkezés a pár kötelező programjává válik - mindenféleképpen együtt kell lenni, muszáj a gyereket összehozni. Főként mikor már az a bizonyos hőmérő (ún. hőmérő- módszer, a szerk.) is előtérbe kerül, az meglehetősen lankasztó folyamat: a férfiak teljes mértékben elvesztik a vágyat ahhoz, hogy a szexuális életet örömmel éljék, így a „kényszermunkaként” megélt együttlétek általában nem vezetnek eredményre.


„Ilyen esetekben azt javasoljuk a párnak, hogy próbáljanak meg az együttlétekhez olyan körülményeket teremteni, egy csipetnyi romantikát, spontaneitást, esetleg valami újszerűt becsempészni, hogy a kényszeres próbálkozásokból fakadó feszültséget valamelyest oldani tudják. Próbálják meg felidézni kapcsolatuk korábbi éveit, amikor még az egymás iránti érdeklődés volt elsősorban a szexuális élet motivációja, s ha egy kicsit jobban el tudnak lazulni, akkor az olyannyira vágyott közös gyermek könnyebben összejöhet, mint azt esetleg gondolták volna”- magyarázza a doktornő. 

Jó tudni!

A szexuális együttlétek hormonális háttere is érdekes szempont lehet. Talán csak kevesen tudják, hogy ha az együttlét során a szex nem párosul vággyal, akkor bizonyos hormonok nem termelődnek, mely a teherbeesés esélyét nagymértékben lecsökkenti.

Gátlás vagy stressz okozta meddőség? A férfiak ez alól is kivételek, vagy mégsem?

Egy feltevés szerint pszichés gátlás kizárólag a nők esetében hathat ki a termékenységi folyamatra (csökkenhet a teherbeesés esélye), míg a férfiaknál a lelki tényezők, illetve a stressz „mindössze” merevedési problémát eredményezhet, mely azonban nem tévesztendő össze a férfi meddőséggel.

Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy a stressz nem csupán a nőknél okozhat ovulációs zavart, hanem a férfiaknál is felléphet fertilizációs probléma: megszűnhet a spermiumképződés. Elgondolkodtató eset például, miszerint egy amerikai szövettanász kegyelemre váró, de végül mégis kivégzett halálraítéltek heréit vizsgálta meg, melyekben az ondótermelésnek jelét sem látta… Valójában melyik vélemény áll közelebb az igazsághoz?

Kép forrása: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig című album

„Amit biztosan tudunk, hogy a nők esetében van kölcsönhatás a két tényező - a stressz és a reprodukciós rendszer - között, ugyanis az agyműködés és a tüszőrepedés között létezik közvetlen összefüggés”- kezdi Dr. Vereczkey Attila főorvos. (Ezzel a kérdéssel a „Női meddőség okai” c. fejezet első részében foglalkoztunk részletesen! - a szerk).

„Nagyon érdekes, hogy a nők reprodukciós rendszere miként viselkedik háborús környezetben: a második világháború idején például, amikor bombázták a városokat, a nők menstruációja teljesen leállt. Ami a férfiakat illeti - mondja a főorvos úr -, véleményem szerint a lelki tényező (pl. önbizalomhiány) és a stressz elsősorban a férfi szexuális teljesítményére hatnak: a nemi vágy csökkenhet, illetve ha az illető pszichésen mélyponton van, depressziós, gyakorlatilag megszűnik a szexuális aktus utáni szexuális inger. Ennek következtében hónapokkal később a spermaképzés - ha nem is véglegesen, de - leáll. Az amerikai szövettanász kutatásainak eredményeire vonatkozóan, hogy a spermaképzés zavarában (kevesebb sperma, rosszabb mozgású sperma, stb.) a pszichés hatások ilyen mértékben közrejátszottak volna, nem tudok olyan publikált tudományos eredményről, ami ezt a feltételezést igazolná, a kérdés viszont nagyon izgalmas, s nem tartom elképzelhetetlennek. Miért állítanánk be a férfiakat egy szexuális értelemben folyamatosan egy szinten lévő, megtermékenyítésre képes „gépezetnek” vagy „eszköznek”, ami csettintésre működik, és a megfelelő spermát a megfelelő helyre juttatja…?”- teszi fel a kérdést Dr. Vereczkey.

A szexuális gátlások, az önbizalomhiány kialakulásában sajnos a médiának is komoly szerepe van: a mai modern társadalomban erősen sugallják az emberek felé, milyen szexuális teljesítőképességűnek kell lennie egy férfinek vagy egy nőnek. Ám ennek mintáit meghatározni és széles körben kommunikálni nagy felelősség. Hányszor és milyen hosszan kell együtt lenni egy párnak - napjában kétszer, s az aktusnak órákon keresztül kell tartania -, ezt halljuk mindenhonnan, a televízióból, a rádióból, a közterületi reklámokból, miközben tudjuk, átlagban percekről van csak szó. Ennek következtében nagy a nyomás az embereken, mert azt hiszik, nekik is úgy kellene teljesíteniük, mint amit a magazinokban vagy riportokban olvasnak- látnak, s frusztrálva érzik magukat, ha ez a gyakorlatban náluk másként működik. A lelki tényező tehát egyértelműen kihathat a reprodukciós képességre, például oly módon, hogy ezek a folyamatok lelassulhatnak.

Kép forrása: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig című album

Szeretnék gyereket, a párom titokban mégsem…

A lélek szerepe kétségtelenül nagyon fontos az egész reprodukciós folyamatban, legyen szó akár felvállalt, akár ki nem mondott problémákról, dilemmákról. Képzeljünk el egy olyan kényes szituációt egy pár esetében, mikor egyikük nem akar gyereket, vagy legalábbis nem az aktuális párjától. „A klinikai gyakorlatban volt már rá példa, hogy a rendelőnkben ült együtt egy pár, keresve a meddőség okait, miközben egyikük titkolt érzéseit nyíltan felvállalva elmondja nekünk, hogy ő igazából nem is jelenlegi párjától akar gyereket, mert mást szeret, esetleg még mindig régi szerelméhez kötődik. Ha ez már tudatosul is az illető hölgyben vagy férfiben, csak nem meri kimondani, akkor miért is nem lehetne ennek az egész rendszeren végigmenő hatása…?”- kérdezi a főorvos úr.

„Egy hölgy például fél évig járt pszichoterápiára - veszi át a szót Dr. Süli Ágota -, mert dilemmája volt, hogy valóban az a férfi való- e hozzá, akit választott, s mikor végre eldöntötte, hogy tőle szeretne gyereket, akkor spontán terhes lett. Ugyanezen folyamatok játszódhatnak le egy férfi esetében is.”

Hamarosan folytatjuk…