A Feldenkrais módszer

A módszer alapja, hogy mozgásunk felfedezhető, a felfedezés által rugalmasabbá, koordináltabbá és tudatosabbá tehető, és a mozgás megismerésén keresztül közelebb kerülhetünk lényegünkhöz.

A testtartással, a szem mozgásával vagy éppen a képzelőerővel foglalkozó gyakorlatok nem csupán fizikai állapotunk javítását szolgálják, de a tudatosság, az énkép és az emberi képességek új dimenziót is megnyitják előttünk.

A test mint egész összetevői működésbe lépnek a saját igényük szerint, így haladunk egyfajta teljességérzés, harmónia felé. A mozgás hatékonnyá, erőlködésmentessé válik; a cselekvés, a test és az elme egymásra hangolódik.

A személyes cselekedetek dinamikája

Mindannyian eltérő, az évek során kialakított énképünknek megfelelő módon beszélünk, mozgunk, gondolkodunk és érzünk, és ha meg akarjuk változtatni cselekvésmódunkat, meg kell változtatnunk az önmagunkról alkotott képet is. Természetesen nem csupán arról van szó, hogy új cselekedetekkel kell helyettesítenünk a régieket: magát a cselekedeteink dinamikáját kell megváltoztatnunk. Ez a változás nemcsak az énképünkben, de a motivációinkban és az összes érintett testtáj mozgásában is változást eredményez.

E változások hívják életre azokat a számottevő eltéréseket, amelyek az egyes emberek azonos cselekedeteiben (például a kézírásban vagy a kiejtésben) is megnyilvánulnak.

A cselekvés négy összetevője

Énképünk négy, minden cselekedetünkben megnyilvánuló tényezőből áll össze: a mozgásból, a fizikai érzetekből, az érzésekből és a gondolatokból. Ezek az összetevők eltérő mértékben játszanak szerepet cselekedeteinkben, éppúgy, ahogy az egyén által végrehajtott egyes cselekedetek is változnak, ám mindegyik jelen van minden tettünkben.

Például ahhoz, hogy gondolkozzunk, ébren kell lennünk és tudnunk kell, hogy ébren vagyunk – azaz érzékelnünk és észlelnünk kell a gravitációs mezőben elfoglalt relatív helyzetünket. Következésképpen a gondolkodási folyamatban a mozgás, az érzékelés és az érzés szintén szerpet kap.

Hogy boldogságot vagy haragot érezzünk, egy bizonyos testtartást kell felvennünk, és valamilyen kapcsolatban kell állnunk egy másik lénnyel vagy tárggyal – azaz mozognunk, érzékelnünk és gondolkodnunk kell.

Hogy érzékelhessünk (lássunk, halljunk vagy tapintsunk), arra van szükség, hogy valami felkeltse az érdeklődésünket, meglepjen bennünket vagy tudatosuljon bennünk – azaz mozognunk, éreznünk és gondolkodnunk kell.
Ha mozogni akarunk, legalább egy érzékszervünket használnunk kell, tudatosan vagy öntudatlanul – azaz ebben a cselekvésben is szerepet kap az érzés és a gondolkodás.

Amikor a cselekvés ezen összetevői közül valamelyik észrevehetetlenné válik, vagy szinte el is tűnik, magát az egyén létezését is veszély fenyegeti. Mozgás nélkül még rövid időtartamokat is meglehetősen nehéz túlélni. Ha egyetlen érzékszervünk sem működik, nem létezhet az élet, érzések nélkül nincs, ami életben tartson minket, hiszen még a légzésre is a fulladás érzése késztet bennünket; és minimális, reflexszerű gondolatok nélkül még egy svábbogár sem élhet túl sokáig.

Testünk számos részének egyáltalán nem vagyunk tudatában

Ha hanyatt fekszünk, és megpróbáljuk tudatosan érzékelni egész testünket, azaz módszeresen végigpásztázzuk figyelmünkkel minden végtagunkat, és testünk minden egyes részét, azt tapasztaljuk majd, hogy míg bizonyos testtájak hamar reagálnak a figyelmünkre, más részeink „némák” maradnak, és kívül esnek tudatosságunk hatókörén.

Az ujjbegyeinket vagy az ajkainkat például könnyűszerrel képesek vagyunk érzékelni, a tarkónkat azonban már jóval nehezebben érjük el. Bár ez természetesen az énképünknek megfelelően egyénenként változhat. Általában véve elmondhatjuk, hogy kevés olyan ember van, akinek a tudatossága az egész testére kiterjed: a tudatosság mindig a test azon részeire talál rá könnyen, amelyeket nap mint nap használunk, míg a „néma” részek csupán indirekt szerepet játszanak az életünkben, és cselekedeteink során szinte egyáltalán nem szerepelnek az énképünkben.

Ha nem tudunk énekelni, csak egyfajta intellektuális kivetítés által érzékeljük énképünk e funkcióját: nem vagyunk olyan formában tudatában a szájüreg és a fülek vagy a légzés közti eleven kapcsolatnak, ahogy az énekesek. Ha pedig nem vagyunk képezett magasugrók, sokkal kevésbé vagyunk tudatában testünk e mozgásfolyamatban érintett részeinek.

Az énkép kiigazítása jobb, mint a cselekedet megváltoztatása

A fentiek alapján egyértelműen kiderül, hogy e kép szisztematikus kiigazítása sokkal gyorsabb és eredményesebb megközelítés, mint az, ha viselkedésmódunk egyes hibáit próbálnánk orvosolni. Ez utóbbi folyamat soha nem érhet véget, hiszen folyton újabb és újabb, egyre apróbb hibákra lelünk majd.

Ám ha már a folyamat kezdetén kialakítunk magunkban egy többé-kevésbé teljes (jóllehet továbbra is csak hozzávetőleges) énképet, anélkül javíthatjuk általános dinamikánkat, hogy sorra kellene vennünk egyes cselekedeteinket. Az apró lépésekkel előrehaladni igyekvő módszer olyan, mintha egy rosszul felhangolt hangszeren próbálnánk játszani; azonban az általános dinamika javításával az énkép jól behangolt zongorához válik hasonlatossá – és egy ilyen hangszeren mindig könnyebb helyesen játszani.

Moshe Feldenkrais: A világhírű Feldenkrais módszer A szerző modern, naprakész módszert kínál az "ép testben ép lélek" mondattal fémjelzett, örökérvényű ideae megvalósítására - ráadásul e módszer egyetlen ködös, misztikus elemet sem tartalmaz és nem kényszerít ránk nehezen megfogható, kzárólag valamiféle tanár-diák viszonyrendszerben érvényes elemeket. Édesvíz Kiadó, 2006. Ára: 2.690,-