A drog társadalmilag elfogadott?

Persze, vitathatatlan tény, hogy a leginkább veszélyeztetettek az átlagos tinédzserek. Nagyon sok problémával kell megküzdeniük a felnőtté válásig, amihez már szinte alig vagy egyáltalán nem kapnak segítséget. Te is bizonyára tisztában vagy vele, milyen egyszerű droghoz jutni – bármelyik szórakozóhelyen, de még egy házibuliban is. Viszonylag olcsó dolog, egészen addig, míg állandó mentsvárrá nem válik az élettel való szembesülés okozta fájdalmak ellen. És miért ne választaná a menekülést, ha mindenki ezt teszi ilyen vagy olyan formában?

Drogorientáltak vagyunk

Ugye Te is vettél már be olykor fájdalomcsillapítót, például ha rettenetesen hasogatott a fejed vagy görcsölt a havibajod miatt a hasad? És abba belegondoltál, hogy tulajdonképpen ilyenkor drogozol? A fájdalomcsillapítók szedése az egyik legelfogadottabb drogozás társadalmunkban, de azon sem lepődik ma már meg senki, ha valaki „altatókon vagy nyugtatókon él”. És akkor már csak zárójelben említeném meg az búfelejtő alkoholt vagy a stresszt űző dohányzást.

A helyzet mégsem olyan egyszerű, mint gondolnánk, vagyis, hogy a döntés joga rajtunk áll: igent vagy nemet mondunk-e a szerekre. Ugyanis orvostörténeti írások szerint a fájdalomcsillapító és élvezeti szerek a központi idegrendszert befolyásoló használata már több évezredre nyúlik vissza. Korábban is növényekből nyerték ki az e célra hasznosított nikotint, kokaint és az egyéb ópiumszármazékokat. De ezekben az időkben nem a probléma előli menekülés segítője volt, hanem a megoldásé, amit szigorúan ellenőrizve adagolt a népcsoportokon belül hozzáértő gyógyító, mint például a sámán.

Örökségünk a függőségünk?

Tudósok szerint őseinket az előbb felsorolt tudatmódosítók tartották szó szerint életben, mivel segítettek nekik elviselni a zord időket – a szárazságot vagy épp a fagy bekövetkeztét –, a fizikai megterhelést, elviselni a félelmet… Így aztán azt a következtetést vonták le, hogy a sok évezredes fogyasztás során, tulajdonképpen a „drogok ismerete” beíródott a génjeinkbe. De természetesen ezek még mindig csak az egymást követő tényekből jövő következtetések, és ez mindaddig csak feltételezés marad, míg a génkutatók bizonyítani nem tudják.

De térjünk vissza napjainkra. Ha be is bizonyosodik az érzékszervek drogfelismerésének és –használatának örökletessége, még akkor sem írhatjuk ennek a számlájára az egész világot behálózó drogfogyasztás egészségügyi (és bűnüldözési) problémáját. Ma már a drogozást bűncselekménynek és/vagy betegségnek tekintjük. Szakemberek szerint a tudatmódosító szerek azért váltak ennyire veszélyes romboló anyaggá, mert ma már nem tudjuk fegyelmezni egymást, de főként magunkat. Hisz az őseink még közösségileg ellenőrzött drogozást folytattak a túlélésért, míg mára „menekülésszerű” alig befolyásolható egyéni fogyasztás van.

Figyelmeztető jelek

Olyannyira elterjedt mára a tudatmódosító szerek használata, hogy neked is és mindenkinek ismernie kellene azokat a (felkiáltó)jeleket, amik a problémára utalnak. Persze, könnyen rádagaszthatják, hogy túlparázod a dolgot, de soha nem lehet tudni, mikor ki van bajban, és ha a depresszió tüneteit észleled, és nem hagyod magára a szeretett embert, az is előrelépés. A bajban lévő társad valószínűleg nem fog repesni az örömtől, ha segíteni akarsz, ám ha túl lesz rajta, hálás lesz érte, hidd el.

Ha alapos ezek után a gyanúd, hogy drogos az ismerősöd, mindenképpen fordulj szakemberhez, mert csak ő tudja eldönteni, milyen kezelés szükséges. Minden esetben tartsd szem előtt, hogy a drog csak egy pótszer, az egyéni problémák igazi forrását kell megtalálni és orvosolni.

Segítségre van szükséged?! Idekattintva megnézheted az általunk összegyűjtött drogambulanciákat országszerte! >>