Sokan és sokat beszélnek 2012-ről a nagy változásokról, aminek küszöbén vagyunk

 

Szeretnél önismereti foglalkozást, tibeti hangtál masszázst, életvezetési tanácsadást, tanfolyami vagy csoportfoglalkozást nyerni Búza Juditnál? Töltsd ki a kérdőívet, és bízz a szerencsédben! Az Ezotéria hónapjában minden lehetséges! >>

Ezt jó okkal belülről közelítem meg, érthető módon, a saját életem példáin keresztül, amire mindenkit buzdítok, hiszen mindenki tudó, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen Lény, minden létéletében, ebben is…

Ez egy folyamat, amely már jó régen elkezdődött és egy pár ezeréves ciklus befejező szakaszát éljük most. És nem lenne értelme, ha mindez nem a lélek fokozatos fejlődéséről (az a valódi evolúció), és végül az önmagunkra ismerésről, az önmagunkra ébredésünkről szólna, és a minden és mindenki Egy megéléséről. Ezt nevezi a hagyomány megvilágosodásnak. És ez szintén egy folyamat.

Nos, mindenkinek megvan a maga „története” az én változásom 45 éves koromban, 1997-ben vett nagy fordulatot. A külső világomban a vállalkozásaim, az életformám, a jövedelmem, az anyagi javaim bizony megirigyelhetőek voltak. A kapcsolatom azonban mélyponton volt már jó ideje, amit akartunk abban nem volt közös, a fiaim bőven leváló félben voltak rólam, a saját életüket kezdték élni, már a munkámban se leltem sok örömöt, rám köszöntött a klimax, aminek nem volt igazán szervileg oka és egy epeműtét is várt rám, amire azt mondták rutin, de én bizony rettegtem tőle. Minden szerepemben, nőként, anyaként, munkaerőként csődtömegnek éreztem magam, betegnek, öregnek, és szükségtelennek, kilátástalannak. Tipikus életközépi válság - mondaná egy pszichológus, de hozzá szerencsére már nem jutottam el.

Talán egyetlen szerencsés momentumnak mondható dolog volt az egészben, hogy a családorvosnőm, akihez baráti szálak is fűztek, már elültetett bennem egy gondolatot: ha nincs komfortérzésed, az még nem jelent feltétlenül betegséget… és jó lenne, ha figyelnél az érzéseidre. az érzelmeidre, mert a tünetek arról vallanak, hogy valahol, valamit nem a helyén kezelsz, nem vagy harmóniában magaddal, sőt az érzelmeid és az elméd hadban vannak egymással... De ezt akkor és ott még nem értettem.

Természetgyógyász - orvosnak vallotta magát, ma is az egyike legjobbaknak, akit ismerek.

Aznap a könyvelőmhöz igyekeztem, mélyen magam alatt voltam... és megállított a szokásos piros lámpa, mint máskor gyakran azon a helyen, és miközben a barátságos függönyű ablakot nézegettem a túloldalon egy bérházban, már nem először, és megint arra gondoltam, mindent odaadnék - házat, medencét, BMW-t, cégeket… mindent -, a belső békémért, a harmóniáért magamban., akár ott is ellaknék… és egy pillanatra éreztem a békét... Fogalmam sem volt, mit művelek épp akkor, hogy épp „jövőt teremtek”.

A könyvelőirodában szinte mindenki szörnyülködött és sajnálkozott a látványon, amit nyújtottam, egy valakit kivéve. Ő csak azt mondta: ha szánnál rá időt, szívesen megismertetnélek valamivel, lehet, segítene neked is… furán nézhettem rá, mert még ennyit mondott: Nem kell hinned semmiben, a hit mindig kétséggel jár. Tapasztald meg. A tapasztalásod a tudásod lesz, és nem kell hinned semmiben… nem igaz?

Másnap délután a helyi művelődési központban voltam, szkeptikus beletörődéssel inkább, mint kíváncsian vagy lelkesen. Az előadó az univerzumról és a null ponti energia kicsatolásáról beszélt, energiaközpontokról a testünkben és energia blokkokról… szó se esett Istenről, szeretetről, szerencsére, mert lehet, akkor még világgá is futok. Nos, megtapasztaltam a Reiki-t, és azt, hogy milyen az energiaátadás, vagy kézrátétes gyógyítás, és egész idő alatt csak folytak a könnyeim anélkül, hogy sírtam volna.

És a csodák folytatódtak

Aznap már vacsoráztam, szolidan, és az eperoham elmaradt… elmúlt az állandó fáradtságérzetem, kezdtem felemelni a fejem, meglátni olyan összefüggéseket, amiket addig nem értettem hiába próbáltam, visszatért az erőm és a kreativitásom, hétről hétre egyre jobban éreztem magam. Egy hónap múlva a hétvégém a tanfolyammal telt és a „beavatás” után, estére a tenyereimből áradt a forróság - a Reiki energiája. „ Véletlenül „még aznap éjjel, begörcsölt az epém és megtapasztalhattam hogyan segíthetek magamon ezzel az energiával, ez végső megtapasztalás volt.
(Később búcsút mondtam a szívgyógyszereknek is és az epém is megvan, bizony kövek nélkül!)

Segíteni szerettem volna a páromnak is, ő azonban elkövette a legnagyobb hibát, amit lehetett, megpróbált eltéríteni, megakadályozni abban, hogy tovább haladhassak azon az úton, ami elkezdődött a számomra. Ráláttam és kimondtam életemben először, hogy: NEM. Átmentünk az érzelmi zsarolás-hatalmi szó, és végül az agresszió stációin - akkor még semmit nem tudtam karakterről, előző életekről, karmáról, ok-okozatról, csak számomra is érthetetlenül nyugodt maradtam és elszántan állhatatos.

Két hónap múlva különváltunk, nem békével a részéről, én pedig elfogadtam a megtorlását, magam mögött hagytam 9 évi munkám, az egzisztenciám, az örökségem is tokkal-vonóval… az egész addigi, vele közös életem. A gyerekeimmel, pár ezer forinttal, a legszükségesebb ruhával a csomagtartóban, azt éreztem, az életemért indultam meg, és ma is ezt tenném, bár nem tudtam, ez is része volt annak, akit máig megvalósítottam önmagamból.

A következő 7 évem, amit ma elvonulásként emlegetek, az önmegismerést és a kiteljesedést hozta el. Kétkezi munka, sok tanulás, gyógyulást váró emberek sokasága, akik „véletlenül” jöttek, számtalan csoda, amit megéltem általuk és a saját életemben...

Megismertem az Asztrológiát, a Számmisztikát, a Tarotot, a Ji-Chinget, a Merkabát, az Enneagram-ot, a Táltosok mágiatudó hagyományait, a Szellemgyógyászatot, a manilai Pszi–sebészetet, a Regressziót - én Lélekutazásnak nevezem szívesebben. Elvégeztem a Természetgyógyászati Akadémiát, kineziológusként vizsgáztam… a Reiki után még két másik energia-technikát, a Prananadi-t, és a Spirituális Humán Yogát is tanultam. A belső motivációm mindvégig az önmegismerés vágya volt és annak megértése, hogyan működöm és hogyan működik a világ.

 

Séta egy végtelen lépcsőn

A felsoroltaknak nem váltam a mind a mesterévé, de a tudójává annak, hogy ezek a rendszerek és módszerek mind lehetséges eszközök, - mert mindben volt, van valami egyedi, amit a magamévá tudtam tenni a magam módján, ami része volt az egésznek, ami az egyediségem felismerését segítette az egységben, és ami így teljesebbé tett, egy- egy kizárólagos út esetleg merev korlátai nélkül, - az bizonyos. Ezért nem ragaszkodom egy módszerhez, egy iskolához, egy mesterhez sem. Olyan ez, mint egy végtelen lépcsőn sétálni, ahol minden lépcsőfok után, egy kicsit jobban lát és ért az ember. A fokok alkotják a lépcsőt, így az út Egy, és ugyanoda vezet. Bár van, aki megragad egyiken, s ha neki az jó, akkor úgy jó… egy ideig. És ez azért is igaz, mert sok módszerben sok az átfedés.

Közben az akkori párom négy, és az én két gyermekemmel együtt, 6 gyerek anyja lettem, a felnőttek útra keltek, végül a legkisebbet neveltem 6 esztendeig, amikor is elváltak a közös utak… ismét. De csodálatos élmény volt, és hálás voltam magamnak, az vagyok ma is, hogy nem az eszemre, hanem a lelkemre hallgattam, minden ellenállásom ellenére. Az eszemet, csak reális dolgokban fogtam munkára. Minden elém jött, és minden segítséget megkaptam az Univerzumtól épp akkor és épp ott, amikor szükségem volt rá. Fogalmam sincs, hogy teremtődött meg a pénz az utazásokra, a tanfolyamok díjaira és még sosem számoltam össze - nem is fogom – mennyi volt ez. De mindig ott volt, amikor kellett.

És tapasztaltam: sosem adok nagyobb feladatot magamnak az életben, mint azt, amihez az erő is megvan bennem. Az újabb életszakaszban az Egyetemes Reiki mester tanára lettem. Majd megismertem és tanultam a Tibeti Hang és Rezonancia masszázst, - amit a kineziológiai oldások technikájával ötvözök (THREM)

Beavatást kaptam a Kriya jógába, amit használok a magam javára, és Deeksha adóvá lettem, ami Indiából érkezett, és ami ma a gyógyulást és a felébredést segítő energia, amit Sri Bhagavan és Sri Amma Bhagavan tanítanak az Egység Egyetemén Indiában.

Megértettem: energia csak Egy van, csak a módszerek különböznek a használat során és ezekben mindben van valami egyedi.

Ahogy a Tudás is Egy, csak szétszórtan őrzik a világban a részeit, de ma már semmi nem titkos és minden megismerhető, és az egész mindannyiunkban ott van, a születésünk jogán, és így senki nem tanít újat, csak emlékeztetjük rá egymást. Megértettem, csak ha magamat ismerem, úgy magamon keresztül ismerem fel a másik embert, ismerem meg a világ működését és benne magamat és a dolgomat világban, ami egyedi, ahogy mind azok vagyunk - ez az önismeret lényege. A belső béke és a harmónia a megértéseinken keresztül érik meg bennünk és válik életformává.

Pár éve „tanítani” kezdtem, átadni mindazt, sok tapasztalással ötvözve, amit megértettem és lényeggé vált bennem, szabaddá tett. És ebben segítek másoknak, a saját egyediségük megtalálásával a szabadságuk elérésében. Egy 13 alkalomból álló foglalkozás sorozat épült fel ebből, havonta egy szombaton egész napos foglakozást tartok, kezdve az energetika alapjaitól, a tudatos teremtésig, nagyjából mindent, amit önmagunkról megtudhatunk, eddig és persze ezen is túl.

Készen várja a résztvevőket hetente két esti 2 órás csoportfoglalkozás is, az egyik a daganatos megbetegedések megelőzését, illetve a rehabilitációt szolgálja és a Csakra torna, ami az energetikai blokkjainkat és így az érzelmi és funkcionális zavarok feloldását segíti elő. 

Az első fontos dolog, amit meg kell jegyezni: a változás, a gyógyulás belül kezdődik és senki senkit nem válthat meg, mindenkinek magának kell tennie ezért. Mivel hatással vagyunk egymásra és a külvilágra, a mi változásaink hatványozott erővel változatják jeg a környezetünket és a körülöttünk élőket. Mindenki csak segítő ebben a folyamatban, de változtatni mindenki csak önmagán képes.

A kelő nappal Babba lábainál

 

Csíksomlyón Babba megértette velem, a mai Embernek már nincs szüksége szenvedésre, az öröm a természetes állapota és éppúgy tanít, segíti a lélek fejlődését, de sokan még ragaszkodnak a régi mintákhoz, csak azért, mert megszokták és/vagy mert úgy érzik, nincs más választásuk. pedig jóllehet, csak az információ kevés.

2012 valóban a nagy változások éve, nekünk, nőknek különösen az. Elmúlik, ami idejét múlt, és felváltja az élhetőbb, jobb új világ, persze nem ingyen, dolgozni fogunk érte.

 

 

A saját sorsom tekintve pedig, választás mindig van.
És azt érzem a hivatásomnak, hogy ezt továbbadjam. 

További információt Búza Judit hivatalos honlapján találsz >>