Jövőre talán már szoknyát húzunk...

Vannak olyan trendek, amelyekhez úgy csatlakozunk, mintha a fogunkat húznák, és akadnak olyanok, amikor szívesen állunk be a sorba. Ebből úgy tűnik, kötelező elfogadni a többség ízlését. Egy bizonyos határig igen. Mert a széles tömegek nagy nyomást képesek kifejteni, és végül az is beadja a derekát – ha nem is teljesen -, aki korábban tűvel és cérnával hadakozott az éppen futó öltözködési hóbortokkal szemben. Ez a nyár viszont a mélypont. Pasitársadalmunk öltözködése végleg elnőiesedett. Ezt nem csak én látom így, hanem a környezetemben keringő sok Hölgy is. Persze egy öltöny még mindig macsós, de az augusztusi kánikulában, ha nem muszáj, inkább nem vennénk fel. A szabadidős ruházkodásról beszélek: színben, méretben, formában. Ezzel van a gond. Az igényességben semmi kivetnivaló nincs, de a túlzott trendiség már „üljleegyes”. Megtippelni sem merném, hol lesz ennek a vége. Talán még pár év, és bekövetkezik az a borzalom, amit a címben leírtam. És nem a skót férfiakra céloztam.

Innen már csak egy lépés a top

A top szó ugyebár a csúcsot is jelentheti, de amint kifejtettem, pasi öltözködés terén inkább a szakadék legalja felé közelítünk. Amennyiben pedig öltözködésről beszélünk, akkor a top hallatán mindenkinek a női felső jut eszébe. Igen, most még a női felső jut eszünkbe, de nem vennék rá rózsaszín inget, akarom mondani, mérget, hogy ez így is marad. Tessék, már el is szóltam magam. Pinket szeretem akkor, ha az énekesnőről van szó, és a Hölgyek jelentős részének is jól áll ez a szín. Azzal viszont szívesen elbeszélgetnék, aki kitalálta, hogy mi, férfiak is viselhetünk rózsaszín pólókat és ingeket. Amiből nemcsak futó fellángolás, hanem komoly divat lett. Pedig már a gyerekszobában megtanuljuk, hogy a rózsaszín a lányok, a kék a fiúk árnyalata. És ha már felsők: ezen a nyáron végképp betörtek a pasiknál is a mély kivágású pólók. Mit mondjak, nagyon cuncik. A szinte köldökig lehasított darabokból, amelyek akkor menők igazán, ha matrózcsíkosak, bronzbarnán villan elő a teljesen csupasz mellkas. Nőtt a gallér átmérője is, csak hogy minél überszexibben metroszexuálisak legyünk. Remek.

Egykor passzoltam volna a passzentos nacikat…

Azt el is felejtettem megemlíteni a felsőknél, hogy természetesen akkor menők igazán, ha ultra passzentosak. Ez viszont megköveteli azt, hogy a viselője vagy kigyúrt legyen, vagy olyan, mint egy diétázó angolna. A feszülős póló az úszógumikon nem mutat túl jól. Sokan emelik fel a hangjukat, hogy mennyi elhízott ember van kis hazánkban, de arról már kevesebb szó esik, hogy rengeteg a cingár kölyök is, akik kor szempontjából hiába lennének férfiak, testfelépítésük miatt inkább gyerekek még. Ehhez pedig illeszkedik a nadrágok divatja is. Azt már a hűvösebb évszakokban is megcsodálhattuk, hogy minél szűkebb a szár, annál trendibb az illető. Vicces, hogy néhány éve még hangosan kiröhögtük volna azt, akinek a bokájára tapad a nadrág, most meg ez a király. Ám a „kedvenceim” az idei nyár slágerei, a térd felett végződő rövidnacik. Na nem bermudákra kell gondolni, ezek farmer anyagúak, jól a combhoz simulnak, kellően rövidek, alul meg tündéri felhajtásban végződnek. Mint valami elsőéves angol kollégista, aki rebarbara pudingot kanalazgat az arisztokrata nagynénikéje vadregényes lugasában. És még innen is van lejjebb.

Ezt nehéz meg(s)zokni…

Természetesen a lábbelikről van szó. A minap elkeseredetten bolyongtam egy cipőüzlet sorai között, és félelmem percről-perce nőtt: mit fogok én hordani a jövőben? Lehet, az én készülékemben van a hiba, de egyik darab rusnyább volt, mint a másik. Ahogy pedig körbenéztem azon, hogy férfitársaim miben surrannak az utcákon… hát, itt is vagy jó 10 évet visszaugrottunk az időben. Tényleg, bakker, már csak a makk hiányzik a cipők orráról. A 80-as években készült esküvői videókon visítva nyerítettünk, hogy mennyi papucscipő szeli a táncparkettet – lehetőség szerint fehér zoknival -, erre 2012-ben minden második hím ilyet vesz fel a matrózos felsője és a tapadósan cool nadrágja mellé. De legalább nem zoknival. Amúgy ha már itt tartunk: feltűnően hódít újra, hogy a teremés koronái mezítláb bújnak a cipőjükbe. A papucscipőjükbe. Vagy ha nem az, és fűzős, akkor sem sportcipő, hanem keményebb bőrből készült, szolidan kimenős lábbeli. Ezzel az irányzattal sem szeretnék egy cipőben járni.

Ádám, van eladó kosztümöd?

Végignyálaztam gyakorlatilag a teljes nyári ruházatot tetőtől talpig, illetve az ehhez kapcsolódó divatokat, de egyetlen olyan részletet sem találtam, amellyel tudnék azonosulni. Az egy dolog, hogy én húzom a számat, de az általam meginterjúvolt nők legtöbbje sem tud mit kezdeni a kánikulában uralkodó férfi öltözködési trendekkel. Arról pedig szót sem ejtettem, hogy miért kell a júliusi éjszakában kötött sapkát hordani, illetve miért kell valakinek feltétlenül hülyegyereket csinálnia magából azzal, hogy a napszemüvegét a tarkójára rakja (ez utóbbi szerencsére még nem általános jelenség). És akkor ott állsz, átlagos férfiként, és teljesen elveszettnek érzed magad a rád zúduló hatások között. Egyszerűen képtelen vagy vele azonosulni. De közben meg azt sem akarod, hogy maradinak, ódivatúnak, vagy ami még rosszabb, slamposnak tartsanak. Nincs más út: ki kell tartani, egyrészt az elveink, másrészt a sportos elegancia mellett. Még nyáron is. Tapasztalataim szerint egy ing mindig nyerő választás. De akkor sem hiszem el, hogy még rózsaszínben is az.