Sulifrász - avagy hogy ne menjünk a gyerekeink idegeire

A minap jártam a közeli multiban, ahol egy felnőtt rajzfilm figuráival indítottak gyűjtős akciót. Az őrületet jól tükrözi az a plakát, amin az apakarakter egy horgászbotra erősített nyalókával tekeri a biciklijét, jelezve, hogy csak így lehet sportolni. A képet elnézve döbbentem álltam, se kép, se hang. De hang nemsokára érkezett is egy háromgyermekes család felől, ahol a legkisebb lányka felháborodottan kiáltozta, hogy ő szeretne egy ilyen rajzfilmes mágnest. Az anya igyekezett feltűnést nem keltve összeterelni a gyerkőcöket, és az üvöltő angyalkát hasonló hangfekvésben utasította rendre: nem kapsz, nincs rá pénzünk, most iskolára kell vásárolni. A picikének utána már csak némán, de még mindig patakokban folytak a könnyei. A jelenet után a család a „Sulira fel!!” tábla felé indult. Utánuk eredtem, kíváncsiságból én is megnéztem, ugyan mit kínálhatnak már egy hónappal az iskolakezdés előtt. Végigpásztázva az árut eltöprengtem a tanévkezdés alapvető problémáján. Ebben a helyzetben két érdek feszül össze: a szülőé és a gyereké. Ahogy láttam, a legtöbb ilyen konfliktus a meg nem értettségből fakad, abból, hogy a vásárlás nem egy közös nevező kijelölésével történik. De lássuk csak, hogyan is orvosolható a probléma.

Legelső lépésként fel kell térképezni, hogy mire van szükség. Például rákattanhatunk a témával kapcsolatos fórumokra, ahol hasonló cipőben járó szülőkkel beszélhetünk, vagy tanároktól is kérhetünk hasznos információkat. Itt elsődlegesen a felszerelés típusairól érdemes tájékozódni. Például ha elsős lesz a gyerkőc, akkor hosszabb, míg ha középiskolás, akkor már rövidebb lesz a bevásárló cetlink, hiszen akkor már nem feltétlenül kell új dolgokat venni. Fontos, hogy ne vesszünk el a részletekben, csak felületesen tájékozódjunk.

Második lépésként már részletesebben kell oszlopokba sorolnunk, hogy mi van, és mi nincs. A listaírással átláthatóbbá válik az elsőre kavalkádnak tűnő leltár. Így kirajzolódik a vásárlólistánk.

Ha ez kész, akkor megnézzük, hogy a vásárlólistán szereplő tételek mennyibe fognak kerülni. Ebben segítségünkre lehet az internet. Egyszerűen le tudjuk kérni az áruházak kínálatát, és be tudjuk lőni, hogy nekünk milyen kategória érné meg az adott termékből, össze tudunk hasonlítani több tételt. Ha kész a felsorolás, de még mindig úgy érezzük, hogy túl drága mulatság lesz, akkor még mindig van lehetőségünk csökkenteni az árakon.

Szó volt az előbb arról a dilemmáról, hogy a gyermekek a színes, játékos tárgyakat, míg a szülők inkább a praktikus, olcsó holmikat kedvelik. Hogy a kettőt összehozzuk, szükségünk lesz a kreativitásunkra. A vásárlólistán található tárgyak közül soknak úgy csökkenthetjük az árát, ha magunk készítjük el. Ezzel a gyerek is jól jár, hiszen saját készítésű, egyedi darabjai lesznek, a mi pénztárcánk pedig fellélegezhet. Az internet ebben is a segítségünkre siet, fórumokon, kreatív blogokon megtalálhatjuk a szükséges hozzávalókat, és azt is, hogy mennyivel gazdaságosabb így a befektetésünk. Például könnyedén megfőzhetjük otthon a színes gyurmát, egy régi pólóból készíthetünk tornazsákot, vagy a használt iskolatáskát ahelyett, hogy kidobnánk, gombokkal, szalagokkal szebbé varázsolhatjuk, de akár ceruzatartót is varázsolhatunk egy befőttesüvegből. Persze, némelyik időigényesnek tűnik, de fogjuk fel úgy, mint egy társasjátékot. Ezt a gyerkőcök imádják!

Ha mindez megvan, akkor terítsük ki magunk elé a haditervet, és lássuk, hogy miből veszünk újat, miből nem, és mit készítünk el saját magunk. Fontos, hogy ez egy terv, és nem kész dokumentum. A csemetével érdemes megbeszélnünk minden részletet, hogy érezze, róla szól a tanévkezdés. Mi elkezdhetjük a tárgyalást azzal, hogy miket kellene beszerezni, de lehet, hogy neki is lesz egy olyan kívánsága, amit nem tartalmaz a listánk, és akkor toldozni-foldozni kell, beleillesztve a kicsi elképzeléseit is. Ezután nagy nehezen, de összeáll a menetrend, és végre kitűzhetjük a nagy napot, amikor elmegyünk a gyerekkel vásárolni.

Ha végigkövetjük a lépéseket, nem is tűnik bonyolultnak, csak egy logikai váz, amivel nem csak pénzt, hanem könnycseppet is spórolhatunk.