Ma már nem ritka az, hogy egy ötödikes gyereknek mindennap 6 órája van és csak fél 2-kor végez az iskolában. Utána még otthon is minimum 2 órát házi feladat írására, tanulásra kell fordítania. Jó lenne, ha emellett még tanulna zenét, sportolna, valamilyen szakkörre járna. De akkor mikor jut ideje tévézni, számítógépezni, olvasni, barátokkal lógni? A törvény alkotói nyilván nem számoltak utána, hogy 8 óra intenzív tanulás egy mondjuk 11-12 éves gyereknek túl nagy igénybevétel, és egyszerűen alig jut ideje másra. Nem csoda, ha elsumákolja a tanulást, leckeírást, hiszen szeretne egy kicsit kikapcsolódni, a kedvteléseinek élni.

Hogyan oldhatjuk fel az ellentéteket?

Nem vitatkozhatunk a törvényi előírásokkal, az iskolai szabályokkal. Mégis ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy feloldjuk ezt az ellentétet. Ne terheljük tovább a gyereket! Bízzuk rá, akar-e még kevéske szabadidejéből valamennyit különfoglalkozásra áldozni, vagy inkább szórakozásra, pihenésre szánná megmaradt óráit. Vannak jobban és kevésbé terhelhető gyerekek. Olyanok is, akik például a sportban találják meg az örömüket, ez a legideálisabb eset. Ha azonban úgy látjuk, hogy fárasztja a gyereket a különóra, lássuk be, hogy semmi értelme erőltetni. Úgysem fog már fel semmit az iskolai tanórák után egy plusz nyelvoktatáson, egyszerűen elfárad, nem fog tudni megfelelően teljesíteni. Mérjük fel gyermekünk teherbírását és aszerint válasszunk délutáni elfoglaltságokat. Ha úgy látjuk, hogy bőven elég az iskolában töltött 8 óra és az otthoni 2 óra tanulás, akkor ne erőltessük, hogy sportoljon, vagy zenét tanuljon, bármennyire hasznosnak is találnánk ezt. Ez esetben hagyjuk őt pihenni, kikapcsolódni, fogadjuk el, hogy a jelenlegi tanulmányi előírások nem túl ésszerűen lettek megszabva és nem sok választásunk marad, mint igazodni a szabályokhoz, gyermekünk életét pedig a legoptimálisabban kialakítani.