A kifejezés századunk találmánya: kockulás = rendszeres számítógép, telefon, egyéb képernyős eszköz előtt való időtöltés.

Amióta a vasárnapi ebéd elkészítésén kívül gyakorlatilag a modern telefonokkal, tabletekkel, laptopokkal mindent lehet csinálni, az elektronikus kommunikáció nem kiegészíti, hanem helyettesíti az emberi kapcsolatokat. Az idősebb korosztály is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, a középkorúak nagy része ugyancsak kihasználja az ingyenes beszélgetés, chatelés előnyeit, de mi még elmegyünk múzeumba, sétálni, felkeressük egymást, helyet kap életünkben a személyes kommunikáció. A kamaszok nagy része azonban hazaérve az iskolából, már rogy is le a számítógép, tablet, telefon mellé és elmerül az elektronika világában. Nem véletlen, hogy szinte bajban vannak, ha meg kell szólalniuk, ha mondanivalójukat nem írásban, elektronikus csatornákon keresztül, hanem egy másik ember szemébe nézve kell elmondaniuk.

Baj-e, és ha igen, mit kezdhetünk a problémával?

A táborokban, iskolai szervezésű programokon már gyakori tendecia, hogy elveszik a gyerekektől a telefont, ezzel belekényszerítve őket abba, hogy felfedezzék a régi, már elfelejtett játékok örömét, a személyes kommunikáció előnyeit, az együtt átélt élmények boldogságát. Senkinek nem tanácsolnám, hogy megpróbálja letiltani gyermekét a túlzott kockulásról, ezzel csak pont az ellenkező hatást éri el. Sokkal inkább próbáljuk ráébreszteni őket arra, hogy más dolgokban is örömöket lelhetnek. Egy vasárnapi kirándulás (telefonmentesen), vagy biciklizés, beszélgetés talán kedvet csinál ahhoz, hogy legközelebb már ők kezdeményezzenek hasonló programot. A saját jó példamutatásunkkal tudjuk őket ebbe az irányba befolyásolni, amikor azt látják, hogy vendégeket hívunk, hogy barátainkkal vacsorázni, bulizni megyünk. Az sem baj, ha beszélgetés közben elmondjuk a véleményünket, hogy egy közösségi oldalon kezdődő, beteljesedő, majd véget érő szerelem, barátság nem ér fel az ismerkedés izgalmával, az első randevúval, arról nem is beszélve, hogy egyelőre a fizikai kontaktus is csak a személyes találkozás alkalmával jöhet létre, hála istennek. Bízzunk benne, hogy a dolgok maguktól a helyükre kerülnek, hogy a gyerek saját maga megtanulja az ésszerű mértéket megtartani az elektronikus világ és a ember-ember közti kommunikáció között.