Kedves Szülőtársaim!

Közülünk sokan találkoztatok már az óvodaérettség-óvodaválasztás, iskolaérettség-iskolaválasztás dilemmájával, sokan pedig még előtte álltok. Ha átvergődtük magunkat az óvodaválasztás, óvodakezdés-beszoktatás, sírós reggelek, „Anya ne hagyj itt!" sűrű, sötét, rengeteg erdején, és egy kis időre megnyugodhatnánk, és azt érezzük: „Na, talán jól alakulnak a dolgok", akkor jönnek az újabb akadályok.

Az óvoda játékközpontúságával, gyermek-és családközpontúságával hamar otthonos légkört tud biztosítani gyermekeinknek. Az óvodapedagógusok minden gyermekben felfedezik a tehetséget, felismerik, ki miben jó, és dicséretekkel, elismeréssel ösztönzik őket a fejlődésre, a tenni akarásra az alapvető elvárások mellett. Az iskolában viszont csak elvárások vannak, meg kell felelni egy mércének, amire nem kizárólag a gyerekeknek, a szülőknek is fel kell készülniük, mert a házi feladat, a sok tennivaló és a megváltozott „értékelési rendszer" nem csak a gyerekek részéről, a szülők részéről is nagy odafigyelést, naprakészséget követel, valamint új feladatokat tűz ki elénk.

Mit tehetünk, hogy könnyen átkeljünk a szakadékon?

Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, és igyekezzünk minden kíváncsi kérdésére válaszolni

Értelmetlen folyamatosan feladatlapokkal traktálni, de ha szívesen csinálja, természetesen ne szabjunk gátat ebben. Ám jó, ha tudjuk, hogy a gyermek nem a napi 20 feladatlaptól lesz iskolaérett.

Beszéljünk a gyerekkel a családot érintő dolgokról, az érzelmeinkről, még ha számunkra egyértelműnek is tűnnek bizonyos dolgok, számukra nem mindig az. Vállaljuk fel, hogy hibáztunk, és mi sem vagyunk tökéletesek, ebből tudni fogják, nekik sem kell annak lenni. Nem lesz kisebb a tekintélyünk, ha időnként bocsánatot kérünk, sőt!

Fontos, hogy kapjanak tőlünk visszajelzéseket, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Negatív dolog esetén beszélgessünk el vele, mit csináljon legközelebb másként.

Nagyon fontos, hogy legyen számára egy megszokott napi rutin, napirend

Azzal, hogy hozzászoktatjuk ahhoz, hogy mindennek meg van a maga ideje, biztosítjuk számára azt, hogy ehhez majd az iskolában is könnyen hozzászokjon. Nem kell ehhez görcsösen ragaszkodni, időnként tervezhetünk különleges alkalmakat. Csak rugalmasan, de meglegyen a dolgok kerete.

Ne terheljük túl a gyermeket

Nem szükséges minden nap külön foglalkozásra, külön órákra járnia, nem ettől lesz polihisztor. Töltsön minél több időt a családdal, ebben a korban erre van szüksége, és néhány plusz óra együtt csodákra képes.

Legyen otthon a gyermeknek egy felelősségteljes feladata

Lehet például ő a szalvétafelelős: neki kell odafigyelni a közös étkezések alkalmával, hogy mindenkinek kikészítse a szalvétát. Vagy a virágfelelős is egy nagyon komoly feladat, nem mellesleg ezeket nagyon élvezik, és fontosnak érzik magukat (nem mintha egyébként nem lennének azok, de számukra fontos ez az érzés - teljes értékű tagja lenni a családnak).

Vezessük rá arra, hogy a saját dolgaiért ő a felelős

Az általa használt dolgokat neki kell a helyére tennie. Az összehajtogatott ruháit elpakolhatja a ruhásszekrénybe. A piszkos, levett ruhák helye a szennyes kosárban van. A görcsösség ebben az esetben sem célravezető, nyugodtan mondhatjuk, hogy: „Látom, most nagyon elfáradtál, gyere, segítek, és gyorsan megcsináljuk együtt!" (de nem helyette).

A világ folyamatosan változik, mint ahogyan a benne élő emberek, gyerekek is. Változik az életmódjuk, a gondolkodásuk, az érdeklődési körük. Ehhez a változáshoz kellene igazítani az oktatási módszereket, eszközöket, elképzeléseket, alapelveket is. Hiszen nem a gyermekek vannak az oktatásért, hanem az oktatás van a gyermekekért és a társadalomért.