Sok anyuka már előre szorong, pláne, ha a játszótéri anyukáktól olyan „sikertörténeteket” hall, hogy bezzeg a másfél éves Pistike már teljesen szobatiszta, és a nagyi sem hagyja szó nélkül, hogy „Te annak idején ennyi idősen már rég elfelejtetted a pelust, kislányom”. A kialakult feszültség természetesen a gyermekre is átragad, aki aztán teljesítménykényszerként élheti meg a dolgot. Pedig sokkal könnyedebben is felfoghatnánk az egészet!
És persze nem is mindig szabad elhinni a hencegő történeteket a szomszéd zsenipalántáról.

Az éjszakai baleset más

A pelenka éjszakai elhagyásának gondolata akkor merüljön fel először bennünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy napról napra száraz pelussal ébred a kicsi. Ha túl hamar szeretnénk túlesni rajta és idejekorán erőltetjük a dolgot, úgy akár hónapokba és rengeteg plusz ágyneműcserébe kerülhet majd a dolog.

Lelki okai is lehetnek az ágybavizelésnek: kistestvér született, apu hosszú ideig távol van a munkája miatt, rosszat álmodott, vagy éppen nem a saját ágyában kell aludnia. Ilyenkor semmi esetre se szidjuk meg, mert az érzelmi megterhelést csak fokoznánk. Hasonlóképp megértően kezeljük a dolgot, ha ez betegség alatt fordul elő, amikor gyermekünk lázas, ennek következtében bágyadt és a mozgás is nehezére esik, netán még fel is fázott.

Előfordulhat, hogy fél a sötétben és nem mer kibotorkálni éjnek évadján. Ilyenkor jó szolgálatot tehet az ágy mellé kihelyezett bili és egy halványan fénylő kis lámpa, mely egész éjjel világíthat.

Jó, ha tudjuk, hogy a legtöbb gyerkőc azért nem veszi észre a hólyagjának jelzéseit, mert nagyon mélyen alszik és egyszerűen nem ébred fel az ingerre. Azonban ahogy növekszik, az alvás felületesebbé válik, így felébred, ha szükségét érzi.

Apró kis trükkök a „baleset” megelőzésére

• Minden alkalommal dicsérjük, biztassuk, ha sikerült megúszni szárazon az éjszakát. A mintás kis bugyik is motivációként hathatnak.

• Semmiképp se szidjuk össze, ha mégis bepisilt, biztassuk, hogy legközelebb ügyesebb lesz, és az ilyesmi bárkivel előfordulhat. Fogjuk fel egyszerű balesetként, és benne is ezt tudatosítsuk.

• Ha a már említett módon rendszeresen balesetmentes az éjszaka, úgy hagyjuk el végleg az esti pelenkázást. Ugyanis ilyenkor a pelenka felesleges plusz biztonságérzetet ad, és arra ösztönzi, hogy nyugodtan pisiljen, így nem is próbálkozik majd a felkeléssel.

• Nem árt, ha odafigyelünk, hogy csemeténk mennyi folyadékot iszik este, és hogy mit. Ha a vacsorát több pohár folyadék, például víz vagy tea zárja, akkor nem kell csodálkoznunk, hogyha az éjszaka folyamán nedves lesz az ágya. Egy lassabban kiválasztódó innivaló, mint például a tej, jobb választás lehet.

• Hatékony lehet, ha mielőtt mi, szülők nyugovóra térünk, felébresztjük, kikísérjük a vécére, ráültetjük a bilire, hogy pisiljen egyet. Ha amúgy gond nélkül átalussza az éjszakát, akkor pillanatok alatt visszaszenderül majd.

• Reggel, ébredéskor első utunk szintén a bilire, vécére vezessen.

• Ha gyermekünk a vécéhez szokott, sokat jelent az is, ha a szobájához közel esik a legkisebb helyiség. Nem elhanyagolható szempont, hiszen időben oda kell, hogy érjen, lehúzni a pizsamanadrágot, bugyit, és persze álomittasan kibotorkálni a lakás vagy a ház túlsó végébe nekünk, felnőtteknek sem túl kellemes.

• Amíg nem állandósul az éjjeli szárazság, mert olykor-olykor előfordulnak balesetek, ne támogassuk az ötletet, hogy a barátjánál, barátnőjénél aludjon, vagy épp fordítva. Egyrészt a másik családnál sem hozzuk őt kényelmetlen helyzetbe, ha épp nedves lesz a lepedője, és a pajtása előtt sem szégyenül meg.

Ha újból vagy tartósan fennáll a probléma

Gyakran előfordul, hogy a már szobatiszta gyermek „visszaesik” és netán nagycsoportos vagy iskolás korában elkezd újra bepisilni éjszakánként. Érdemes ilyenkor érzelmi okokat keresni.

Lehet, hogy az akár az oviban, iskolában történt valami, amit restell vagy fél elmondani, például, hogy nehezen fogadják el a társai, vagy mondjuk, egy felsős gyerek rendszeresen piszkálja.
Okozhat gondokat maga a tanulás is, a sikerélmény hiánya, lehet, hogy épp ebben szorul a segítségünkre.

És ha már rólunk szülőkről van szó, gondolkozzunk el esetleg azon, hogy az utóbbi időben változott-e valami a család életében, időbeosztásában, van-e elég időnk, türelmünk a gyermekünkre. Elképzelhető, hogy csak egy akaratlan figyelemfelhívás mindez a csemete részéről.