A szülés csodálatos pillanat, még annak ellenére is, hogy fájdalommal, hatalmas fáradtsággal jár. Lényeges azonban, hogy már az első pillanatban átadjuk szeretetünket annak, aki a világon a legfontosabb lesz számunkra. Ezért jó, ha minden anyuka előre felkészül arra, hogy ő is részt vesz a szülésben, mindvégig együtt van a gyermekével, és nemcsak azt várja, hogy a szülésznő vagy az orvos segítik majd a világra az újszülöttet. Az utóbbi években a jövendő anyukáknak érdekes elképzeléseik vannak a szülést illetően a racionális, olvasott tudáson kívül. Sokan főleg a külső, szavakkal nem megfogalmazható segítségben hisznek, és saját, aktív részvételük szükségessége alig tudatosul. Egyes anyukák még újszülöttjük első felsírásáról is alig tudnak tudomást venni, annyira elfoglalja őket a fájdalom, a fáradtság és a sok kellemetlenség.

Az biztos, hogy a szülés nem az a helyzet, amikor az úgynevezett „jó tanuló” lényünkre van szükség. Ritkán, és csak nagyon kevés embernek merjük általában ezt, a lényünk legősibb részét megmutatni és persze használni. Pedig ez az, amelyik a sikeres, szép szülésnél részben segít. Ezt a részünket használhatjuk akkor is, ha nagyon sír a kisbaba, és akkor is, ha tényleg vele akarunk lenni.

Közvetlenül a születés után

A megszületés utáni közvetlen órákban az egészséges újszülött sokkal élénkebb, éberebb, mint az azt követő néhány napban. Ez tehát a legjobb időszak arra, hogy az újszülött, az anyuka és az apuka azonnal megismerhessék egymást. Ha az egészséges újszülöttet közvetlenül a kibújás után az anya hasára helyezik, az néhány perc alatt mászni kezd az emlő irányába, emelgeti a fejét, szopómozgásokat végez, szemecskéjét tágra nyitja. Néhány perc alatt mindenféle külső segítség alatt eléri anyja mellbimbóját, és élénken szopni kezd. A szopás megkezdése előtt és alatt többször egymásra néznek az anyukával. Ha azonban akár az anyuka, akár az újszülött gyógyszert kap a szülés alatt, vagy közvetlen utána, ez a kontaktus, viselkedés nem jöhet ugyanígy létre.

Ez az időszak a legalkalmasabb arra is, hogy az újszülött megtanulja a szopás helyes technikáját, és ne csak a mellbimbót, hanem a körülötte lévő bimbóudvart is a szájába vegye. Az a baba tehát, aki ezekben a korai időkben megtanult helyesen szopni, több hónapig folytatja a szopást, mint amelyik később, és nem ilyen jó technikával tette.

Amikor a szavak és a tekintetek először találkoznak

Érdemes megfigyelni, hogy közvetlenül a szülés után hogyan találkozik egymással az újszülött és az anyuka – szavakkal, tekintetekkel, érintésekkel. Az édesanya először csak ujjhegyével kezd ismerkedni újszülöttjével, majd fokozatosan jut el oda, hogy az arcát, a fejét is megsimogatja. Nagyon fontosak ezek a korai intim pillanatok mind a baba, mind az édesanya számára, ezért érdemes készülni ezekre a bizonyos első percekre, órákra – legyünk hát jelen a születésnél! Ne csak a körülöttünk lévő egészségügyi szakemberek szavaira emlékezzünk. Figyeljük az újszülött első felsírását, első, majd további hangocskáit, mozdulatait, arcát, és persze saját magunkat.

Apával, vagy nélküle?

Ma már minden kórházban lehetőség van arra, hogy az apa (de akár a nagymama, barátnő, dúla, vagy más, a szülő nő számára biztonságot nyújtó személy) bent legyen a szülőszobában. Egyes anyukákban azonban még mindig kételkedést szül: vajon jó döntés-e, ha életük párja jelen van a szülés alatt. Sőt, nem is minden jövendő apuka szeretne jelen lenni ezekben a pillanatokban. Pedig az anyuka és az újszülött szülés körüli látványa és érzékelése alkalmat ad az apukáknak arra, hogy új szagokat, tapintási tapasztalatokat szerezzenek. Az újszülöttek egy része a szülés pillanatában magzatmázzal fedett, véres, kicsit szúrós szagú, egyáltalán nem babaszerű, hanem arcán földöntúli harmóniát mutató lény, aki szinte egy ősi szoborra emlékeztet. Kár lenne azonban világunkat úgy leszűkíteni, hogy főleg a frissen sülő sütemény, a parfüm, a szappanillat a vonzó, és nem a síró kisbaba az ideális. Egyesek úgy gondolják, hogy az anya szülés alatti látványa rontja a férfi számára a későbbiekben a női vonzerőt.

Mindezeket figyelembe véve jó előre beszéljétek meg, és együtt döntsetek arról, hogy számotokra ideális-e, ha az apa (vagy más) jelen van a szülésnél. Tiszteletben kell tartani mindkét döntést, arra pedig semmi szükség, hogy a kispapa elájuljon a szülés közben, mert rosszul bírja a fájdalom látványát.