Szabó Anna
Az újszülött úgynevezett elemi mozgásmintákat birtokol, melyek a hetek, hónapok során eltűnnek, átalakulnak. Ezek vele született reflexek. Ilyen például a szopóreflex, az átkarolási reflex, de a nyelvnyújtás és száj nyitogatása is. Hasra fektetve az újszülöttek kezükkel, lábukkal kapálódznak, felállítva pedig lépegető mozdulatokat tesznek. Ezen reflexeknek az elvesztése fontos fejlődésbeli állomás, mert eltűnésüktől fogva a baba tanulja ugyanezeket a mozgásmintákat.
A mozgásfejlődés a fejtől a végtagok felé irányul. A 2 hónapos babák hasra fordítva, vagy ölben tartva már néhány másodpercre képesek megtartani a fejüket. Természetesen még elengedhetetlen, hogy ölben tartva megtámasszuk a hátukat és buksijukat, mert a fej továbbra is a legnagyobb és legnehezebb testrész, és a baba nyaka, valamint törzse nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa ezt a súlyt. Ebben a korban a gerinc védelmének érdekében lehetőleg teljesen vízszintes, és nem túl puha fekvőhelyet kell biztosítani a baba számára. Nem tanácsos még ültetni, vagy ülő pózban ölben tartani, mert ez károsan hathat a gerinc fejlődésére, és a görnyedt tartás akár légzési nehézséget is okozhat.

Ebben a korban a baba már a mozgásával is jelzi érdeklődését a világ dolgai iránt: egész testével fordul az őt érdeklő személy, vagy tárgy felé. Hangulatait kezének, lábának intenzív mozgásával, kalimpálásával fejezi ki. Felfedezi a kezét, az ujjait, melyeket egyre gyakrabban lazán kinyitva tart. Örömét leli saját kezének a szemlélésében, esetleg az ujjainak a szopogatásában. A fejét egyre biztosabban, egyre hosszabb ideig képes megtartani, ezáltal a látása is fejlődik. Néha már nyúl bizonyos tárgyak után, de fogni még nem igazán tud.

A negyedik hónapban a csecsemő megtanulja, a kezeivel hogyan támaszkodjon meg. Ennek segítségével képessé válik arra, hogy hason fekvésben a fejével együtt a vállait és a mellkasát is megemelje. Ha ugyanebben a helyzetben a fejét leteszi, a lábaival és a kezeivel „repülőgépszerűen” eltávolodik a talajtól. A fejét egyre ügyesebben, és egyre hosszabb időn keresztül képes megtartani, és elkezd kísérletezni az oldalra fordulással is. A kezei után mostanra a lábait is felfedezte, és élvezettel veszi a szájába saját lábujjait, ha a hátán fekszik. Elkezdődik az ülni tanulás, de mint a többi mozgásfunkciót, úgy ezt sem szabad erőltetni. Ha a kezünket megfogva ő maga húzza fel magát ülésbe, az természetesen nem baj, de nem helyes, ha párnákkal megtámasztva felültetjük a babát, mielőtt ezt ő maga igényelné.

Ebben a hónapban a babák nagyon szeretnének már állni, még ölben tartva is azon ügyeskednek, hogy minél magasabbra nyújtózzanak. Ennek magyarázata, hogy immár stabilan tudják függőlegesen tartani a fejüket, és ebből az új látószögből minden sokkal érdekesebbnek tűnik a számukra. Azonban a csípő és a láb még nem elég erős az álláshoz, néha az üléshez sem. Amióta a gyermekünk mozgása rohamtempóban ügyesedik, egyre gyakrabban fordul elő, hogy teljesen önállóan is eljátszik. Mostanra valószínűleg megtanult átfordulni hasról hátra és fordítva, sőt egyes babák már a mászással, kúszással próbálkoznak. Amelyik baba mászik (egyesek kihagyják ezt a lépcsőfokot), az valószínűleg hátrafelé kezd el előbb haladni. Ez azért van, mert a karjai már elég erősek ahhoz, hogy megtámaszkodjon rajtuk, és ennek segítségével képes hátrafelé tolni a testét. Egyre többet lát a világból, ezért egyre többet próbál mozogni, s minél többet mozog, annál több új felfedeznivalót talál. Elősegíthetjük a kis felfedező ügyeskedését, ha kiságy, vagy járóka helyett egy megfelelően vastag játszószőnyegre tesszük, és körberakjuk különféle izgalmas játékokkal.

Egyes kisbabák félévesen már segítség nélkül ülnek, másoknak még szükségük van a kezükre, mint támasztékra. Tovább kísérleteznek a mászással, mindeközben pedig fejlődik az egyensúlyérzékük is. A 6 hónapos gyermek kezeivel nyúl a tárgyakért, megfogja, emeli, nézegeti őket, esetleg el is dobja, de akarattal letenni még nem tudja. Egyik kezéből a másikba veszi a megszerzett tárgyat, tapogatja, ujjaival ismergeti, a szájába véve ízlelgeti.

Ebben a korban már igen nagy eltérések lehetnek az egyes kisbabák mozgásfejlődései között. Lehet, hogy az egyik csöppséget még mindig az átfordulás és a mászás technikájának a kidolgozása köti le, a másik azonban már megkapaszkodva felhúzza magát és így álldogál. Ha a baba eddig nem haladt előre a mászással, most valószínűleg kifejleszti ezt a tudományt is. Eközben többször négykézláb állva előre-hátra hintázik. Ha elfárad, hasra fekszik, de már ebben a testhelyzetben is kiválóan tud játszani. Addig kúszik, míg el nem éri a kiszemelt tárgyat, és azt aztán egyik kezéből a másikba véve vizsgálgatja.

A mászás már alighanem „rutinmunka”, most az ülés gyakorlásán a sor. Egyedül valószínűleg még nem megy ez a nehéz feladat, de a kar és a csípő már elég erős ahhoz, hogy fél térden, könyökölve megtartsa a kisbabát. A kezeinek összehangolt munkája nyomán már egyszerre kétféle dolgot képes felvenni és vizsgálgatni. Hasznosak ilyenkor a nagyméretű építőkockák, valamint a zsinóron húzható játékok. (Figyelem! Balesetveszély!) Mivel az egyensúlyérzék kialakulása hosszadalmas folyamat, gyakran előfordul, hogy a baba felbillen, elesik, miközben az ülést gyakorolja. A fejének védelme érdekében fontos, hogy ha esik, ne túl kemény felületre essen, ám arra is figyeljünk, hogy a túl sok párna, puha takaró ne akadályozza őt a szabad mozgásban. Ugyanígy fel kell hívni a figyelmet a kényelmes ruházatra is. Bár manapság már szebbnél szebb ruhakölteményeket vásárolhatunk a gyermekünknek, az első szempont mindig a kényelmesség és a praktikum legyen.

A 9 hónapos baba – ha csak ki nem hagyja teljesen ezt a lépcsőfokot - már minden bizonnyal ügyesen mászik négykézláb, sőt olykor fut is. Örömmel játszik fogócskát, akár mi kergetjük őt, akár ő bennünket. Valószínűleg az egyedül ülés technikáját is kifejlesztette már, de az egyensúlyának megtartása érdekében még a lábait kissé behajlítva tartja. Ha felbillen, egyre többször képes a kezeivel megtámaszkodni, de a fejecske védelméről még mindig gondoskodni kell. Szintén kedves játék ebben az időszakban a tárgyak eldobása, majd visszakérése.

A kisbabánk 10 hónapos korára már egyre inkább kisgyerek, mint baba. Négykézláb mászva bejárja a lakást, majd hamarosan megkapaszkodva feláll és elindul. A felállásból történő visszaülés még nem, vagy nem biztonságosan megy, ezért ebben az időszakban is gyakoriak az esések. Miközben szobáról szobára halad a lakásban, fejlődik a térérzékelése. Ha elindul is a baba, ebben a korban még nincs szükség cipőre. Amennyiben a lábak védelme, vagy a felfázás miatt mégis úgy döntünk, hogy vásárolunk cipőcskéket, válasszunk kényelmes, kerek orrú, puha talpú lábbelit. A tárgyakat egyre kevésbé veszi a szájába, helyette a kezével igyekszik minden hasznosat megtudni róluk. Mindkét kezét használja, akár külön-külön is, és eléri a kiszemelt tárgyat, akár mászni, akár magasra nyújtózni kell is érte.

Már sem az ülés, sem a mászás nem jelent gondot, sőt gyermekünk olyan gyorsan közlekedik, hogy olykor nem győzzük utolérni. Kicsinyünk folyamatosan mozgásban van, odamászik a bútorokhoz, megkapaszkodik, feláll, el is indul, de az egyensúlyát állásban még nehezen találja, ezért gyakran fenékre huppan. Általában oldalazva teszi meg az első lépéseket, de ha a kezét fogjuk, már egyenesen is képes haladni. A kezeit egyre tudatosabban használja, már az ujjaival sem csipesz-szerűen, hanem kissé begörbített tartásban fog. A kanállal egyre ügyesebben találja meg a száját.

A nyak, a törzs, a végtagok izmai már mind elég erősek ahhoz, hogy a gyermek képes legyen egyedül felállni és lépéseket tenni. Az igazi totyogós időszak körülbelül másfél éves korban érkezik el. Azok a kicsik, akik már önállóan lépegetnek egy éves korban, még mindig előszeretettel ereszkednek négykézlábra.

A leírtak természetesen csak általánosan értendőek. Az egyes babák fejlődése között hatalmas, olykor hónapokban mérhető különbözőségek lehetnek. Ha a gyermekünk nem ennek megfelelően fejlődik, semmi ok a kétségbeesésre. Ugyanígy fölösleges és káros, ha más kisbabákkal hasonlítgatjuk össze a gyermekünk előrehaladását. Minden baba önálló egyéniség, és ha a mozgásfejlődésében átmeneti lassulást tapasztalunk is, biztosak lehetünk benne, hogy óriási mentális változásokon megy keresztül a gyermekünk. Aggodalomra csak abban az esetben van ok, ha a baba kedvetlen, és az akarat sincs meg benne a mozgásra. Ekkor haladéktalanul forduljunk gyermekorvoshoz!
OLVASS TOVÁBB!
Hogyan készülhet fel egy pár testileg és lelkileg az asszisztált gyermekvállalásra?
Az asszisztált gyermekvállalásra történő felkészülés sok pár számára jóval többet jelent néhány vizsgálatnál és időpont-egyez...
GYERMEK3 dolog, amit nem minden anyuka figyel, amikor iskolatáskát választ
Az első iskolatáska kiválasztása izgalmas családi program, de a gyermeknek általában a szín, a minta és a kedvenc mesehős a legfontosab...
GYERMEKHalottak Napja gyermekszemmel - Avagy gyerekkel a temetőben
A boltok, áruházak polcai hetek óta tele vannak mécsesekkel, gyertyákkal. Ma van a Mindenszentek Ünnepe, ami hivatalosan az üdvözült lel...
A tudatos szülők erre is gondolnak a babaszoba kialakításakor
A babaszoba kialakításakor könnyű elveszni a színek, bútorok és dekorációk között, pedig a valóban jól működő tér ennél többrÅ...
GYERMEK4 tévhit a beszédfejlődési zavarokról
A beszédfejlődési zavarokkal kapcsolatban sokféle tévhit él még a köztudatban, amelyek hátráltatják a korai felismerést és a megfele...
GYERMEKA Topgal figyelmeztet - A magyar gyerekek 30%-a túl nehéz iskolatáskát visel
A magyar gyerekek majdnem harmada túl nehéz iskolatáskát visel. Ez nem csak kényelmetlenség – a gerincet értékű károsodás évekig ta...
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK