Hatalmas csalódást okozol a csemetének, ha ezt mondod a Mikulásról

A posták is zsúfoltabbak ilyenkor, hiszen temérdek levél érkezik be, amely Lapföldre van címezve. Szülőként nem is olyan egyszerű dolog ez. De gondolj csak vissza egy kicsit a gyermekkorodra. Emlékszel, hogy te is mennyire vártad a Mikulás estét? Lehet, hogy szüleid máskor soha nem tudtak rávenni a cipőpucolásra, de erre az estére, akár egy órán keresztül sikáltad a bakancsodat. Ez a várakozás maga volt a csoda.

A 3-5 éves korszakban a gyerekek egy mesevilágban élnek. Bármit képesek elhinni, elképzelni, hisznek a varázslatban, számukra a csodák a mindennapokat képezik. Ha azt mondanánk nekik ebben a korban, hogy márpedig a Mikulás nem létezik, pont olyan lenne, mintha a meséktől, tündérektől, manóktól fosztanánk meg őket, hiszen azok sem léteznek, de a gyerekek mindennapjait képezik. Ezt a mágikus gondolkodás korszakának nevezik, hiszen amit ők elgondolnak, elképzelnek, azt szentül hiszik, sőt meg vannak győződve, hogy úgy is van. Pontosan ilyen a Mikulás is. Minden gyerek rengetegszer elképzelte már, hogy a Mikulás a kéményen csúszik be a lakásba...

7 éves kortól a gyerek eljut egy olyan érettségi szintre, hogy el kezd gondolkodni a logikai összefüggéseken és rájön, hogy ez időben és térben sehogyan sem lehetséges. Ekkor elillan a varázslat és kérdezősködni kezd. Itt már nem kell titkolózni szülőként. Először egy kis csalódottság lehet a gyerekben, de ezt hamar megérti és felfogja. Nem szabad ekkor már tovább „hazudozni" neki.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy soha ne kerüljön elő az a mondat, hogy „...ha nem viselkedsz jól, a Mikulás nem hoz semmit!" Az ajándékozás nem lehet a nevelés eszköze, ez önzetlenül történik. Hatalmas csalódás lehet ez a gyermeknek, amivel sok mindent kegyetlenül lerombolhatunk benne.