Ahogyan már többször írtunk erről, a szopás egyfajta aktív étkezés. De a mesterségesen táplált kisbabák evéskedvét is fokozza, ha nem passzív befogadó, hanem aktív résztvevője az étkezésnek. Ha minden falat szájba tétele előtt megmutatod a csecsemőnek a kanalat, hamarosan már a kanál láttán nyitni fogja szájacskáját, ha úgy viszed a szájához a poharat, hogy az ő keze is ráférjen, egyre gyakrabban fogja meg, és próbálja tartani, önállóan inni belőle. Ha tehát a kisbaba cselekvő részese az evésnek, és nem passzív befogadó, akibe szabályosan belekanalazod vagy öntöd az általad szükségesnek vélt táplálékmennyiséget, akkor az ő sajátos étvágya fogja meghatározni az elfogyasztott étel mennyiségét.

Már a néhány napos újszülött is kifolyatja szájából a felesleget

Ha megnézed a kisbabádat szopás közben, láthatod, hogy amikor már nem étkezési célból van a melleden, csak cumizik, szépen lassan kifolyatja szájából az anyatejet, ha az sok neki.

Az „elég”, „nem kérem” kifejezésre juttatása később nagyon változatos lehet. A kisbaba ilyenkor elfordul az ételtől, száját nem nyitja ki, ha közeledik felé a kanál, vagy helyette az ujját veszi a szájába, visszaköpi az ételt, eltolja a poharat, stb. Ahány csecsemő, annyiféleképpen fejezheti ki, hogy befejezné az étkezést – a szokásait, jelzéseit ismerő édesanya dolga, hogy ezt észrevegye és abbahagyja az etetést.

Erőszak a kisbaba étvágya ellen

A „csak még egy kanállal anya kedvéért” kérés, unszolás, jutalmazás is erőszak a csecsemő étvágya ellen, nemcsak a drasztikusabb módszerek, a tényleges „tömés”. Ennek eredménye, hogy gátlás alá kerül a természetes táplálási ösztön, az evés tehát nem öröm, hanem hadiállapot lesz, ahol az édesanya a gyermeke ellenfelévé válik. Erőszak tehát, amit a szeretett szülőtől kell elviselnie a csecsemőnek. Később így nemcsak étvágytalan, rosszul evő, de dacos gyermek válhat belőle.

Gyakran nevezik jó vagy rossz evőnek a gyerekeket

Ez az ítélkezés mindig az elfogyasztott ételek mennyiségéből, az étkezéshez való hozzáállásból fakad. Pedig a gyermek evéséből, étvágyából legfeljebb a szülőt lehet megítélni: mennyire segítette vagy rontotta, hogy az evés öröm maradjon a csecsemő számára.