Szabó Anna
Ettől csak az lehet rosszabb, ha a kisgyerekünknek van antiszociális hangulata. Márpedig ez előfordul - nálunk nem is túl ritkán. Arról a jelenségről beszélek, amikor a gyerek kinyitja a szemét az első napsugarakkal egy időben, mosolyog egyet, majd azonnal legörbül a szája, és attól fogva a nap végleg el van baltázva. Visít, ha leteszem, de fészkelődik, ha ölben van. Szemrehányóan kiabál, ha a járókában körberakom a kedvenc játékaival, de semmit nem akar játszani, ha leülök mellé. Ebédidőben türelmetlenül cibálja a ruhámat, de egy falatot sem hajlandó enni a gondosan elkészített ételből. Rázza a babakocsit sétára felszólítva, de az utcán üvölt, és ötméterenként letépi a sapkáját. S ez az áldatlan állapot tartja magát egészen estig, sőt olykor még éjszaka is, a szerencsétlen szülő pedig már azt sem tudja, az orvost hívja, vagy a nevelési tanácsadót, esetleg mindjárt a gyámügyet, hogy gyorsított eljárással elvetesse magától önnön gyerekét, hiszen nyilvánvaló, hogy egy szülői csőd, nem más…
Ilyenkor aztán jön a találgatás: mi a fene lelte ezt a gyereket? Az anyaszív megpróbál a saját tapasztalatokra (meg a másokéira, amiket a különböző „szakmai” fórumokon szerzett) hagyatkozni, s a gyakorlatias megoldásokat kombinálja a pszichés ráhatással. „Aludnál még?” – teszi fel a gyöngéd kérdést, s kérés nélkül kínálja fel altatóul a mellét, melytől azonban sündisznócskát játszó gyermeke messzire fut. Így anyának sem jut a rendkívüli heverésből, pedig igazán nem lenne ellenére… „A fogacskád fáj? Megálljatok, fogacskák, most majd jól elbánunk veletek!” – s a fogzáskönnyítővel még inkább felhergelve a gyereket (szeretné ugyanis egy erős szívással egyszerre kiüríteni a tubust) rájön, hogy öngólt lőtt. „Csak nem kapott huzatot a füled?!” – rémüldözik a mindenre gondoló anya, és egy masszőr alaposságával nyomkodja körbe a sivalkodó poronty koponyáját, különös figyelmet szentelve a fül környékének. „Akkor csak a séta segíthet!” – hangzik el a végszó, s a séta valóban segít, ha máson nem is hát a szomszédokon.

Az apa, aki a napjai nagy részét a belvárosi munkahelyén tölti, emberekkel kommunikálva, valamelyest másképp közelíti meg a problémát. Például eszébe sem jut, hogy a sírós gyereket kiadós sétával nyugtassa meg. Neeem, csak az kéne! Sokkal célravezetőbbnek gondolja, ha betesz egy zenei DVD-t (lehetőség szerint ritmusos „tucc-tucc” zenékkel), és a nyilvánvalóan túlpörgött gyereket egy kis hancúrozással nyugtatja meg. A módszer valóban hatékony – minden olyan esetben, amikor a gyereknek van kedve zenét hallgatni. Ám az antiszociális napok nem ilyenek, ezért jöhet apa következő aduásza: az internet. „Hű, odanézz, mit találtam neked!” De 15 hónapos korban még viszonylag kevés interneten fellelhető anyag köti le az ember figyelmét (szerencsére), ezért apa jobb híján meccset nézet a lányával. Futnak, rúgnak, gurul a labda: ez nyújt pár perc pihenőt a szülőknek, hogy aztán újra kezdődjön az őrület. Apa végül előáll a tuti recepttel: „Álmos ez a gyerek, altasd el!” – s ezzel a felelősség le is került a válláról.
Ha a nap önmagában nem lett volna elég zűrös, akkor délután biztosan meglátogatja egy szem kisunokáját a Mama. A „csata” már azon a ponton el van veszejtve, amikor az alig betoppanó nagyszülő a gyereknek szegezi a kérdést: „Ugye szeretsz engem?!” Persze, melyik gyerek ne szeretné a nagyanyját? No, de melyik szereti, ha ezt rendszeresen bizonygatnia is kell? Ez a gyerek biztosan nem, amire ékes bizonyíték a hisztérikus sírás, melyet legalább 30 percig nem hagy abba, kiváló alkalmat adva ezzel a Mamának arra, hogy előszedegesse a jól bevált, de 35 éve feledésbe merült gyermeknevelési-gondozási elveit. „Mikor tetted tisztába?” – kezdődik a merevmosolyba ragadt anya „kihallgatása”, s a kedélyek (de nem a gyerek!) megnyugtatása végett újra pelenkacsere következik. „Mikor evett?” – így hát előkerül a cumisüveg, a bébipüré, a tejpép és a krémtúró, további hisztiket generálva. „Szomjas!” – pattan ki az isteni szikra a Mama fejéből, majd hamvába hullva kialszik. Mégsem szomjas. Sőt nem is lázas, és játszani sem akar, és akkor is bőg, ha kisördögök potyognak az égből – meg akkor is, ha nem. Mama végszava: „Melege van, és különben is rettentően száraz itt a levegő!” – ennyiben maradunk hát, s ezen még az sem változtat, hogy évek óta küzdünk pára okozta penésszel…

Bizony, bárkivel előfordulhat, hogy bal lábbal kel fel, undok és minél többen keresik a kedvét, annál undokabbá válik. Ráfoghatjuk ezt az előző napi vacsorára, a szélre, az időjárási frontokra, vagy a szomszédra, aki folyton zörög. A valóság mégis az, hogy ezeket a napokat egyszerűen túl kell élni. Úgyis eljön majd a következő nap, amikor egy mosolygós gyereket találunk az ágyban, s ez a mosoly akkor már biztosan kitart estig.
OLVASS TOVÁBB!
Hogyan készülhet fel egy pár testileg és lelkileg az asszisztált gyermekvállalásra?
Az asszisztált gyermekvállalásra történő felkészülés sok pár számára jóval többet jelent néhány vizsgálatnál és időpont-egyez...
GYERMEK3 dolog, amit nem minden anyuka figyel, amikor iskolatáskát választ
Az első iskolatáska kiválasztása izgalmas családi program, de a gyermeknek általában a szín, a minta és a kedvenc mesehős a legfontosab...
GYERMEKHalottak Napja gyermekszemmel - Avagy gyerekkel a temetőben
A boltok, áruházak polcai hetek óta tele vannak mécsesekkel, gyertyákkal. Ma van a Mindenszentek Ünnepe, ami hivatalosan az üdvözült lel...
A tudatos szülők erre is gondolnak a babaszoba kialakításakor
A babaszoba kialakításakor könnyű elveszni a színek, bútorok és dekorációk között, pedig a valóban jól működő tér ennél többrÅ...
GYERMEK4 tévhit a beszédfejlődési zavarokról
A beszédfejlődési zavarokkal kapcsolatban sokféle tévhit él még a köztudatban, amelyek hátráltatják a korai felismerést és a megfele...
GYERMEKA Topgal figyelmeztet - A magyar gyerekek 30%-a túl nehéz iskolatáskát visel
A magyar gyerekek majdnem harmada túl nehéz iskolatáskát visel. Ez nem csak kényelmetlenség – a gerincet értékű károsodás évekig ta...
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK