Amikor a társból szülő válik...

Társsá válni

Kétségtelenül boldogító érzés lehet a „meglátni és megszeretni”, ám ahhoz, hogy egy pár igazi társsá váljon, ettől jóval több időre, és belső munkára van szükség. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az első látásra kialakuló szerelemből nem válhat idővel tartós, jó kapcsolat.) Általánosságban a társakról elmondható, hogy vannak közös céljaik, életüket közel azonos elvek szerint élik, az érdeklődési körük hasonló, bíznak és hisznek egymásban, képesek higgadt beszélgetésekre nehéz helyzetekben is, és nem riadnak vissza az esetleges kompromisszumok megkötésétől. 

Miért fontos mindez? A közös célok azt feltételezik, hogy a társak hosszú távon terveznek a másikkal. Ha szerepelek a társam jövőre vonatkozó terveiben, akkor valószínűleg fontos számára, hogy minél tovább együtt maradjunk. Az eltérő elvrendszer komoly vitákat szülhet a hétköznapokban: ő rendmániás, nekem belefér egy kis lazaság; ő elvárja, hogy ne menjek nélküle szórakozni, nekem szükségem van a kikapcsolódásra, stb. A bizalom nemcsak a párkapcsolatnak, hanem minden más kapcsolatnak is az alapja. Aki nem bízik a partnerében, féltékenységével, gyanakvásával még a legtürelmesebb embert is az őrületbe kergetheti. Nincs olyan kapcsolat, amelyben ne adódnának olykor hullámvölgyek, hosszabb-rövidebb ideig tartó nehéz helyzetek. Az együtt maradás szempontjából létfontosságú, hogy ezekben az időkben képesek legyünk úrrá lenni indulatainkon, félelmeinken, és józanul tudjunk beszélgetni a társunkkal. A kommunikáció egyébként a csendes napokon is nélkülözhetetlen. Ha nem szánunk elegendő időt a hétköznapok eseményeinek, saját belső harcainknak a feldolgozására, s ebbe nem vonjuk be társunkat, hosszú távon komoly károkat szenvedhet a kapcsolat.

Szülővé lenni

A szülőségre való felkészülés már akkor elkezdődik, amikor egy pár megtudja, hogy gyermeket vár. Szülővé lenni azonban ettől jóval összetettebb folyamat, amely még a baba megszületésével sem ér véget. Mindenki találkozott már életében csecsemőkkel, és csecsemős családokkal. Rokonoktól, ismerősöktől, könyvekből, vagy az internetről kéretlenül is özönlenek az információk, melyek segítséget nyújthatnak a fiatal szülőknek e nehéz szerep elsajátításában. Ám bárki, bármit mond, tudnod kell, hogy a szülőségre igazán felkészülni lehetetlenség. Hiszen ki tudná előre megjósolni, hogy milyen lesz a ti kisbabátok? Ki látná a jövőt, hogy kijelenthesse: te így, vagy úgy fogsz reagálni bizonyos helyzetekben? Ezért ne ijedj meg, ha az első időkben váratlan nehézségekbe ütköztök, s nem sikerül minden problémát azonnal és flottul megoldanotok. Mi változik meg az életetekben a gyermek érkezésekor? Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden. Ezentúl máskor (és másképp) fogtok aludni, étkezni, kikapcsolódni, másként tekintetek majd a világra, s ezzel együtt önmagatokra és a kapcsolatotokra is.

A szex vajon mi?

A szülést követő 6 hetes időszakot gyermekágynak nevezik. Ezekben a hetekben az új család összeszokik, az anya és a baba egymásra hangolódik, (jó esetben) rutinná válik a szoptatás, és persze a kismama szervezete is regenerálódik. A 6 hét elteltével aztán újra bevethetitek magatokat az életbe és a hitvesi ágyba. Legalábbis elvileg. A gyakorlat azonban a legtöbb esetben mást mutat. Véget nem érő szoptatásokat, szinte állandó babasírást, kimerült szülőket, akiknek legfeljebb az utolsó gondolatuk elalvás előtt, hogy „De jó lenne összebújni egy kicsit…” Ne legyen bűntudatod, ha veletek is ez történik! Az egykor mindennapos párnacsatákat ugyan nem helyettesíti, de a kötődést, meghittséget segít fenntartani, ha legalább beszélgettek a szexről. Ne feledjétek, hogy ez az időszak sem tart örökké, begyógyulnak majd a szülés közben szerzett sebek, a baba előbb-utóbb meg tanul aludni, és akkor végre enyhülni fog a kezdetben túlzott figyelem, melyet rá fordítottatok. Ne akarjátok a múltat görcsösen visszahozni! Helyesebb, ha úgy tekintetek egymásra, mintha újra ismerkednétek. Nem biztos, hogy amit korábban kedveltetek, az most is örömet okoz, és szinte száz százalék, hogy a gyermek első önálló nyaralásáig lemondhattok az ágyban töltött hétvégékről. Helyette azonban lehetőségetek van új élményeket felfedezni, s ajándékként örülni minden szerelmes percnek. 

Köztudott, hogy a szoptatás rossz hatással van a szexuális vágyra, s emiatt gyakori, hogy a kismamák nem kívánják az együttlétet. De mi a helyzet az ifjú apákkal? Bár biológiailag semmi sem indokolja vonakodásukat, könnyen előfordulhat, hogy éppen a férfi az, aki egy időre visszavonulót fúj. Légy türelmes! Az új helyzet a kispapa számára sem könnyű. Míg eddig kettesben voltatok, s a lakás akármelyik zugában egymásnak eshettetek, addig most ott szuszog a közelben egy apró lény, aki ráadásul bármikor felsírhat, tönkre zúzva ezzel a meghitt pillanatokat.

Jó szülő és jó társ?

Talán az első időkben úgy tűnik, hogy e kettő eleve kizárja egymást. Ez azonban szerencsére nem így van. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, de nem is lehetetlen. Először is tisztázzátok magatokban, hogy minden szülő jó szülő, aki odafigyel a gyermekére, és megpróbálja testi és lelki szükségleteit a tőle telhető módokon kielégíteni. Tudnotok kell, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindent azonnal és jól kell csinálnotok. Jó szülők vagytok, ha akkor is szántok időt a gyermeketekkel való közös játékra, amikor ő már egyedül is elvan, vagy képes végignézni a mesét a tévében. Az, hogy a gyerek nem lóg egész nap a nyakadon, nem jelenti azt, hogy nem is vágyik már a törődésre, az együtt játszásra. 

Attól, hogy lett egy (vagy több) gyermeketek, ne szűnjetek meg egymás férje és felesége (társa) lenni! Ezeket a szerepeket nemcsak az ágyban gyakorolhatjátok. Bátran öleljétek meg egymást a kicsi előtt, fejezzétek ki szereteteteket és tiszteleteteket szavakkal, érintésekkel, mosolyokkal! A gyermek lelki fejlődését is támogatja, ha azt látja, hogy szülei szeretik és megbecsülik egymást. Amikor pedig ő már elaludt, töltsetek minél több időt együtt, odafigyelve egymásra! 15 perc őszinte beszélgetés többet adhat, mint egy feszültségben együtt töltött nap.