A kisfiú, aki emlékszik a múltjára, és a nagyapjára, akit soha nem láthatott

Ha a gyerekek emlékeznek a múltbéli eseményekre, tapasztalatokra, a legtöbb szülő azonnal úgy állítja be, hogy csak képzelődnek. Érthető a reakció, fontos azonban, hogy meghallgassuk a kicsit, ha konkrét történettel áll elő, melyek számára érzelmekkel bírnak, és létfontosságúak. A legtöbb gyerek ugyanis abban a pillanatban említést tesz valahogy az előző életéről, ahogy képes beszélni.

Gus a nagyapja után kapta a nevét, mely az August név a rövidítése. Amikor a család a nagypapáról beszél, Gus azon nyomban izgatottá válik. Képes a legapróbb részletet is világosan felismerni, például több fotón is felismeri egykori nagyapját, mikor az még kis gyermek volt. Sőt, egy képen egyszer egy autót is kiszúrt, amely nagyapja első autója volt. Ez már felettébb furcsa, nem igaz?

Gus állítja, hogy a húga (nagynénje) meghalt, és azt is tudja, hogy jelen pillanatban a halak között van. Ez valóban így van, ugyanis a nőt meggyilkolták és testét beledobták a tengerbe, a San Fransisco öbölnél! Honnan tudná ezt egy gyerek? Soha, senki nem mondta el neki, így mindenkit megdöbbentett a kijelentés.

Ami még figyelemre méltó és egyedülálló ebben a történetben, hogy a nagypapa egy évvel azelőtt halt meg, hogy Gus megszületett, tehát a kisfiú soha nem találkozhatott vele, mégis olyan információkat tud róla, amiket soha, senkitől nem hallhatott. Lehet, hogy most visszatért? A gyermek határozottan állítja, hogy ő volt a saját nagyapja. Gus egyszer megemlítette édesanyjának: „Tudod, mikor meghalunk, egyszer újra együtt leszünk. Valaha felnőtt voltam, de most újra gyerek vagyok!"