A szülőket sok esetben megosztja a kérdés, vannak, akik inkább a pozitív, mások inkább a negatív oldalát látják a képernyő előtt ücsörgésnek. Ami viszont bizonyos, hogy a gyermek agressziós szintjére mindenképpen hatással van mind a televízió, mind a számítógépes játékok. Ez utóbbiak inkább kisiskolás kortól bűvölik el a gyerekeket, míg a tévé már az egész pici babák figyelmét is megragadja, műsortól függetlenül.

A virtuális játékok varázsa

A szülői minta rendkívül meghatározó, ez egyértelmű. Amennyiben a munkánk azt kívánja, hogy még otthon is a billentyűzetet püföljük, és mindezt akár órákon át, ez a gyermeket is kíváncsivá teszi, ő is szeretné kipróbálni azt, amire a gépnek „szüksége van”, vagyis az irányítást. Pláne, ha van olyan családtag, például nagyobb testvér, aki nem munkára, inkább kapcsolattartásra, vagy éppen véget nem érő játékra használja azt. És a példa bizony ragadós…

Ami a játékokat illeti, ezek olyan képzeletbeli világba repítik a gyerekeket, ahol ők a legyőzhetetlen harcosok, vagy ha kislányok öltöztető játékára gondolunk, akkor ott bárkiből csinos divatbaba lehet. Mindezek tetejébe a játék oly mélyen magába szippanthatja őket, hogy ha közben a nevükön szólítjuk is őket, meg sem hallják, sőt a játék végeztével kell egy kis idő, mire visszatérnek a valóságba.

Az általános iskolás gyerekek még labilisak, épp ezért nagyon ügyeljünk arra, hogy ha be is engedjük őket a virtuális világba – akár játék, akár internetezés címén -, hogy milyen tartalmakat látnak. Ne csupán a tiltáson legyen ilyenkor a hangsúly, üljünk le és beszélgessünk el többször is a gyermekkel arról, hogy mi és miért lehet számukra káros és veszélyes. Így megelőzhetjük azt is, hogy később szakemberhez kelljen fordulni azért, mert a gyermek már nem eszik, nem alszik, gorombán viselkedik, és alig várja, hogy az iskolából hazatérve benyomja a számítógép gombját.

Vannak szerencsére olyan játékok is, amelyek nem erőszakosak, épp ellenkezőleg, remek készségfejlesztők, ilyenek a logikai játékok, a kvízjátékok vagy kisebbeknek mondjuk a színezők. Ezekkel együtt is játszhatunk, szülő és gyermek, tippelve vagy kitalálva a helyes választ.

Egyes szülők hasznos dolognak tartják a számítógépet arra nézve is, hogy manapság már mindenhol gépek vesznek bennünket körül és számos munkahelyen alapkövetelmény a legalább felhasználói szintű informatikai tudás. Viszont a mostani gyerekek már mindenütt tanulják ezt a tantárgyat, így amire szükségük lesz, majd iskolai keretek között elsajátítják.

A másik mumus, a tévé

Nem egy családban már szinte ahány helyiség, annyi tévé, és nem meglepő, hogy a mai gyerekek egy szempillantás alatt megtanulják a távirányító, vagy akár a mobiltelefon kezelését. Saját környezetemben is van olyan picur, aki már 7 hónaposan kezelte a távirányítót, sőt be is programozott rajta ezt-azt, aztán pedig felhívta a nagymamáját apukája telefonjáról. Nyilván nem tudatosan tette mindezt, de nyilvánvalóan kitűnik, hogy a technika vívmányai már bűvkörükbe vonták.

Fontos, sőt legfontosabb akkor itt is a jó példa. Ha a gyermek azt látja otthon, hogy a szülő hazaérve a munkából azonnal a távirányítóért nyúl és válogatás nélkül mennek a műsorok, „mindegy, csak szóljon valami” alapon, akkor ő is hajlamos lesz ezt a mintát követni. Ezek után ne csodálkozzunk, ha a csemete a szobájába érve szintén tévézéssel töltené el az időt és nem a lecke megírásával, megtanulásával, vagy épp játékkal, olvasással.

Ha kisebb a gyermek, akkor az okozhat problémát, ha a szülő elektromos babysitterként használja a mesecsatornákat. Ez utóbbiakkal kapcsolatban is lehetnek nyilvánvaló fenntartásaink, mert rajzfilm címén nagyon sok mindent leadnak a különböző kereskedelmi televíziók. És valljuk be, nem volt ez mindig így, mert volt idő, amikor még egy, majd két magyar nyelvű csatorna működött és hétfői napokon adásszünetet tartottak.

Az akkori kicsik többet játszottak, beszélgettek a szüleikkel, vagy csak fociztak a többiekkel a téren. Gyakrabban segítettek a ház körül, vagy sütöttek sütit a nagyi irányítása mellett. Persze, akkoriban, nekünk szülőknek is több időnk és energiánk volt. De mi is kevesebbet ültünk a fotelban, vagy ha mégis, akkor is inkább könyvvel, folyóirattal a kezünkben kuporodtunk oda. Az energiára visszatérve érdemes megjegyezni: ha hosszan bámuljuk a képernyőt, az nemcsak a szemünknek árt, de rengeteg energiát is kiszív belőlünk.

Fontos lenne, hogy válogassunk a műsorok kínálatából, ne csak a csend elűzését szolgálja a televízió. Ha ez utóbbi a célunk, akkor hallgassunk inkább zenét. Amennyiben találtunk a gyermekünk számára is nézhetőt, legyen az egy kedves bábfilm vagy egy ismeretterjesztő adás a sünről, üljünk oda mi is, és nézzük a csemeténkkel együtt. Így ha valamit nem ért, meg tudja kérdezni, illetve a végén meg tudjuk beszélni a látottakat. Nem beszélve arról, hogy ha az ártatlannak tűnő cím mégis olyan mesét rejt, amiben agresszió vagy más nem kívánatos viselkedés szerepel, netán a nyelvezete nincs rendben, gyorsan csatornát válthatunk.