Egy szülő szemszögéből nézve egy gyermek mindig is az ő védtelen „kisbabája" marad, akiért bármilyen áldozatot képes meghozni évek múltán is. Azonban elérkezik az az idő, amikor majd egyre jobban és többször igényli az önállóság útját, és anya meg apa sem lehet már vele a nap 24 órájában.

Nem könnyű feladat eldönteni, hogy mikor is van itt az ideje, úgy, hogy nem kell közben azon idegeskedni, hogy kárt tesz magában. Általában akkor kezdjük fontolóra venni, amikor nincs tanítás, vagy iskola után, amikor a felnőttek még munkában vannak és a gyermeknek nincs hová mennie. Mielőtt belevágunk, nem árt egy kis elővigyázatosság és felkészültség.

Az első lépés

Az első lépés felismerni azt, hogy gyerekünk készen áll-e erre a feladatra, amihez fontos az önállóság és határozottság. Ha elég bátor már ahhoz, hogy segítséget kérjen valakitől, és képes arra, hogy egyedül is elfoglalja magát állandó felügyelet nélkül akkor elérkezett az ideje. Mivel egyforma gyerek nincs, így mindegyikre más szabályt kell alkalmazni.

Ne nélküle hozzuk meg a döntést, hiszen ha azt állítja, hogy félne egyedül és nem tudná, hogy mit kezdjen magával, nem érett még meg erre a lépésre. Ne erőltessük rá, ha nem akarja, különben a lelke örökre sérülhet. Előbb-utóbb úgyis eljön az, amikor tiltakozni fog az ellen, hogy valaki vigyázzon rá, hiszen már elég nagynak tartja magát az egyedülléthez.

Számít a kor?

Míg a gyerekek zöme már 8-9 évesen képes az önállóságra, gond nélkül magukra lehet hagyni őket, akadnak olyanok, akik a legnagyobb igyekezetük ellenére is állandóan kalamajkába keverednek. Ez annak köszönhető, hogy lelki és szellemi érettségük nem egyformán fejlődik, eltérések vannak az azonos kor ellenére is, ami nem jelent problémát.

Lassan és biztosan!

Fokozatosan tudatosítsuk, hogy elérkezett az az idő, amikor már nincs mindig valaki vele és néha csak ő lesz otthon. Érdemes eleinte csak rövid időre elmenni otthonról, mondjuk fél órára, hogy ne egyből a mélyvízbe dobjuk. Tartsuk be az időkorlátokat, ha megbeszélünk egy órát, azt vegyük is komolyan. Legyen mindig elérhető valaki a számára. Ha már tudja használni a telefont az jó, hiszen így néha mi is rácsöröghetünk, vagy akár egy szomszédot is megkérhetünk, hogy pillantson néha rá.

Felkészülni a legrosszabbra is!

Bár szeretünk abban a tudatban élni, hogy nem történhet semmi baj, azonban ennek mindig fennáll a veszélye. Legyen szó egy áramszünetről, csőtörésről vagy rosszulléttől, tudja, hogy mi az első teendője, ne kétségbeesetten és tehetetlenül üljön a négy fal között.

Szögezzük le a szabályokat!

Jó, ha tisztában van azzal, hogy bár övé az egész ház, ez nem feltételezi azt, hogy mindent szabad. A felmerülő kérdéseket, mint például, hogy elhagyhatja-e a házat, hívhat-e fel barátokat, kinek nyithat ajtót, milyen elektromos eszközökhez nyúlhat, mindenképp beszéljük meg részletesen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy felnőtt segítsége nélkül megtanulja beosztani az idejét, a tanulás és a játék között. Egy unatkozó gyermek nemcsak önmagára nézve lehet veszélyes, de a környezetével szemben is, így győződjünk meg róla, hogy mindig akad valami elfoglaltsága.

Próbáljuk megtalálni az arany középutat, és ne hagyjuk túl sok ideig magára.