Kutyajó vacsora

Egyél egy jót, a vendégünk vagy a Restogabor Étterembe! Ha most helyesen válaszolsz néhány kérdésünkre, megnyerheted a 15.000 Ft értékű vacsorát 2 fő részére! Tovább a kérdőívhez >>

Talán ezért, talán a mangalicáért, már nem emlékszem pontosan, hogy miért, de az biztos, hogy nyakamba vettem a várost, és felkerestem a Restogabor éttermet. Újbudának ezen a részén még nem jártam, de jól tettem, hogy nekivágtam az ismeretlennek. Az újonnan épült lakópark amúgy is különleges és szép látvány, nem a szokványos elrendezés jellemzi. Rengeteg zöld, kisebb-nagyobb dimbek-dombok, szűk kanyargós utcák, patak, horgásztó…ezek mind-mind a látvány fontos elemei. Aztán, ahogy sétálgattam, megpillantottam az éttermet.
Szelíden és diszkréten, de határozottan emelkedik ki az épületek közül. Nem kellett belépnem ahhoz, hogy lássam és érezzem eleganciáját, letisztult stílusát. Első látásra meggyőződésem volt, hogy ez nem kutyabarát hely, a barátaim csak megvicceltek. Megnyugodtam, hogy Castort otthon hagytam, ez nem egy rottweilernek való hely. Hűűűű, magam előtt láttam a képet, ahogy megérkezem az 50 kilós kutyámmal és nem túl finoman kitessékelnek az étteremből. Ezzel ellentétben azonban más történt.

Megérkezett a felszolgáló és köszönés után az első kérdése az volt, hogy kutyával jöttem –e? Nem, otthon hagytam- válaszoltam picit bizonytalanul. Sebaj, de legközelebb vele jöjjek – válaszolta a pincér. Hát, akkor ennek fele sem tréfa, tényleg kutyák is járhatnak étterembe. Külön asztal és teríték ugyan nem jár nekik, de szebbnél szebb tálakból ihatnak, amíg a gazdi falatozik. És van mit falatozni, hiszen csupa-csupa különleges étel sorakozik az étlapon. Azon az étlapon, amit öröm lapozgatni, mert túl azon, hogy izgalmas ételek kínálják magukat, olyan esztétikai élményben lehet részünk, amit kevés étterem étlapja tud előidézni. Ez persze természetesnek tűnik, hiszen a design, az egység ezt kívánja meg. Kicsit sterilnek, feszengősnek tűnik az első percben, de hamar oldódik a hangulat, és én is egyre jobban éreztem magam. Főleg, amikor sikerült kiválasztanom, mivel fogom kényeztetni magam.

Mangalicát már olyan régen ettem, és az sem hagyott bennem maradandó emléket, gondoltam, most itt a remek alkalom egy újabb próbát tenni. A konfitált mangalicakaraj mogyoróhagymás pecsenyelével és burgonyapogácsával remek választásnak tűnt. Főleg, amikor megláttam a tálalását. Egyszerű mégis nagyon ízléses volt. Véletlenül sem járhat úgy az ember, hogy megbánja a választását. Néha átpillantottam a szomszédos asztalhoz is, s bár nem tudom, mi lapult a tányérokban, a látvány náluk is 10 pontos volt. Az én mangalicámnak viszont az íze is tökéletes volt.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy az utóbbi években csak szárnyast vagy halat fogyasztottam. Ezt a remek fajtát pedig figyelmen kívül hagytam. Gyermekkoromban rengeteg sertést fogyasztottam, és talán ezért éreztem úgy, hogy elég volt belőle annyi. De a mangalica más, ma már tudom.

A magyar nemesség kedvelt tenyészállata volt, így a XIX. században igen elterjedt fajnak számított a Kárpát-medence sertés-tenyésztői körében.
Magyarországon a XIX. század első felében tenyésztették ki, olyan szívós magyar fajták keresztezésével, amelyek a magyar vaddisznók háziasított utódaitól származtak.
A mangalicát a göndör gyapja teszi egyedivé, ezért sokan gyapjas disznónak is nevezik
A hagyományos sertésfajták közé sorolható, de ezek a fajták sokkal zsírosabbak, mint az újabban kifejlesztett keverékek. A mangalica szó zsíros disznót jelent. Ahhoz azonban, hogy a sertés húsosabb legyen, és kevésbé zsíros, a legkiválóbb minőségű takarmánnyal kell táplálni. A zsenge mangalicahúsnak erős, jellegzetes íze van. Sütéskor megőrzi zamatát, nem szárad ki és nem esik össze.

Főleg akkor marad porhanyós, ha konfitáljuk, vagyis zsírban főzzük lassan. Ez az eljárás nem új keletű, nagyanyáink tartósításra használták és nem így hívták, de ettől még többévszázados múltra tekint vissza. Ma azonban divatos néven divatos konyhatechnológiaként használják a legtöbb étteremben. Előnye még, hogy a lassú főzésnek köszönhetően a rostokat átjárják a fűszerek, és a hús eredeti íze is megmarad. Természetesen ehhez jó minőségű alapanyagra van szükségünk. Fontos tudni azt is, hogy főzzük, és nem sütjük. Ez hozzávetőlegesen 70-75 fokos maghőmérsékletet jelent. Hát igen. Pontosan így készült az én mangalicám is. A pecsenyelé és a burgonyapogácsa csak fokozta a hatást, tényleg nagyon finom volt és teljesen más, mint egy hétköznapi sertés. Az előtte elfogyasztott sajtkrémlevessel tökéletes harmóniában álltak, örültem, hogy hagytam magam rábeszélni. Nagyon belelkesedtem az élménytől, de a bátorságom odáig még nem ért el, hogy én magam is megpróbáljam otthon elkészíteni. Pedig számtalan jobbnál jobb recept segít a háziasszonyoknak, én mégis a Restogabor mangalicáját szeretem.

Távozásomkor már jócskán beesteledett, így még szebb volt minden. Az egyik asztalnál egy fiatal pár borozgatott, mellettük 2 uszkár ült boldogan és büszkén, hiszen ők már törzsvendégek.

Természetesen kutya nélkül is érdemes ellátogatni az étterembe, de, ha örökbe fogadsz egy kis árvát, sokkal boldogabb lesz az ebéded vagy vacsorád. Az örökbefogadásról bővebben honlapunkon olvashatsz. Gyere és segíts Te is! >>

Fotó: Restogabor Étterem