Guruló szőlőszemek

Ősz illat, puttonyok, az erjedő lé, a hangos nevetés… olyan gyermekkori emlékek, amiknek tulajdonosa boldogan tekint vissza a vidék sokat ígérő álmaira. Hungarikumnak nem nevezhető, de mégis nagyon sajátunkénak érezzük a szívet, észt kikezdő találmányt. Aki kicsit is ért a szőlőhöz, vagy az abból készült nedűkhöz tudja, milyen érzékeny jószág az. Ahogy ereimben szétáramlik a bódító boldogság, érzem a hosszú munka kínkeserves gyümölcsét minden cseppjében. Az ajándékul kapott felejthetetlen élmény mindenkinek mást ígér, de azon nem vitatkozhat senki, hogy a neme női. Kecses,magával ragadó – igazi csábító…

És, ha mindez nem lenne elég, íme egy részlet Hamvas Béla A bor filozófiája című művéből: "Minden bor egyéni. Minden borban (fajta, évjárat, táj, föld, kor) megismételhetetlen és utánozhatatlan géniusz él. A géniusz az olaj materializált alakja. Maszkja. A női test minden részének különös illata van, s ezt mással összetéveszteni nem lehet. Miért? Mert más-más kis daimón lakja. A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A kis tündérke el van bűvölve az örömtől majd meggyullad. Az emberben az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni."

Vetró Rita, főszerkesztő
és a Női Portál – A Nők birodalmának csapata