Tudod, csak nem akarod tudni!

A legtöbb módszer nem számol a legfőbb tényezővel, a fogyókúrázóval, illetve az elhízás valódi okával. Lett légyen a túlsúly oka betegség, lelki eredetű trauma, helytelen életvitel, aminek a következménye a rajtunk uralkodó úszógumi, bizony, amíg nem számolunk le a „démonnal” addig a karcsúság, az egészség utáni vágy és a Yoyo között ingadozunk- anélkül, hogy tudnánk róla!

Mitől alakult ki a túlsúly?

Mielőtt belevágunk egy újabb embert próbáló diétába, jó tisztázni az okait, hogyan jutottunk idáig - bár nem mentség, de mégis. Ikerkísérletekben résztvevők vizsgálata során a kutatók arra jutottak, hogy a túlsúlyért felelősek lehetnek a felmenőinktől örökölt génjeink is, bár nem felejtik el hozzátenni azt sem, hogy a családtól kapott minta is szerepet játszhat a kialakulásában. Erre szolgálnak például rögtön a „kövér szülők gyerekei”, akik megtanulják otthon, hogyan is kell „rendesen enni”, vagy éppenséggel magukat evéssel jutalmazni. Könnyű észrevenni rögvest az átmenetet, hiszen pszichés okai is lehetnek az elhízásnak. A gyakran étellel nyugtatott vagy jutalmazott gyerekek sokszor evéssel próbálják elnyomni, illetve szinten tartani a hangulatváltakozásaikat. Aztán az így kialakult túlsúlyt, vagy annak következményét az önértékelésben jelentkező problémáikat fogyókúrák sorozataival próbálják helyre állítani.

Nézz szembe a tényekkel, keresd a démonjaidat!

Aki evéssel jutalmazza és/vagy nyugtatja önmagát, annak egy drákói diéta büntetés, a zabálás viszont menekülés. Ennél is nagyobb a baj, ha a túlsúlyunkat szervi rendellenességeknek köszönhetjük, ugyan ezek nagy része egyéb tünetekkel is jár és szerencsés esetben kezelhető, mégis visszajutottunk a kiindulási pontunkhoz… miszerint, amíg nem derítjük ki, és nem kezeljük a kiváltó okot, addig a diétánk felesleges időpocsékolás. Talán elnézi a Kedves Olvasó, ha ma nem egy diétamintával vetítem elő a jövőt.

Egy bölcs öreg doktor szájából hallottam egyszer, hogy aki kövér, azt a halál gondolata sem riasztja vissza az evéstől. Mert az evés olyan örömforrás számára, ami erősebb a halálfélelemnél is. Nos, én a korai halállal nem riogatnék senkit, ellenben vázolnám, milyen előnyökkel jár, ha őszinték vagyunk magunkhoz, és megkeressük a „démonunkat”, Egy elhízott ember esélye, mint azt már előttem sokan elmondták, sokkal nagyobbak a különféle megbetegedésekre, de azt nem hangsúlyozta ki senki, hogy a gyógyulási esélyei is rosszabbak. Miért? Mert nagyobb az esély már a kövérség miatti egyéb betegségekre, mint az epe és májproblémák, kettestípusú cukorbetegség, vese vagy érrendszeri károsodás, esetleg magas vérnyomás, alvási légzéskimaradás-, ami műtétek esetében előzetes kezelést igényel, és ezzel ront a gyógyulás esélyein.

Mindezeken túl extrém túlsúlyosnak sem kell lenni egy jó kis izületi kopásért, deformálódásért. Az elhízás ugyan látványos esztétikai probléma, ugyanakkor van egy olyan része, amiről sokszor mélyen hallgatunk és ez az egészségügyi kockázata. Elhízottként az ember biztos benne, hogy ő pusztán az „innen-onnan jó lenne fogyni” kategória, elég lesz pusztán végigkínlódni egy jól megválasztott kúrát, és akkor néhány hét alatt megoldódik a gond. Ám ha ez így lenne, nem lenne dollár/yen/euro milliárdos üzlet elhitetni velünk, hogy ez ennyire könnyű. Vagy mégis? Akiben most szöget ütött a gondolat, hogy „Hol rontottam el?”, annak jobb vizekre evezett a képzeletbeli csónakja. Hiszen ha visszamegyünk az időben, és megtaláljuk azt a napot, amikor először a fogyókúrázás végtelen körébe léptünk, megtaláljuk az elhízásunk okát is. Ha pedig megtaláljuk az okát, és képesek vagyunk kezelni, vagy kezeltetni, akkor kiszabadulunk az evés kényszeréből, és felszabadultan, bármelyik hozzánk közelálló módszerrel leszámolhatunk – végleg - a testünket, lelkünket sanyargató zsírpárnáktól.