Nem akarok lefogyni! - Ettél már unalomból?

Ahogyan a nem dohányzók nem értik a dohányosokat, ahogyan az antialkoholisták megvetik a részegeket… a sovány énünk ugyanúgy taszítja a kétségbeesésbe lelkünknek azt a részét, amely a kövér énünket pátyolgatja. Bár a legtöbben doktorálhatnánk kalóriaszámításból, tápanyagszükségletből, sőt sokan akár duci tréningeket is vezethetnénk, mégis őrizgetünk egy titkot, ami nem enged szabadulni a zsírpárnáktól: nem akarok lefogyni! Hihetetlen, de az a bizonyos láthatatlan fal, amit oly sokan emelünk magunk köré, az bizony van, akinél látható: azok a kis gömbölyded zsírpárnák sokszor nem csupán a helytelen táplálkozás és mozgásszegény életmód jelei.

Életünk vakvágányai és a zsírpárnák

Jele lehet az önámításnak, az önértékelési zavaroknak, a bűntudatnak, a lelkiismeret furdalásnak, az önvádnak, a mellőzöttségnek, a mártíromságnak, a totális feladásnak és még számtalan olyan érzésnek, amik kapcsán önként vagy külső kényszer hatására az életünk vakvágányra siklik. Minél tovább vagyunk parkoló pályán, annál vastagabb lehet ez a „láthatatlan fal”, és annál nehezebb megtalálni és feltárni a kiváltó okot, ami az elhízáshoz vezet. Hozzáteszem, szerencsések azok akiknél „csak” elhízásról beszélünk. Hiszen magunk megnyugtatására számtalan más önsanyargatás is létezik, függőséget nem csak az evés adta megnyugtató érzések adnak… a cigaretta, az alkohol és a drogok is okozhatnak ilyen kényszert, ahogyan az öncsonkítás is. Ne vegyük félvállról azt, hogy mi csak bekapunk időnként pár falatot a magunk megnyugtatására, ha a probléma elhatalmasodik és a fogyókúrák nem vezetnek eredményre, akkor kérjünk segítséget.

Soha ne add fel!

Soha ne engedd, hogy valaki rendszeresen egy érzelmi bokszzsáknak használjon és rajtad vezesse le a feszültséget, amit magába gyűjtött. Sokan tévesen úgy értelmezik ezeket a „jó tanácsokat”, hogy mindig állj ki magadért, legyen tiéd az utolsó szó, és állj ki az igazadért. Véleményem szerint az ilyen segítségnyújtás nem a nullával egyenlő, hanem a mínusz eggyel, ugyanis nem előrébb visznek, hanem további frusztrációt okoznak. Önmagaddal légy tisztában, próbáld meg felismerni az olyan helyzeteket, amikor valaki azért próbál lábtörlőt csinálni belőled, hogy önmagát tisztázza saját maga előtt. Ilyenkor húzd ki magad, végy egy mély lélegzetet, és nyugtasd meg magad. Nem veled van a baj, a másik szorul segítségre. Ha akarod, tisztázd ezt vele, de szerintem annyira ez nem is fontos. A lényeg, hogy tudatosítsd magadban, ami történt az téged lényegében nem érint.

Ne ess az önámítás csapdájába!

Nem leszel sem több, sem boldogabb, ha azt hiszed, ezeket az érzéseket az áhított karcsúság fogja magával hozni! A helyes önértékelés és a boldogság hozadéka az álomalak. Keresd meg, mitől vagy boldog, mitől vagy hasznos és sokkal könnyebb lesz lefogynod. Ha esetleg ez nem sikerül varázsütésre, akkor légy kicsit megértő és türelmes magaddal szemben, sokszor nincs is semmi baj velünk, de úgy érezzük, nem felelünk meg a környezetünk által támasztott elvárásoknak… de hát azokból olyan sok van és annyira sablonosak! Akarsz megfelelni egy olyan sablonos és általános rendszernek, amivel magad sem értesz egyet? Ha nem, hát ne tedd! Ne legyen emiatt bűntudatod. Keress olyan elfoglaltságot, amiben jó vagy, keress olyan barátokat, akikkel egyezik az érdeklődési köröd, és akik elismernek, így egy csapásra kipipálhatsz egy olyan tényezőt, ami miatt ragadnak rád a kilók.

Vedd észre, ha szeretnek!

A család, a barátok a legnagyobb jó szándékkal terelgetnek, egyet azonban nem vesznek észre: ha nem sulykolnák belénk, hogy „csak picit kellene fogynunk, csak magunkért, csak az egészségünkért”, akkor elkerülhető lenne az állandó lelkiismeret-furdalás. Elkerülhető lenne az az érzés, hogy „még erre sem vagyok képes”. Légy okos és tudatosítsd ezt bennük, és megint kipipálhatsz egy lépést a listán. Ha megszabadulsz a felesleges önvádtól, nagy teher gördül le a válladról. Ne mondj le dolgokról vagy az álmaidról, csak azért, mert te kövér vagy, és a kövéreknek úgysem sikerül semmi… sőt, ha sikerül, akkor is csak kövérek és meg sem érdemlik, hogy boldogok legyenek. A lemondás, vagy az örömök átengedése azoknak, akik „tökéletesek” nem elegendő büntetés neked, ha ezt az utat választod tudat alatt, akkor életed végéig annyi örömöd marad, hogy mindig elmondhatod: te voltál a mellőzött második, harmadik hegedűs.

A lelki terhek cipelése ugyanannyi, vagy több energiát igényel, mint a sport, a kemény fizikai munka. Ha a nehezebb utat választod és takargatod a szégyenedet, a bánatodat és a sikertelenséggel palástolod a súlyfeleslegedet, akkor boldogtalan maradsz, és mindegy, hogy kövéren, vagy soványan. Ennek tudatában nézz mélyen magadba, nem fogsz ott mást találni, mint egy riadt, de gyönyörű nőt, akinek az élete vakvágányra siklott, és várja, hogy valaki megmentse. Tiéd a feladat, hogy átsegítsd ezen a rögös úton és tiéd lesz a jutalom is - vagy boldog leszel egy csinos molett külsővel, vagy eltűnnek a zsírpárnák és soha nem jönnek vissza többé.