Kardok, melyek varázserővel bírtak

A kard isteni fegyver, csodatévő és hatalmi jelkép is egyben. Az isteni bölcsességből fakadó igazságé, amit senki emberfia és semmilyen természeti megnyilvánulás nem kérdőjelezhet meg, és nem győzedelmeskedhet fölötte. Aki egy isteni kard birtokosa volt, az hatalmassá és sérthetetlenné vált. A kard minden nép történetében jelentős szerepet játszott. Hősök pedig minden korban léteztek, akik csodát tettek egy-egy varázserejű kard segítségével.

Mihály arkangyal kardja

Szent Mihály (Mihály arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan. A többi főangyalhoz hasonlóan általában szárnnyal ábrázolják, harci öltözékben karddal, pajzzsal és kopjával, lábánál pedig ott a legyőzött sárkány (a sátán megtestesítője).

Mihály arkangyal kardja egy szimbolikus kard, nincs fizikai formája. Akinek a hite meginoghatatlan, akaratereje erős, lelke igaz és jelleme szilárd, annak senki nem árthat. A kard varázsereje a lélek erejében rejlik. Aki szimbolikusan megkapja Michael arkangyal kardját, azt a kard ereje megvédi minden bajtól.

Attila hun vezér mágikus erejű kardja

A hunok hatalmas királya a mai napig foglalkoztatja a kutatókat. Sírját még mindig nem találták meg, ám legendák a sírról, de még inkább híres fegyveréről, „Isten kardjáról” máig elevenen élnek. Atilla, a hunok királya birodalmának székhelyén, a Tisza-Maros szögletében uralkodói fogadalmat tett, hogy népét és országát híven szolgálja. Az égiek bűvös erejű karddal jutalmazzák. Ezt a kardot egy pásztor találta meg, ki észrevette, hogy egyik tehene sántikál és a vér nyoma után menve, egy a földből kiálló kardra akadt, melyet kiásott és Attilának vitt el. Attila úgy vélte, e kard által maga Mars, a hadisten rendelte őt az egész világ urának. A monda szerint, aki e kardot birtokolja, az nemcsak egy nép, hanem az egész világ ura lesz. Tény, hogy Attila az ázsiai sztyeppék nomád lovasait vezetve a Duna vonaláig jutott, és harcosaival megsarcolta Rómát is. Kiváló politikus, nagy hadvezér volt, aki hatalmas birodalmát kitűnően kormányozta. Szövetséget kötött több barbár törzzsel, és mire seregei élén megindult a Nyugat-Római birodalom ellen, mintegy félmillió harcost tudhatott maga mögött. "Isten Ostora" lecsapott az egykor világbirodalomnak számító Rómára, és meg sem állt az Örök Város kapujáig.

A magyar népmesékben gyakori fordulat volt a földből kinövő kard, mely emberfölötti hatalommal ruházza fel tulajdonosát. Alighanem az Isten kardjáról szóló monda is ezen alapul. Amikor Attila 453-ban, egy kora tavaszi napon meghalt, a fiai között véres hatalmi harc tört ki, a törzsek szövetsége felbomlott, s a birodalom szétesett. A hunok eltűntek a történelem süllyesztőjében. Ám van egy nép Európában, amely a hunok leszármazottjának tartja magát: a székelyek. Máig él a legenda, hogy ha a székelyeket veszély fenyegeti, Attila legkisebb fia, Csaba királyfi visszatér hozzájuk.

Arthur király kardja, az Excalibur

A kard eredetével kapcsolatban két, legenda is létezik. Az egyik "A Kő Kardja" legenda, mely szerint az Excaliburt csak Arthur, a törvényes király képes kirántani a kőből. A másik változatot a szerint Arthur az Excaliburt a Tó Hölgyétől kapja, miután eltörte az első kardját a Pellinore királlyal vívott küzdelemben. A Tó Hölgye a kardot "Excaliburnek, azaz acélvágónak" nevezi. Amikor Arthur haldokolva fekszik utolsó csatája után, a vonakodó Sir Bedivere-t (egyes változatokban Sir Gifletet) arra kéri, dobja a kardot a tóba, így juttatva azt vissza A Tó Hölgyének. Sir Bedivere csak a harmadik kérésre cselekszik így. Mielőtt a kard megérintené a tó víztükrét, a Hölgy keze megragadja azt, és lehúzza a víz alá. Mivel Bedievere nem tudta, hogy ez fog történni, majdnem azzal vádolta magát, nem teljesítette a király kérését. Azt gondolta, a kard túl gyönyörű ahhoz, hogy a vízbe dobják, Arthur halála után pedig az Excalibur szent ereklyévé vált, melyet meg kellett volna menteni. Arthurt ezek után három királynő viszi Avalon szigetére egy különleges csónakban, ahol a legenda szerint egy nap visszatér, hogy megmentse Angliát a végtől.

A szkíták kardja

A földből heggyel kiálló kardok kultusza a szkítáknál is ismert. A kard megjelenési formáját illetően kétfajta változat is ismert: az egyik a szkíta őshagyománynak megfelelő. A hagyomány szerint a szkíták királyai voltak azok, akik istenük elrejtett kardját több száz éven át a mezőn keresték. Rozsdás vaskard után kutattak, amelynek hegye a földből áll ki, s amelyet dicsőséges hadjáratokkal kellett a kegyelemben lévő uralkodónak kifényesíteni.

A másik változat az égből a földbe csapódó, hatalmas fényességben lángot szóró fegyver, lehullott csillagdarab. Ebben az értelmezésben az isteni kard fénykard, mely az égi szentháromság, a Nap-Hold-Csillag erejét rejti magában, és amely az égi igazság földi megteremtésének csodás eszköze.

A legendás szamurájkardok

A szamuráj kard több mint egy fegyver, az ősi Japán szimbóluma is. Az igazán minőségi kardokat csak a legjobb kardmesterek készítették, hosszú hónapok kitartó munkájával, számtalan rituáléval övezve. A szamurájkard készítés különös lelki állapotot kíván. Ezért a munkát böjt, meditáció, testi-lelki megtisztulás előzi meg. A legjobb kardok titokban készültek, akár egy évig is dolgozott rajta a kovácsmester. A kard készítésének tudománya apáról fiúra, mesterről tanítványra szállt. A régi mesterek kovácsolási titkait csak a huszadik század végén sikerült megfejteni, hála a modern anyagvizsgálati módszereknek. A japán kard szent, a szamuráj lelke, illetve el nem idegeníthető tulajdon, mely egyetlen harcoshoz vagy családhoz kötődött. A szamurájoknak ezért kötelességük volt kiemelt figyelmet fordítani a kard megfelelő gondozására, és a pengét napi rendszerességgel olajozták és tisztították.

A mestermunka, a kard megszületése tulajdonképpen akkor történik meg, amikor kikerül a „lélekcsiszoló” (fényező) kezéből és a felszerelt sayába (tokba) várja, hogy gazdára leljen. A szamuráj kultúrában a kardnak lelke van. Igazán akkor kezd élni, amikor először kiröppen hüvelyéből. A levegő szisszenése első sírása. Aztán ha jó gazdára lel vele él, vigyázza óvja életét. A jó kardot meg kell becsülni! Sokan esküsznek rá, hogy a sírba is magunkkal kell vinni, mások legméltóbb örökösüknek adják tovább.

A sárkányölő Szent György kardja

A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította. A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól. Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldenek áldozatul a sárkánynak. Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla. Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás. Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt. A leány elküldte a lovast, de ő nem tágított, részleteiben akarta megtudni, hogy mi zajlik a tónál. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: "Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében". A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba. A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: "Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt." Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt. Ugyanott, ahol ez az eset történt, templomot építettek, az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott a forrás vizéből.