A kelták jóslata a szent fákon keresztül

A kelták úgy tartották, hogy sok fában szellemek lakoznak, vagy éppen a saját szellemeik lakják őket. Szentül hitték, hogy bizonyos fák gyógyító hatással vannak az emberekre. A fák erejébe vetett régi hitből fakad a „lekopogás" ősi szokása. Így biztosítja a babonás ember, hogy a szerencse továbbra se pártoljon el tőle. Az Ogham-ábécé fáit három csoportba sorolták, ennek azonban semmi köze nem volt külső megjelenésükhöz. E besorolás mindössze a druidák fontossági sorrendjét rögzítette. A legelső helyen a törzsfőnökök álltak, őket követték a parasztok, majd a bokrok. Az ábécé két jele – a Liget és a Tenger - még csak nem is fát jelöl. Hogy mégis szerepelnek az ábécében, arra utal, hogy a druidák elismerték a tenger és a csoportosan növő fák hatalmát. Az utolsó öt betűt a Daru zsákjának nevezték, s maga Mariannán tengeristen adományozta ezt az embereknek.

Összpontosíts egy kérdésre, ami a legjobban foglalkoztat mostanában, kattints arra a kártyára, mely a legközelebb áll hozzád, és olvasd el, mit üzen neked a druida szentírás!