„Isten gyógyítója" avagy „Isten meggyógyít"

Keresztény viszonylatban a vándorok és utazók védelmezője, ahogyan az Tóbiás könyvében is kiderül, ugyanis Tóbiás utazótársa volt. Ezért is ábrázolják gyakran utazóként szandálban, karján utazó köntösével és más utazási felszereléssel, de persze nem Jack Wolfskines táskával meg túrabakanccsal.

Ezoterikus értelemben pedig ő gyógyítás, az egészség angyala. Nem csak embereket, hanem az állatokat, a környezetet, a természet is gyógyítja. Magának az isteni gyógyító energiának a közvetítője. Segít meggyógyítani a testet, a lelket és az elmét. Számos titulusa közül a legfontosabbak: A Kelet, a Levegő, a Szeretet, a Hőség, a Tudás és Tudományok, a szerdai nap angyala. Továbbá az Őrző Angyalok Vezére, a Nap Uralkodója, Sheol vezetője, az Erény Hercege, az Élet Fájának Őrzője. Az asztrológiában az Ikrek, Mérleg, Vízöntő jegyek felelőse. A szívcsakra uralkodója és a mentáltest őrzője.

Az interjú

Óraműpontossággal megérkezik, összecsukja szárnyait. Barnás tógaszerű ruhát visel, természetesen kedvenc szandálját viseli és vándorbot van a kezében. Göndör barna haja úgy kunkorodik, mintha csak egy Leonardo da Vinci festményről szökött volna meg, de ezzel nem viccelek, mert talán tényleg megfestette őt is az említett művész. Üde fehér arca enyhén piros, mint aki tényleg hosszas vándorlásból érkezett. Bár ha belegondolok, hogy a 0-24 órában jóformán utazik a Föld minden tájaira, lehet jobb is, ha nem szólalok meg. Lelkes, kedves, mosolygós és ő is mindig segítőkész. Mi más lehetne nála az első és a legfontosabb, mint mások megsegítése és gyógyítása?

R: - Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és részt veszel te is az interjúsorozatban.

R.A.: - Én köszönöm, hogy eszedbe jutottam és itt lehetek.

R: - Jól van, akkor most kölcsönösen hálásak vagyunk egymásnak, úgyhogy akár bele is vághatunk a lecsóba. Korábban a másik két kollégáddal a látás képességét fejtegettük. Most azt szeretném megtudni, hogy azon az elven, miszerint, mi emberek születésünktől – meg teremtésünknél – fogva isteni képességekkel rendelkezünk. Csak ugye sokunknál ez nem működik a civilizálódás, a nevelés, a hit, más nézetek szerint büntetés végett és egyebek miatt. De lényegében akkor a szuperképességek csomagjában, amit egyszer anno megkaptunk, abban a gyógyítás is benne van?

R.A.: - Igen, benne van az is. Csak nem mindenki képes működtetni.

R: - Mi ennek az oka? Hogy van, aki képes gyógyítani, más pedig nem? Egyszerűen csak fel kellene hívni az óvónőnek a gyerek figyelmét az óvodában, hogy „Te, ugye tudod, hogy tudsz ám gyógyítani?"

R.A.: - Mint azt te is nagyon jól tudod, ez aligha lehetséges a jelen világban. Talán egyszer erre is sor kerül, amikor az emberek többsége nem lesz ennyire zárkózott, hitetlen és kétkedő. Te neked igazán tudnod kellene, hogy akár az óvónőt, akár a gyermeket nézzük, a mai világban micsoda kigúnyolás, megvetés vagy éppen kiközösítés és megbélyegzés jár érte az embernek, ha így nyíltan próbálja vállalni magát a nem megfelelő közegben. Ennek ellenére még mindig azt mondom, hogy az embernek vállalnia kell a hitét, a meggyőződését, a tudását, de csak akkor, ha nem szenved belőle kárt, mert az senkinek sem kedvez. De nagyon elkanyarodtunk a kérdéstől. Tehát, nagyon egyszerű okai vannak, miért képes valaki gyógyítani és miért nem. Hogy felfedezi-e magában a képességet. Ha igen, akkor képes-e hinni magában? Mert aki nem bízik, nem hisz magában blokkolja a saját képességeit, különösen, ha fél mások reakciójától.

R: - Mi szükséges ahhoz, hogy felfedezze? Honnan tudhatja biztosra, hogy igen, ő valóban gyógyított? Nem csak mondjuk egy erős szuggesztió segített rajta vagy a páciensén.

R.A.: - Te hogy jöttél rá?

R: - Hmm... egyszerűen. Anyám állandóan azzal nyaggatott, hogy fáj a feje és tegyem oda a kezemet, mert akkor elmúlik. Fogta, kölcsönvette a kezemet és jobban lett. Ő... akkor most legyek hálás neki, mert jelezte, hogy képes vagyok gyógyítani?

R.A.: - Valahogy úgy. Szóval, mástól kaptál visszaigazolást. Ám ez a legtöbbször úgy történik, hogy a gyermek, - aki ösztönösen érez és tud dolgokat - maga ajánlja fel a gyógyítást, de a szülő gyakran kineveti. Ugye itt lép életbe a nevelés okozta akadály, ezért a gyermek gyorsan el is veszíti ezt az adományát egy időre, ami felnőttként újra visszatérhet. Elsősorban észreveheti saját magán, ha mondjuk a kezét egy fájó testrészre helyezi, hogy csökken a fájdalom. Vagy ismét „véletlenszerűen" kap igazolást másoktól, hogy képes elmulasztani a fájdalmat ott, ahol ő megérinti. Szerintem mind kettő elég nagy bizonyosság és összetéveszthetetlen az „erős szuggesztióval".

R.: - Megfogtál, de azért még hadd kötözködjek... de mi van akkor, ha a beteg csupán képzeli, hogy ő, az a valaki képes őt meggyógyítani és csak ezért működik?

R.A.: - Ezt igazán könnyen lehet ellenőrizni. A feltételezett gyógyító alapvetően bárkit képes meggyógyítani, szóval, ha másnál is sikerrel jár, akkor ez a saját képességének köszönhető. Különösen, ha mondjuk már komolyan veszi magát és már kezel másokat. Akkor a gyógyulás eredménye egyértelmű visszajelzés. Különben meg egyértelműen szükség van arra, hogy a másik fél, a beteg, befogadó és nyitott legyen a kezelésre és a gyógyító erőre. Akarata ellenére nem lehet senkin segíteni, főleg nem gyógyítani, mert az ilyen ember elzárkózik és aktívan blokkolja magát.

R.: - Értem. Még egy zárókérdést, ha megengedsz? Olyan van, hogy valaki felfedezi magában vagy más által, hogy képes gyógyítani, de nem mindig sikerül neki, mármint nem tudja használni?

R.A.: - Ebben az esetben az illető személy adottságai blokkolva vannak. Ilyenkor kell mélyen a lélekben feloldani a félelmeket, az akadályokat, majd sokat gyakorolni. Illetve engem hívni, hogy segítsek. Egyébként bárki képes lehet gyógyítani, ha mélyen hisz és gyakorol. Tőlem biztosan megkapja a támogatást.