Lucifer és a bukott angyalok

Nagyon sokat írtak már Luciferről, és a bukott angyalokról. Lucifert még a sátánnal is azonosították, pedig a Biblia soha nem utalt arra, hogy egy és ugyanaz a személy lenne a kettő. Ez egy későbbi, téves elképzelés eredménye. Azóta sok félelem és rossz beidegződés kapcsolódik ehhez a témához. Itt az idő, hogy jóval nagyobb rálátással szemléljük a kérdést.

Lucifer a fényhozó

Réges-régen Lucifer Isten jobb oldalán foglalt helyet, mint a legragyogóbb és legodaadóbb angyal. Hogy megértsük történetét, vissza kell mennünk az időben. Kevéssel az után, hogy ezt a bolygót megalkották, fénytestünket nyíltan viselve, kibontott szárnyakkal jártunk a Földön. A világ minden táján szólnak a legendák azokról az időkről, amikor az angyalok a Földön jártak. Más történetek pedig, csillagokból érkezett, hatalmas, istenszerű fajokról beszélnek. Mi mások lehetnének, ha nem angyalok? Amikor elhangzott a hívójel, hogy önkénteseket keresnek a Földre, akik segítenék az anyag átalakulását, az angyalok örömmel felajánlották szolgálatukat. Angyali önvalónk egy arany fénysugárban küldte apró töredékeit, esszenciájának magvait a Földre. Ez a csillagmag kapcsolódott össze az anyaggal. Szükségünk volt olyan hajtóerőre, amely beágyaz minket a háromdimenziós létbe. Jól felkészültünk erre a folyamatra, legalábbis amennyire tudtunk, mivel ilyet korábban még nem tapasztaltunk. És itt jön képbe Lucifer.

A teljes feledés

Mivel ő volt a legfényesebb angyal, önként vállalta a legnehezebb feladatot. Ez a megosztottság legsűrűbb magjának átalakítása volt, azé a részé, amely az Egytől a leginkább el volt választva. Amikor azonban a háromdimenziós létben találtuk magunkat, olyan érzés volt, mintha egy ólomtőr mért volna hatalmas csapást a tarkónkra. Sok érzés áramlott át rajtunk: megrázkódtatás, árulás, elhagyatottság, mély bánat, düh és végül a bűntudat első megnyilvánulása. Aztán belemerültünk a teljes feledésbe. Elfeledtük Isteni eredetünket, a felsőbb célt, amiért ide jöttünk, és azt, hogy nem vagyunk elválasztva az Egytől. Így a megosztottság a börtönébe zárt minket. Minden pontosan úgy történt, ahogy számítottunk rá, de nem hittük, hogy ilyen szörnyű lesz. Korábbi állapotunk határtalanságában semmi sem készített fel bennünket az anyagba való leereszkedés nyűgére. Ez az amit, bukásként szokás emlegetni, pedig igazából nem buktunk el. Ez az Isteni Terv része volt. Abban a pillanatban, amikor teljesen alászálltunk az anyagba, Luciferre irányítottuk minden haragunkat és megvetésünket, hiszen ő volt az, aki szenvedéseinket okozta. Ez is az Isteni Terv része volt, mivel egyesített negatív érzelemhullámunk volt a hajtóerő, amely Lucifert a Föld legmélyére taszította. Ez volt a szolgálat, amelyre önként jelentkezett társaival, akiket most bukott angyalokként emlegetünk.

A megosztottság pecsétje

Jelenleg Lucifer és az ő bukott angyalai a megosztottság mélyére vannak zárva, és közös félelmük és bizalmatlanságuk erősíti a pecsétet, amely megakadályozza, hogy visszatérjenek az Egységbe. Végül azonban, amikor véghezvittük, mi emberek a Földön választott feladatunkat, a megosztottság Egységgé alakítását, Lucifernek is fel kell emelkednie a Fénybe, hogy ismét a legfényesebb angyalként ülhessen Isten jobbján. Mert senki és semmi nincsen elválasztva az Egytől. A Felsőbb Valóságban minden az Egy része. Ezért a nem is olyan távoli jövőben fel kell adnunk a megosztottságtól való félelmünket, és szeretnünk kell mindent, hogy eggyé válhassunk az Egységben.