Játék egy ijesztő gondolattal

A születéskor melléd rendelt Őrangyalod életed végéig elkísér, csupán rajtad múlik, élsz-e a lehetőséggel, hogy elfogadd a segítségét. Rajtad áll, igyekszel-e kapcsolatban maradni vele, figyeled-e a jeleit, vagy figyelmen kívül hagyod őket. Őrangyalod - akarod vagy sem, hiszed vagy sem - szüntelenül egyengeti az utadat.

Számtalan ember éli le életét hitetlenül, elfogadva tényként, hogy angyalok nincsenek. Hogy is lehetnének, hiszen soha nem segítenek neki semmiben, hiába kulcsolja néha imára a kezét, az ő őrangyala nem végzi a munkáját rendesen. Sőt, talán az is előfordulhat, hogy unalmában más ember után nézve arrébb állt, hogy máshol találjon munkát magának.  Lehetséges ez?  Nem! Sem elküldeni, sem megbántani, sem elhagyni nem tudod Őrangyalodat, mert ő ugyanúgy része a lényednek, mint a légvétel, a szívverés vagy a boldogság. Ő egy kicsit te magad vagy, Ő a te letisztult angyali jóságod, akihez fel kell nőnöd életed során, és ehhez meg is kapsz rajta keresztül a Teremtőtől minden segítséget.

Őrangyalod nem dönthet helyetted

Angyalaink léte a lehetőség a spirituális fejlődésre, úgy tűnhet, csupán a földi jólét elérésében hoznak áldozatos munkát, de minél közelebb kerülsz Őrangyalodhoz, annál jobban körvonalazódik majd benned a felismerés, hogy kapcsolatotok nem erre a silány anyagi világra korlátozódik - jóval több ennél. Ez is az oka többek között, hogy ennyire a háttérben, ilyen önzetlenül teszik a dolgukat - életeiden át. Semmit sem tudnak vagy akarnak rád kényszeríteni, hiszen mindent, ami a sorsodban meg van írva, meg kell élned, a jót és a rosszat egyaránt. Ők csupán támogatnak, enyhítik a fájdalmadat, erősítik a hitedet, de soha nem terveznek, döntenek helyetted.

„Mások” – a saját tükörképeink

Ezek fényében érthetőbb talán, miért hiszik sokan, hogy nekik nincs, vagy ha volt is, már nincs őrangyaluk, aki segítené, támogatná őket. Ők azok, akik hitüket hátra hagyva, javarészt a földi létre koncentrálva, egy jóval alacsonyabb tudatszinten vegetálnak a hétköznapokban. Nem látnak túl a fogyasztói igényeken, angyalaikat maximum akkor hívják segítségül, ha szeretnének megszerezni valamit. Ők azok, akik folyton panaszkodnak és másokat hibáztatnak mindenért. Akiket ha megkérdezzük, hogy vannak, az első pár mondat után, már bánjuk, hogy szóba elegyedtünk velük. Ők azok, akiket állításuk szerint becsapnak, félrevezetnek, meghazudtolnak, megkárosítanak, ezenkívül kihasználnak, lenéznek és sorolhatnám még, milyen negatív módon kezelnek „mások”. Mások? Nem! Ők maguk bánnak így magukkal és a világgal, hiszen aki mosolyog, arra visszamosolyognak, aki megosztja az ételét, azt mások is szívesen látják. A „mások” a mi tükörképeink, akik úgy viszonyulnak hozzánk, ahogyan mi közeledünk feléjük. Ám még ők, a hitehagyottak sincsenek elveszve, csupán észre kellene venniük, hogy nyitni kellene a jóra. Keresni kell a szépet, értékelni kell azt, ami bennünk van, és azt erősíteni - angyalainkkal. Belülről kell elindítani és felépíteni a változást, amihez tudnod kell, angyalaid nem ítélkeznek feletted. Nem haragszanak meg rád, ha olyasmit tettél, amiről belátod, helytelen volt. Nem büntetnek, nem ez a feladatuk. Nem fognak dorgálásként villámokat szórni feléd, és nem lesznek dühösek, hogy rád ijesszenek.

Az ő feladatuk nem ez, erre itt vagyunk mi egymásnak, igyekszünk jók lenni, de közben meg-megbicsaklunk és borsot törünk egymás orra alá, vagy ha akaratlanul kárt okozunk, ők akkor is azon munkálkodnak, hogy végül a lehető legkisebb kárt szenvedjük el.

Igyekezz hát nap mint nap alkalmat találni arra, hogy kapcsolatba lépj őrangyaloddal. Keresd a szép vagy jóleső pillanatokat, mert hidd el, angyalod ott áll mögötted. Mondj köszönetet és éreztesd vele, hogy méltányolod a munkáját. Fontos dolog ez, mert a hit nem egyirányú, neki is éreznie kell, hogy hiszel benne, ebből merít erőt a közös munkához, aminek a gyümölcse az utad végén vár rád.