Az angyalok öröksége

Kultúránk fejlődése során különböző hitrendszerekből származó elemek összefonódásával alakult ki az a kép, amelyet ma az angyalokról táplálunk.

Az asszírok szárnyas géniuszai

Az egyik legrégebbi ismert forrás egy sumér írásos dokumentum körülbelül Kr. e. 3000-ből, amelyben az istenek hírnökeiről esik szó, akik maguk sem istenek, sem emberek. Nem tudjuk milyen hatással volt ez a dokumentum a szakirodalomra, az azonban tény, hogy a téma szaktekintélyei mindig sokat merítettek más vallásokból, és nemegyszer szellemi, vagy félig szellemi lényeket is kölcsönvettek saját elképzeléseik gazdagítására. A legkövetkezetesebb nézetek e témában azonban olyan monoteista hitrendszerekből származnak, amelyek csak egyetlen felsőbb erő létezését fogadják el. Itt az angyalok lehetnek jók, vagy gonoszak, de soha nem függetlenek, mivel létüket, céljaikat és feladataikat a Teremtőtől kapják.
Kr. e. 900 körül az ókori asszírok szárnyas géniuszokat ábrázoló domborműveket helyeztek a városkapuk elé őrzőnek, épületeik falát pedig gyakorta díszítették impozáns, szárnyas férfiakat mintázó festményekkel.

Zarathustrai elődök

Zarathustra perzsa próféta által Kr.e. 1000 és 600 között alapított vallásban Ahura Mazda, a jóindulatú istenség hét félig független istenségnek parancsolt. Ők voltak az amesa szpenták. Ezen hatalmas, hallhatatlan szellemek alatt találjuk a jazaták rendjét, akiknek fele a spiritualitásra és erkölcsösségre vigyázott a Földön, másik fele az anyagi és természeti jelenségekre ügyelt. Az angyali lények harmadik rendjébe tartoztak a fravasik, akik az egyes embereket védelmezték.

Az egyistenhit tanai

Amit ma az angyalokról tudunk, azt jórészt a három nagy monoteista – a zsidó, a keresztény és az iszlám – vallásra vezethető vissza. Azonban lehetséges, hogy ezen vallások olyan ősi hitrendszerek elképzeléseit visszhangozzák, amelyeknek a helyére léptek. Az ötödik században keletkezett keresztény szövegemlék, „Az igaz hitről”, régi pogány bölcsességeket és jóslatszerű mondásokat tartalmaz. Az egyik mondás Apollón klaroszi szentélyéből való, és a pogány főisten alatt szolgáló angyalok három rendjét írja le.
A Krisztus utáni évszázadokban a gnosztikus gondolkodók és a zsidó misztikusok voltak az angyali tanok fő hirdetői. A zsidó gondolkodók munkássága a Kabbalában teljesedett ki. A gnoszticizmus a szellemi igazságok intuitív megértését szorgalmazta, ebben különbözött a keresztény, vagy a zsidó vallás doktrínájától. A gnosztikusok azon hajlamuknak köszönhetően, hogy a láthatatlan világot egy titkos tudás keretében magyarázzák, az angyaloknak számos feladatot tulajdonítottak, és meg is nevezték őket. Ezt a gyakorlatot azonban a negyedik században a keresztény egyház betiltotta.