Angyalok az Újtestamentumban

Az angyali üdvözlet

Az Újtestamentumban találjuk az egyik legismertebb angyali jelenést, amelyet számos kiváló művész, valamint maga a Biblia tett ismertté: az angyali üdvözletet. Lukács evangéliumában azonban azt olvashatjuk, hogy Mária előtt az angyali főszereplő még egy másik személynek is hasonló hírt vitt. „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok”, szólott Zakariáshoz, majd elárulta a hitetlenkedő öregembernek, hogy gyermeke születik, a későbbi Keresztelő Szent János (Lk 1,19). Gábriel megjelenésére Mária illendőbben válaszolt, mint a próféta, amikor megtudta, hogy Isten fiát fogja megszülni, „az Úr szolgálóleánya” méltósággal, tisztelettel és alázattal fogadta feladatát (Lk 1,26-38). Az angyali üdvözlet témája az ihlet kimeríthetetlen forrása nem csupán a kiemelkedő művészek, hanem az átlagemberek számára is. Ez az angyali jelenés a világon teljesen egyedülálló, mivel nemcsak az emberi és az isteni világ találkozik benne, hanem még a nőiség és az anyaság is különleges szerephez jut.

Angyalok Krisztus életében

Lukács leírja a betlehemi angyalokat (Lk 2,9-13) a pásztoroknak megjelenő angyalt és a dicsőségben éneklő egész angyali sereget. Jézus pedig igen fontos utalást tesz a gyermekek és az angyalok közötti kapcsolatra (Mt 18,10): „Angyalaink mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”. A pusztában angyalok szolgáltak Jézusnak, és Nátánáelnek is felidézi Jákob látomását, amelyben angyalok közlekedtek fel és alá a föld és a menny között. A Gecsemáné kertben töltött hosszú éjszaka során egy angyal adott erőt, a keresztre feszítés után úgyszintén egy ilyen égi teremtmény gördítette el a követ Jézus sírja elől, földrengésszerű robajjal. Amikor Mária Magdolna betekintett az üres sírba, két angyalt látott fehér ruhában, akik a feltámadott Krisztushoz vezették (Jn 20,12).

Angyalok és apostolok

Az apostolok kalandos és gyakran veszélyekkel teli életében az angyalok nem egyszer nyújtottak közvetlen segítséget. Egy esetben az összes apostolt bebörtönözték, de egy angyal kiengedte őket, majd mindet utasította, hogy menjen a templomba, és beszéljen a népnek Jézus Krisztusról. (ApCsel 5,19)

Kornéliusznak, a római katonának egy angyal mondta, hogy küldessen Péterért. Pétert Heródes nem sokkal ezután börtönbe vetette, ám egy angyal újból kiszabadította. (ApCsel 12,7)

Egy szörnyű vihar közepette Pál apostol pedig azzal nyugtatta a római hajón raboskodó társait, hogy angyali jelenésben kapott ígéretet arra, hogy megmenekülnek (ApCsel 27,23).

Angyalok az idők végezetén

Az Újtestamentum befejező része, amely a Jelenések könyve nevet viseli, telis-tele van utalásokkal az angyalokra, akik az Apokalipszisről szóló rettenetes látomások legfontosabb résztvevői. Itt az angyalok félelmetes erejű lényekként, és nem kedves, oltalmazó segítségként jelennek meg. A Jelenések könyvében leírtak kontrasztként emelik ki az angyalok más tulajdonságait, a gyengédséget és az emberiség iránt táplált óvó szeretetet. Tanúságtételek sokasága bizonyítja, hogy ez a szerető gondoskodás és angyali segítség az idők végezetéig kitart.