Angyali megbocsátás

Vagy lenyeljük a haragunkat és úgy megyünk tovább az élet útján, mellettünk a bánatot okozó személlyel, mintha mi sem történt volna, miközben a kapcsolatunk évek múlva zátonyra fut a sok ki nem mondott, meg nem bocsátott és lenyelt frusztráció miatt?

Nehéz. Nagyon nehéz a megbocsátás. Az igazán szívből jövő, mert ha megtesszük, úgy érezhetjük, mintha az eset nem is lett volna igazán fontos; mintha mi azok a személyek lennénk, akiket könnyű palira venni és persze, máskor is, csak tessék, nyugodtan! Ismerős érzések?

A megbocsátás folyamat kétféle lehet. Egyrészt, mikor megbocsátunk a másiknak, az ellenünk vétkezőnek. Sok esetben az okozott káreset is egy összetett folyamat, hiszen lehet, a bántás karmikus eredetű. Lehet, hogy valahol nagyon mélyen és nagyon régen gyökerezik a probléma, ami kihat még erre az életre is. Leszületés előtt a lelkek szerződést kötnek egymással, hogy milyen feladatuk lesz egymással ezen életben. Ha a szerződés úgy szól, hogy ellenségek lesznek, a baj megtörténik és jön a harag. Az ezotériában jártasaknak gondolom már mondanom sem kell, hogy mi a karma oldásának legjobb módja… igen, a Szeretet. Mi mással lehetne egy nehéz karmát oldani, mint hogy szeretettel fordulunk a másikhoz, mert tudjuk Shakespeare után szabadon, hogy „Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő”. Igen, „csak” szerepjátékról van szó, azért hogy tanuljunk, hogy tapasztaljunk. Minden, ami történt egy korábbi szerződés eredménye. Nem velünk, vagy a másikkal van a baj. Innen nézve minden más, minden könnyebb, ugye? Persze, vannak esetek, mikor ezt nem könnyű megtenni. Vannak olyan vétkek az életben, amik mellett nehéz csak így, ilyen laza felfogással elmenni. Mert mi van azokkal, akiknek gyermekük, társuk, szüleik, barátaik gyilkosságok, vagy bármilyen más, erőszakos cselekedet áldozatai? Ők is csak legyintsenek, és forduljanak szeretettel a gyilkos, az erőszakot elkövető ellen? Ritkán ugyan, de megesik, hogy az áldozat, vagy annak hozzátartozója megbocsátott az elkövetőnek, mert felismerte, hogy más szálak is mozognak a háttérben. Nehéz feladat, de nem lehetetlen…

Nem lehetetlen, hiszen égi segítőink most is segítségünkre vannak. Forduljunk hozzájuk tanácsért, útmutatásért és segítségért. Kérjük Őrangyalunkat, hogy hozzon békét szívünkbe és vezessen ki a harag sötét alagútjából. Valamint kérhetjük Rafael arkangyal segítségét is, hiszen Ő, mint a gyógyítás angyala foglalkozik a karmikus eredetű problémák gyógyításával is. Mivel Rafael a levegő elem ura, így minden belégzéskor képzeljük el, hogy zöld, gyógyító szín áramlik testünkbe, szívünkbe megváltást hozva sajgó sebeinkre és megbocsátást az ellenünk vétkezők iránt.

Ám a megbocsátásnak van egy másik része is, ami sokszor még az előzőnél is nehezebb. Megbocsátani önmagunknak, hogy hibát vétettünk, hogy hagytuk magunkat átverni, kihasználni, hogy „rosszkor voltunk rossz helyen”, hogy nem ismertük fel a bajt ideje korán. Ismerős szavak, érzések, ugye? Nincs ember a földön, aki ne élte volna már át ezen érzéseket és ne dagonyázott volna az önutálat és harag mocsarában. De tudd, hogy az égi birodalom soha nem marasztal el, és tehetsz bármit, ők akkor is végtelen szeretettel vannak irántad. Számukra Isten tökéletes gyermeke vagy. Engedd, hogy Őrangyalod átöleljen szárnyaival és elárasszon a határtalan isteni szeretettel. Bocsáss meg Te magadnak, hiszen ha Ők nem haragszanak Rád, Neked sincs rá okod. A hibák is kellenek az életben, mert azokból tanulunk, fejlődünk. Kérd Angyalaid, hogy segítsenek az életet más szemszögből nézni és a hibák, a harag helyett a szeretet látni.

Mindenkiben benne él a gyermeki éne is, aki ilyenkor reszket, mert tudja, legalábbis úgy érzi, rosszat tett és most fél, holott nem vágyik másra, csak szeretetre. Ahogy minden gyermek. Gondoljunk csak vissza, csemeteként hányszor rettegtünk, mikor magunkra haragítottuk a felnőtteket? Mit éreztünk akkor? Sírtunk és reszkettünk, hogy nem szeretnek, hogy nem vagyunk elég jók. Most sincsen ez másként, csak most a gyermek nem mástól, hanem felnőtt énünktől, az egónktól retteg és annak a büntetésétől, utálatától, miközben napról napra törik az önbizalma, a hite önmagában és másokban… Hiszen hogy lehetne ő jó, ha a „szülő” nem szereti? Kemény szavak, kemény érzések, tudom. De a megoldás itt is, és most is csak rajtunk múlik.

Az a fajta megbocsátás, aminek a legnagyobb hatalma van, önmagunknak szól. A maradéktalan megbocsátás annyit tesz, mint elismerni, hogy rosszul viszonyulunk az adott helyzethez. Mert ugyan ártottak nekünk, de minden értünk van és nem ellenünk. A másik emberről alkotott ítéletünk az, ami gúzsba köt, és ami nem enged szabadulni. De mihelyst önmagunkat felszabadítjuk, minden megváltozik. Talán az ellenünk vétkező is bocsánatot kér, és megteszi, amit vártál tőle.

A megbocsátásnak nem kell nagy csínadrattával történnie. Elég, ha magunkban elrendezzük a dolgot, lélek és szellem szintjén majd szépen követik az események a cselekedetünket. Érezzük át tiszta szívből a megbocsátás erejét. Öleljük át a bennünk élő gyermeket. Fejezzük ki hálánkat is az adott helyzetért, hisz tudjuk, minden értünk van, minket tanít, majd mondjuk „Kérlek, bocsáss meg”. A hatás nem marad el, ez biztos. Hiszen tudjuk jól, a pozitív tetteket mindig pozitívak követik. Lehet nem onnan, ahonnan várnánk, ezért kell hát nyitott szívvel és elmével az élet felé fordulni és bízni annak csodájában.