5. Bűn, mikor feláldozod magad

Jó, most hagyjuk a mártírhalált meg a valódi hősi tetteket.

De mikor azt hiszed, jót cselekszel azzal, ha az alkoholista férjed vagy a magányos és kissé szerencsétlen testvéred mellett maradsz, hogy szegény ne maradjon egyedül, pedig az előbbit már évek óta nem szereted, az utóbbi meg kiidegel és menekülnél előle, akkor valójában nem vagy nemes. Legfeljebb gyenge. Mert még egy empatának is be kell látnia, mikor húzzák őt vissza az érzései a fejlődéstől és a saját boldogulásától. Nem azt mondják az angyalok, hogy légy önző, hanem hogy gondolj magadra is és legyen szemed észrevenni, mikor értelmetlen áldozatokat hozol.
Ám ugyanilyen önfeláldozásnak számít, ha azt hiszed, a gyerekeid, a családod mellett nem lehet teljes életed és mindenről lemondasz, csak hogy nekik jó legyen. Ez valahol önzőség, hogy rájuk keni az ember a saját erőtlenségét, hogy nem mer lépni.
Senki sem várja el tőled, hogy feláldozd magad, aki meg igen, az nem biztos, hogy jó ember. Neked a saját életutadat kell járnod, és a jó lelked nem mehet a rovására.